Kutatók a Balaton vízszintszabályozásának átalakítását javasolják (mti/hirbalaton.hu)

A Balaton tavalyi algásodásában szerepet játszott a tartósan megemelt vízszint, ezért a tó vízszintszabályozásának teljes átalakítását javasolják – tájékoztatta Istvánovics Vera, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) vízgazdálkodási kutatócsoportjának tagja hétfőn az MTI-nek.

A hirbalaton.hu megkérdezte a kutatót, mi a helyzet a világ több, a Balatonéval azonos égövön található tavával, amelyek mélyebbek mint a Balaton, mégsem algásodnak jobban? 

 

A kutatócsoport a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékével közösen értékelte ki a Balaton Keszthelyi-medencéjében működő automatikus mérőállomások, valamint a vízügy 2019-es mérési adatait.

Istvánovics Vera elmondta: feltételezték, hogy a tavaly augusztus végi jelentős vízminőség romlással járó, minden eddiginél másfélszer nagyobb algacsúcs oka az üledékfelszín oxigénmentessé válása és ennek nyomán a szokásosnál sokkal nagyobb foszforfelszabadulás volt. Céljuk ennek a feltételezésnek a bizonyítása volt. Az adatokból kiderült, hogy a Zala folyón körülbelül negyedannyi foszfor érkezhetett a Balatonba, mint amennyi az algavirágzáshoz kellett, vagyis az algavirágzást nem kívülről érkező terhelés okozta.

 

A vízvirágzások beindulása előtt jellemzően szélcsend volt

Az elemzések kimutatták, hogy a kisebb – bár több strandon problémát okozó – július végi és a nagy augusztusi cianobaktérium-csúcsot is szélcsendes időjárás előzte meg. Ekkor a víz gyorsan melegedett, a vízoszlop alja és teteje között nagy hőmérsékletkülönbség alakult ki, ami teljesen elszigetelte az alsó vízréteget a felsőtől.

Megfelelő átkeveredés hiányában az oxigén hamar elfogyott az üledék fölötti vízben (ld. ábra), azaz beindulhatott a szokatlanul nagy foszforfelszabadulás. Ez azt jelenti, hogy ha a Keszthelyi-medencében 3-4 napon át ilyen hőmérsékleti rétegeződés alakul ki a vízben, akkor megnő az üledék foszforleadása és kisvártatva az alga mennyisége is.

Sokéves mérési adatokat összehasonlítva a kutatók azt találták, hogy az időnként kialakuló hőrétegezettség időtartama nyaranta az átlagos vízhőmérséklettől és vízállástól függ. Tavaly például 12 napon át, míg az aszályos 2012-ben, amikor alacsony volt a tó vízállása, egy napnál rövidebb ideig volt rétegezett a víz. A vízhőmérséklet 1 Celsius-fokkal, vagy a vízállás 10 centiméterrel növekedése egyaránt két nappal meghosszabbítja a rétegezett időszakot.

Istvánovics Vera felidézte Bartholy Judit meteorológus és csapata prognózisát, amely szerint Magyarországon 2100-ig 4-4,8 Celsius-fokkal nőhet az átlagos nyári léghőmérséklet 1990-hez képest. Keszthely-Sármellék térségében 1975 óta évi 0,05 Celsius-fokkal lettek melegebbek a nyarak, 2100-ig tehát további 2,5-3,3 Celsius-fokos melegedés várható.

Ha a vízállás olyan magas marad, mint az utóbbi években, akkor a rétegezett időszak hosszúsága, az időjárástól függően 8-10 nappal is nőhet. Ezzel szinte megduplázódik a 2019-hez hasonló nagy algacsúcsok kialakulásának valószínűsége – hangsúlyozta.
A kutató kifejtette: ha a nyári vízállást a korábbi évtizedekben jellemző 70 centiméter körülire csökkentenénk – a siófoki vízmércéhez viszonyítva, ahol most 120 centi a felső szabályozási szint -, a felmelegedés ellenére is csak 5-7 napos nyári rétegezettséggel kellene számolni. A tapasztalatok szerint ilyen időtartamú rétegezettség még nem okoz problémát.

A kutatócsoport ezen eredmények alapján a Balaton vízszintszabályozásának teljes átalakítását javasolja.

