Korzenszky Richárd: „Tihanynak nem szabad elvárosiasodnia, különben vége mindennek” (Magyar Nemzet)

Csaknem harminc éve szolgál Tihanyban a Tihanyi Bencés Apátság visszavonult perjele. Ez idő alatt a község a környék vallási és kulturális életének központja­ lett. Korzenszky Richárd szerint a települést nem szabad feláldozni a piac oltárán, és nem léphet a városiasodás útjára, mert azzal éppen azt veszítené el, ami jelenleg egyik legnagyobb vonzereje.

Tihanyra, de az egész Balaton-vidékre nem ismerne rá az, aki csak nyári napokon látta. Akkor rengeteg ember jár-kel a félszigeten, egymás mellett ülnek a horgászok a parton, sokan csodálják a sétányról a mindig változó tavat. Most csend van, nem berreg egyszerre több száz autó az utakon, és ha a templom oldala nincs felállványozva, a visszhang is működik – mondta a Magyar Nemzetnek a Tihanyi Bencés Apátság visszavonult perjele.

Korzenszky Richárd kifejtette: az igazi tihanyiak az ősközségben élnek, amely a Belső-tó partján terül el. Hagyománytisztelő emberek, akik számára fontos a múlt. Sajnos egyre kevesebben vannak. A nyaralótulajdonosoknak is van egyféle tihanyi öntudatuk. A látogatók, turisták, zarándokok megint mások: ők a látvány miatt jönnek ide, az épített örökséget és a természeti környezetet megcsodálni, vagy azért, hogy a magyarság egyik ősi, szent helyén imádkozzanak. Nem tudják, milyen volt az itt élők hagyománytisztelő élete. Hiszen Tihany a múlt század első feléig szegény kis halászfalu volt. A változást csak a német–német találkozó hozta el, vagyis az, hogy a második világháború után nagyhatalmi szóval kettéosztott Németország polgárai – a kelet- és nyugatnémetek – nyaranta a Balatonnál találtak egymásra.

A település anyagi helyzete ennek következtében megváltozott. De lakói hűségesek maradtak a templomukhoz, és ha úgy érezték, a kívülről érkezettek szeretnék nekik megmondani, mit és hogyan tegyenek, hangoztatták: „Ezt nem így szoktuk csinálni.” Ma határt kell szabni az építkezéseknek, hiszen minden beépített új négyzetméter a természetből rabol el vagy tíz továbbit, és a félsziget területe adott. Ha tovább zsúfoljuk épületekkel, nemcsak a látvány változik meg, de arra is gondolni kell, hogy a nyáridőben ugrásszerűen megnövekvő embertömeg szükségképpen azt jelenti, hogy több lesz a szemét, a szennyvíz, nagyobb az igény a vízellátásra, a bevásárlásra. Lehet, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk: Tihanynak nem szabad elvárosiasodnia, különben vége mindennek – fogalmazott.