Két évtizedes munkával feltérképezték több mint ötven település temetőit (zaol.hu)

Ha temetőben járunk, nem csak elhunyt szeretteinkre emlékezhetünk. A sírok, a fejfák, a feliratok régmúlt korokról, emberöltőkkel ezelőtti világról is mesélhetnek. S olykor a sírkerteket járva a figyelmes szemlélő művészi alkotásokkal is találkozhat.

Ezernyi történetet rejtenek a temetők
Sok mindent mondhatnak nekünk a temetők, és a kutatók számára is sok érdekességet rejtenek. Nemrég ért véget egy két évtizede tartó kutatás, melyben több mint ötven település temetőjét térképezték fel Keszthely térségében múzeumi szakemberek, hogy megőrizzék az emlékeket az utókornak.

Húszéves kutatómunkával térképezték fel a keszthelyi és környékbeli temetőket 1997-től a Balatoni Múzeum munkatársai: dr. Petánovics Katalin (már nyugalmazott) néprajzkutató és Haász Gabriella történész, majd 2003-tól csatlakozott a munkához Gyanó Szilvia néprajzkutató is. Ez idő alatt 55 település sírkertjeit járták végig, s néhány faluban több temető is van. A nagyszabású munka során leírásokat és fotókat is készítettek, hogy az utókor számára is fennmaradjanak az élet, az elmúlás jelképei. Dr. Petánovics Katalin elöljáróban még régebbre, az 1966-os esztendőre emlékezett vissza. Mint mesélte, e területen a Szentmiklósszeg nevű városrész törökkori pusztulása után, a 18. században létesítették a temetőt. 1966-ban már kevés volt a hely, ezért a temetőgondokság azt tervezte, megszüntetik a régi, elhagyott sírokat, s azokba újra temetnek. A néprajzkutató akkor kapta a feladatot az akkori múzeumigazgatótól, Sági Károlytól, hogy mérje fel ezeket. Petánovics Katalin fotókat, leírásokat készített a sírokról, s dokumentálta a már nehezen olvasható feliratokat.

– Ezek a régi feliratok azért érdekesek, mert elmondanak valamit az ott nyugvóról. Gyakorta nemcsak egy nevet írtak, s a születés és a halál évét, hanem leírták az egész életét: olyan, mint egy rövid életrajz – mesélte a zaol.hu-nak Petánovics Katalin.

Érdekességképp megemlítette a fiatalon elhunyt négy kőfaragó síremlékét, mely ma is látható Keszthelyen, a temetőkben ritkán emelt Fájdalmas Krisztus-szoborral. A néprajzkutató felidézte: nem sokkal a keszthelyi régi temető feltérképezése után Kiss László plébános – ma már esperes – hívta segítségül a környékre, hiszen más kistelepülésen is meg akarták szüntetni a régi sírokat, s több síremlék össze is tört. Petánovics Katalin javaslatára ezeket aztán a temetőkápolna falához állítva mentették meg a pusztulásról. Ezután kezdődött a temetők részletes felmérése: mind az 55 településen végignézték az összes sírt, a jelentősebbeket külön is megvizsgálták.

Ismert emberek nyughelyét is dokumentálták, mint Raksányi Gellért színművész sírját a balatongyöröki temetőben:

Fotó: zaol.hu / Keszey Ágnes, Gyanó Szilvia

A kezdeti időkre emlékezve a néprajzkutató egy érdekes síremlékről mesélt. A rezi temetőben dokumentálta egy 1900-as évek elején, négyéves korában elhunyt kislány sírját, melynél szobrot állítottak: a gyermeket egy karosszékben ülve jelenítették meg. Egy másik gyermeksírról is mesélt. Felidézte: valamikor nem orvos ment ki megállapítani a halált, hanem a halottkém, aki gyakorta a koporsót készítő asztalos volt. Ezt az életkornak megfelelő színre festette: az időseknek feketére, a kevésbé időseknek sötétbarnára, a fiatalabbaknak világosbarnára, a gyerekeknek fehérre vagy világoskékre. A térségben a síremléket is kékre festették. S egy megrázó feliratot is idézett: „az utolsó is meghalt” – olvasható egy síremléken, miután egy család öt gyermeke halt meg rövid időn belül, a 19. század végén.

