Pályi Blanka diplomamunkáját a Balatonlellétől délre található Kis-hegyre tervezte. Saját élményei kapcsán már számtalanszor megtapasztalta a táj nyugalmát és szépségét, így választott funkciója arra szolgál, hogy mindezt mások is átélhessék. A Kultúrkert miközben bemutatja a kertes mezőgazdaság működését az odalátogatóknak, miközben rímel a tájházak hagyományaira.
(Forrás: Építész Fórum / diplomaterv)
Választott helyszín a Balatonlellétől délre található Kis-hegyen helyezkedik el. A területre tervezett épületegyüttes a tájházak analógiájára készült, interaktívan bemutatja a környékre jellemző, napjainkban működő kertes mezőgazdasági és kézműves tevékenységeket az odalátogatóknak a helyi lakosok bevonásával, mindezt egy gyümölcsöskert kialakításával – áll az Építész Fórumon megjelent diplomamunkában.
Elsősorban a Somogy vármegyei, a Balaton déli partjához közel eső településeket kezdte el vizsgálni. Különösen egy környéket, mely közel van a vízparthoz, de már a Somogyi dombok részét képezi. A térség határait Szőlőskislak és Kötcse adja. Kiemelt figyelmet fordított a köztük elhelyezkedő mezőgazdasági, erdős és kertes mezőgazdasági területekre.
A településeket vizsgálva nagy ellentétet vélt felfedezni a Balaton északi partján hasonló helyzetben levő környékhez képest. A délen elhelyezkedő, vizsgált terület látogatottsága jóval kisebb, kevesebb a turistákat bevonzó létesítmény a helyszín természeti értékéhez, sokszínűségéhez viszonyítva. Helyi termelőkkel, kézművesekkel való beszélgetései során körvonalazódott, hogy mire érdemes fókuszálni. Egyszerre fontos számukra a hely nyugalmának megtartása, de közben a piacuk növelése és több turista invitálása. Diplomatervében erre a kettősségre keresett megoldást. Ezt tájházak működésében találta meg, melyek alapvetően kulturális örökségeket mutatnak be, illetve a tájra jellemző építészeti stílusjegyeket is óvják egy régi épület megőrzésével. Ezt az analógiát követve tervezte meg a Kis-hegyi Kultúrkert kortárs tájház épületegyüttesét.
A funkció fő elemeit a kertben termelt zöldség-gyümölccsel kapcsolatos tevékenységek, azok feldolgozása és a kézműves foglalkozások bemutatása adják.
Egy harmadik főbb funkciót is létrehozott, mely egy központot szolgáltat a telken. Szükségesnek tartotta egy fogadóépületet biztosítani az odalátogatók számára, ahol helyet kaphat egy kávézó és egy kiállító tér, mely bemutatja a helyszínt. Ezek mellé még néhány kisebb helyigényű funkció is társul, melyek a nagyobbak működését segítik (egy wc-zuhanyzó blokk, egy üzemeltető tér és egy tároló). A funkciókat mind különböző épületekben osztotta szét, követve a helyszín jelenlegi pontszerű beépítettségét és utalva a tájházak működésére is. Az épületek elrendezését a tájolás, a lejtésviszony, a kilátás a Balaton felé és az egyes funkciók egymáshoz való viszonya alakította. A terület fennmaradó részén egy gyümölcsöskert és egy veteményeskert kap helyet, melyek natúrkertként működnek.
A tervezés folyamán egy aszimmetrikus magastetős forma alakult ki, mely vonalvezetése hajaz a hosszúházas, oldaltornácos épületekére. A szerkezet két térre osztható, egy kisebbre és egy nagyobbra. Funkciótól függően van, ahol csak a kisebb rész, van ahol csak a nagyobb rész, van ahol az egész belső térként működik, ezzel egy kis játékot hoz létre. A fedett-nyitott terek kialakításánál az egész váz üresen áll. A szerkezeti koncepció és az anyagválasztás a környezeti terhelés minimalizálására törekedve készült. Az épületeken ugyanaz a fa keretvázas szerkezeti rendszer halad végig. A favázak acél, csavarozott kapcsolatokkal rögzülnek egymáshoz, merevítésük vonórudakkal és andráskeresztekkel történik. Az épület talajcsavarokon áll, így biztosított a lehető legkevesebb belenyúlás a terepbe. Az épület többi eleme könnyűszerkezetes, a fa tartóvázhoz rögzített, előregyártott modulokból áll. Ezek összerakása könnyű és gyors, így az építkezés menetének környezetre való terhelése minimális.
Az épületegyüttes szerkezetére egy életciklus-elemzést végzett, a konyha épületét vizsgálva, 50 éves élettartammal számolva. A kapott eredmény a favázas, könnyűszerkezetes rendszer a környezet terhelésének mértékét vizsgálja. A tervezés folyamán igyekezett minimalizálni a kibocsátott széndioxidot a szerkezetek választásakor, hogy az épület a lehető legkörnyezetbarátabb lehessen. Először az épületet megvizsgálta úgy, mintha vasbeton alapozással, födémmel és tégla falazattal készülne. Másodszor, ha acél vázszerkezettel készült volna. Ezek széndioxid egyenértéke mind nagyobbak lettek, mint a tervezett épület, így számszerűsítve is látható, hogy a tervezett favázas, könnyűszerkezetes épület a környezet szempontjából igencsak kedvező.
A funkció kialakítása során a legfontosabb az volt, hogy a tömeges turistaáramlás elkerülhető legyen és az odatérő látogatók megtapasztalhassák a hely értékeit és szépségét. Emellett a helyi termelők és kézművesek támogatása, népszerűsítése áll a fókuszban. A tervezett épületegyüttes ezek segítségére szolgál és mint egy tájház, őrzi a helyszín kultúráját.