Legyenek-e méhlegelők Siófokon is? (siofok.hu)

 

Nyugati országokban évtizedek óta működnek a „Vadvirágos Budapestért”-hez hasonló programok, de Székesfehérváron is indult „méhlegelő-kezdeményezés”. Jól működik a nemrég indított „Vadvirágos Szombathely” program is, és hasonló kezdeményezésről tudni Szegeden és Hódmezővásárhelyen is. Siófokon dr. Papp Éva helyi lakos első próbálkozása kudarcba fulladt. Így emlékezett meg az eseményről:

Rekviem a lenvirágért

Két évig küzdöttem a házam előtt korábban mások által legyomirtózott árokpart „élővé” tétele érdekében. Négyszer kellett újravetni, „méhlegelő” típusú virágmag-fűmag keverékkel, garantáltan semmi allergén, minden mag bio és magyar őshonos. Tavaly egész tavasszal locsoltam is, a mérgezett talaj nehezen akarta élni engedni a kicsírázott növényeket, de éppen mostanra már gyönyörű lett, nőtt a fű, vadvirágok tömkelege, nappal madarak csiripeltek, rovarok zümmögtek, méhek gyűjtötték a nektárt, éjszaka sündisznó szuszogott. A járda emiatt vagy tíz fokkal hűvösebb volt, mint a környéken. Nem, nem borult növénytömeg a járdára, sem az útra…

Erre ma reggel fűnyírózúgásra ébredek, a munkás éppen levágta az egészet! A megkérdezésem nélkül. Az első igazán meleg nyári napon már szárad is el a maradék fű, majd az első eső ismét be fogja mosni a száraz talajt az árokba, teljes pusztulat lett az egész.

Miért pusztítjuk az életet, a természetet? Miért az a „szép” és „rendes”, ha nincsen 2 centisnél hosszabb fűszál a látómezőben? Azért az utolsó, gyönyörű, éppen virágzó növénykét még a kaszásnak sem volt szíve levágni, így most ott áll, az egyetlen túlélő. A kicsi, kedves, kék virágú évelő len, a kiirtásra kötelezett, elpusztításra ítélt…

Miért így küzdünk a klímaváltozásért? Mert hogy nem a klímaváltozás ellen, az biztos! Használtunk egy gépet, ami fémből készült, az alkatrészekhez való fémeket mindenféle bányákban kellett kibányászni, gyárakba szállítani, az alkatrészeket is elszállítani az összeszerelőüzembe, talán hajóval egy másik kontinensre, ahol emberek és robotok tucatjai dolgoztak vele. A kész fűkaszát el kellett szállítani hatalmas kamionokkal (szennyező kipufogógázok és zajok!) a nagykereskedelmi áruházakba, az üzletbe az anyagbeszerző is gépjárművel ment a fűkaszáért… majd reggel idejöttek, szintén gépjárművel és a fűkaszában is benzint pöfögtettek, a környéket szennyezve, hogy megöljék a kis lenvirágnak az összes testvérét, rokonát és barátját, a közellenséget: a magyar őshonos virágos réti növényzetet…

 

A biztató példák

Nem várt sikert hozott a tavaly elindult Vadvirágos Budapestért program, a kezdeményezést kísérő negatív felhangok ellenére: az egyik, természetvédelmi gyepkezelés alá vont fővárosi területen száz év után újra megjelent a trópusokat idéző, ám igen ritka és fokozottan védett vad orchideafaj, a méhbangó. Egy másik vadvirágos közterületen fecskék csivitelnek – számolt be nemrég a Népszava. Budapesten immár 38 helyen, összesen 30 hektárnyi olyan gyepterület van, ahol az önkormányzat ritkábban, illetve az adott terület növényeinek virágzási, beporzási idejét figyelembe véve kaszál, ezzel elősegítve, hogy helyreálljon a terület egykori természetes növénytakarója, ahol nemcsak a veszélyeztetett ritka növények találnak menedékre, hanem a velük együtt élő rovarok, így a méhek is. Az így kialakuló természetes, vadvirágos gyepterületek pedig nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, de visszaszorítják az allergiát okozó tájidegen, jövevény növényeket, sőt, a forró nyarakon kedvezően befolyásolják a helyi klímát, hűsítik a területet (nyáron a betonfelület 70-80 fokra is felmelegszik, a gyepfoltok még 30-ra sem).

Vagyis nem csak a rendszeres közterületi fűnyírás költségét lehet(ne) megtakarítani, noha kétségtelenül azt is…

 

Siófokon is lesz, csak nem az árokparton

A Siófoki Hírek megkeresésére a siófoki városháza városfejlesztési- és üzemeltetési osztályának városüzemeltetési csoportja üdvözölte, hogy „méhlegelő-rétet” szeretne kialakítani egy siófoki lakos, mert ez ökológiailag hasznos és a biodiverzitás (biológiai sokféleség) megőrzése miatt is fontos. De – tették hozzá – Budapesten sem a családi házas övezetben, a járda és az úttest között alakították ki a vadvirágos parkokat. Siófokon is felvetődött már méhlegelő kialakítása, fel is vették a kapcsolatot a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal, hogy a tanösvény és a töreki bevezető út közötti területen legalább 100 méter hosszan évelő növényeket, fűmagkeverékeket vethessenek, ültethessenek.

Hangsúlyozták lapunknak: általánosságban a tulajdonos kötelezettsége az ingatlana előtti közterület rendben tartása az úttest széléig, de néhány helyen, ahol az árok kiemelten fontos a csapadékvíz elvezetése szempontjából, az önkormányzat kaszáltat. Ez történhetett a lap olvasójának vadvirágos árokpartjával is.