– Minden sírt nem tudtunk lefotózni és leírni, a cél az volt, hogy vagy művészettörténeti szempontból vagy a divat szempontjából érdekes, különleges sírköveket, illetve a települések meghatározó személyiségeinek sírját mérjük fel, s szóljunk róluk az utókornak – összegezte Petánovics Katalin.

A szobrok jelentősége
Az a terv az, hogy a két évtizedes kutatómunka eredményét a nagyközönséggel is megismertetik – de ez újabb nagyszabású, s nem kevés időt igénylő feladat. Figyelniük kell arra, hogy az egyforma vagy nagyon hasonló díszeket ugyanolyan megnevezéssel illessék, azaz egyfajta szótárt is össze kell állítaniuk. Az is fontos, hogy más temetőleírások szóhasználatát, jellegzetességeit is alapul vegyék – s ez csak néhány példa az aprólékosságra, mellyel például a szakemberek jövőbeli kutatómunkáját tehetik könnyebbé. S arról még nem is szóltunk, hogy a felmérést kiegészítették a hegyekben lévő, mezőket védő és útszéli kőkeresztek számbavételével.

– Majdnem minden faluban ott van Szent Vendel szobra, mert az állatok védelme hozzá kötődik. Az embereknek fontos volt, hogy állataik épségben megmaradjanak, ne pusztuljanak el. Szent Flórián, a tűz elleni védőszent szobra is szinte mindenütt megtalálható, mert a régi zsúpos, nádfedeles házak hamar kigyulladtak, így reméltek védelmet. Azt gondolták, ha e két szent védelmébe ajánlják falujukat, kevesebb lesz a baj – mondta Petánovics Katalin.

Gyanó Szilvia kiemelte: a térségben meghatározó volt hajdanán a rezi homokkő, melyből a kőfaragók az egész környéket ellátták síremlékekkel és útszéli keresztekkel.

– Ennek a munkának sosincs vége, hiszen a halottkultusz folyamatosan változik. Húsz éve például a műkő síremlékek voltak divatban, most a gránitból készültek. A feliratok és a sír díszítései is változtak. S a felsőpáhoki és balatongyöröki temetőben tavaly ősszel osztrák hatásra megjelentek a feliratos kis műkő szívecskék, angyalkák. Egy időben fotók is kerültek a sírkövekre – szólt a külsőségekről Gyanó Szilvia.

Nem csak a sírok s azok ékei, az elmúlással való szembenézés, a haldoklóval, a halállal való kapcsolat és a gyász is sokat változott az idők folyamán.

– Régen sokkal természetesebb volt a halál. Nem tartották magukat távol tőle, nem is tehették volna. Otthon haltak meg az emberek és ez természetes folyamat volt. A gyerekek is ott lehettek a haldokló és a halott mellett. Régen a hagyományok és tradíciók nagyobb segítséget adtak a gyász feldolgozásához. Ma már nem nyilvánítjuk ki úgy a gyászunkat, mint hajdan, nem is szokás annyira siratni az elhunytat, elvétve látni csak egy-két öreg nénit, hogy ráborul a koporsóra – hangsúlyozta Gyanó Szilvia, aki szólt egy régi hiedelemről is, mely sok helyen ma is tartja magát, és sokaknak eszébe jut a temetőt járva.

– Az gondolták és gondolják most is sok helyen, hogy ha valakit eltemettek, ő őrzi a temetőt a következő temetésig. Ezért a korábban elhunyt családtagjai is részt vesznek a következő temetésen, akkor is, ha nem rokonok, mert akkor köszönnek el saját halottjuktól.