A 2000 és 2003 közötti nagy aszály óta a szabályozás egyetlen szempontja a túlságosan alacsony vízszint elkerülése volt- Ezért tartottak egyre magasabb vízszinteket a nádasok pusztulása és az alacsonyan fekvő parti településrészek ismétlődő elöntése ellenére is – emlékeztetett Istvánovics Vera. Hozzátette, a 2019-es nagy algacsúcs megmutatta azt, amire korábban senki nem gondolt, hogy a túlságosan magas vízállás a változóban lévő éghajlaton jelentős és növekvő vízminőségi kockázattal jár.

 

Nem könnyű a megoldás, de lehetséges

A kutatók szerint a megoldás nem könnyű, de lehetséges; a két ellentétes szempontot folyamatosan összehangolva kell szabályozni a tó vízszintjét. Istvánovics Vera ugyanakkor felhívta arra is a figyelmet, hogy egy új vízszintszabályozási rend bevezetése csak számos kérdés megválaszolása után lehetséges. Az első, társadalmi vitát is szükségessé tevő kérdés, hogy mi kapjon prioritást a tó élővilágát és használatát is figyelembe véve. “Milyen Balatont szeretnénk a magunk számára fenntartani és unokáink számára megőrizni?” – fogalmazta meg máshogy a kérdést. Ennek eldöntése után lehet kialakítani az új vízszintszabályozási rendet, amely célzott tudományos kutatással viszonylag gyorsan megalkotható – mondta.

További kutatásoknak kell tisztázniuk egyebek között, hogy mekkora az alacsony vízállások, illetve a nagy algacsúcsok előfordulásának valószínűsége a változó éghajlaton. Lehet-e időben előre jelezni a hőrétegezettség kialakulásának veszélyét, és van-e esély lépni ellene vízleeresztéssel. El kell gondolkozni azon is újra, hogy érdemes-e vízpótlási lehetőségről gondoskodni arra az esetre, ha a vízminőségi szempont miatt csökkenteni kell a vízszintet, és ezt hosszú aszályos időjárás követi – sorolta.

 

Kell-e kotorni a Balatont a kutatók szerint?

Az újabb algavirágzás megelőzésére többen javasolták a külső tápanyagterhelés további csökkentését és az üledék kotrását. Ezt az MTA-BME kutatói is fontosnak tartják, de véleményük szerint a korábbi évtizedek eredményes beavatkozásai után már nem hozhatnak annyi újabb javulást a víz foszforterhelésében, amennyivel megfékezhető az algásodás egy melegedő éghajlaton. Úgy látják, a Balaton túl nagy ahhoz, hogy az üledék kikotrásának érdemi vízminőség-javító hatása legyen, ugyanakkor a kisebb öblök, kikötők, strandok rendszeres kotrására szükség van – közölte a kutatócsoport tagja.

 

A világ mély tavain miért nincs gyakrabban algásodás?

A hirbalaton.hu megkérdezte Istvánovics Verától, ha a hőrétegezettség bizonyos idő után algásodást okozhat, akkor ez miért nem következik be sűrűbben a világ hasonló éghajlaton fekvő, sokkal mélyebb tavain?

A válasza szerint világszerte azt tapasztalják a kutatók, hogy az éghajlatváltozás első és legjobban kimutatható hatása a tavakban a vízoszlop stabilitásának növekedése, a keveredés mértékének csökkenése. A mély tavak többségében tavasszal teljesen átkeveredik a víz, de ahogy elindul a gyors melegedés, egyre erősebb hőrétegeződés alakul ki.

A sekély Balatontól eltérően ezekben a tavakban egészen az őszi lehűlésig folyamatosan el van szigetelve az alsó vízréteg a felsőtől: az alsóból kifogyhat az oxigén és felhalmozódnak a tápanyagok, de mivel a víz nem keveredik, ez az algák számára nem hozzáférhető. Ősszel a tó ismét teljesen átkeveredik, a tápanyagok hozzáférhetővé válnak, ilyenkor azonban a nyáron növekvő, adott esetben nagy tömeget elérő algák számára már nem megfelelő a vízhőmérséklet és a fény. Az ilyen mély tavakban – a vízoszlop stabilitásának növekedése miatt – akár évekig is elmaradhat a teljes átkeveredés, ilyenkor a szokásosnál nemhogy több, de kevesebb alga terem. Ugyanakkor a növekvő stabilitás sekély és mély tavakban egyaránt kedvez a cianobaktériumoknak – a kutató közlése szerint.