Minden előrejelzés szerint bő egy hét kánikulával indul a szeptember, tiszta nyári strandidő marad a Balatonnál és a legjobb vitorlázóidők jönnek. Ősznek nyoma sincs a láthatáron, és jó eséllyel kifejezetten nyári hónap lesz idén is a szeptember. Tavaly például szeptember első három hetében több strandidő volt, mint egész augusztusban, és nem egy évben láttunk már olyat, hogy szebb és megbízhatóbb nyári hónapnak bizonyult a szeptember, mint a nyaralók által máig favoritnak vélt augusztus – véli Kardos Gábor filozófus, publicista, a Balatoni KÖR alapítója.
Nem túlzás kimondani: a szeptember lehetne az új augusztus. Közben pedig olvashatjuk a nyárbúcsúztató posztokat és programokat – mintha sokan valami párhuzamos világban élnének, melyben húsz éve lejárt lemezek alapján képzelik el a nyár végét. Mintha nem vennék észre, mennyire megváltozott már a klíma. Egyes pincészeteknél a szüret már gyakorlatilag le is ment szeptember elejére, bő egy hónappal előbb, mint régen – fogalmaz az index.hu-n megjelent írásában Kardos Gábor.
Szerinte nem csak a hétvégi programokat, a balatoni nyár fogalmát kellene újragondolni a tapasztalok alapján, hanem az iskolakezdés időpontját is.
Nem csak azért, mert később kezdődött idén a nyári szünet, hanem, mert sok iskolában most hazaküldik a gyerekeket délben a hőség miatt. Így tényleg minek erőltetni, hogy mégis szeptember 1. legyen az iskolakezdés? Nonszensz az egész. Egyre gyökeresebb változásokat követel a klímaváltozás és nem lesz mód kitérni előle. Jellemzően a gazdasági szempontok máig sokkal meghatározóbbak a döntéshozásban: az energiaárak miatt például seperc alatt át lehetett szabni a tanévet – de vajon miért csak a gazdasági környezethez igazodás tűnik ilyen sürgetőnek? A természeti környezet változásához mintha máig nem próbálnának igazodni a nagy rendszerek.
A szülők számára nyilván megterhelő lenne a nyári szünet további nyújtása, de akár balatoni táboroztatással, kihelyezett oktatási programokkal is lehetne kezdeni a szeptemberi tanévet – ha már itt van ez a csodás tópart és szeptembertől már könnyen lehetne akár iskolások tömegeinek is szállást találni a kiürülő Erzsébet táborokon kívül is. A távolabbi régiókban is hasonlóan meg lehetne találni a hozzájuk közel eső vízpartokat, ahol nagyon hasonlóan alakul a nyári szezon.
Nem csak a tantermek tikkasztóak, de általában a nagyvárosok ilyen hőségben gyakorlatilag elviselhetetlenek, miközben a Balatonnál végre igazán minőségi időt lehet tölteni, sokkal jobban lehet nyaralni, mint a nyári tumultusban. Szinte minden fizetős strand már ingyenessé válik. Nem mellesleg, miután két éve valóságos lejárató kampány folyik a Balaton ellen a sajtóban és a közösséginek mondott felületeken, idén a nyári csúcsban is már sok helyen erősen megérezte ezt a turizmus. Egyes vendéglátóhelyeken a tavalyi forgalomnak a fele volt csak, máshol 20-30 százalék a visszaesés, és mivel – minden ellenkező negatív híresztelés ellenére – a balatoni vendéglátósok még az alapanyag-inflációt sem tudták idén beépíteni az áraikba, hogy versenyképesek maradjanak, ezért a forgalomcsökkenésnél is drámaibb a profit visszaesése a szektorban. Emiatt tapasztalunk olyat, amit korábban soha, hogy jól menőnek számító helyek közül is akadnak olyanok, ahol beadják a kulcsot, mert elegük lett a küszködésből, minimális vagy akár semmivé olvadó haszonért. Nemcsak balatoni jelenség ez és nem is csak szezonális, sőt: egyértelműen az egész hazai vendéglátás példátlan válságban van – illetve nagyrészt emiatt a minőségi borok készítői is rendkívül nehéz helyzetbe kerültek, mivel elsősorban a minőségi vendéglátóhelyeken tudták értékesíteni boraikat. Az egyre brutálisabb versenyben persze vannak, akik még növelni is tudják forgalmukat, de a többség küszködik és sokaknak a túlélés a tét.
A megoldás egyértelműen egy sokkal patriótább gazdasági modell lehetne, a turizmusban mindenképp. A magyar középosztálytól persze nem könnyű ma több erőfeszítést várni. E tekintetben a gazdasági elit sem épp a legjobb példát mutatja és nemcsak a tengeri szuper jachtozások juthatnak az emberek eszébe. A balatoni turizmus hőskorában a felső középosztály és az arisztokrácia élen tudott járni jó példával, amikor a XX. század elejétől nemcsak elegáns villasorokat építettek a tóparton, hanem a kor európai színvonalának megfelelő fürdőházakat is. Jártak persze tengerpartra is, de leginkább balatoni villáikban időztek, itt éltek társasági életet. Ma mintha nem látnánk hasonlót. A kikötőkből úgy szorítják ki luxusjachtok a kisebb, de aktívan túrázó-sportoló vitorlásokat, hogy alig használják a Balatonra amúgy is sokszor túlméretezett hajókat. Ugyanez mondható számos luxusingatlanra is, ami különösen akkor vált ki közfelháborodást, ha egy partszakasz kisajátításával jár a felépítésük.
Kardos Gábor szerint azt is át kellene gondolni, hogy a tó körüli építkezések miért nem hoz fellendülést például a luxus szegmensben.
Pedig a klímaváltozás önmagában akár kedvezhetne is a balatoni vendéglátásnak. Például az utóbbi években egyszer sem látta értelmét annak, hogy akár az októberi hűvösebbre forduló időszakban 500-600 kilométert autózzak délre, ahol többnyire csak egy-két fokkal van melegebb a nyárutóban is, mint a Balatonnál.
Brutális nyári fellendülést egyelőre leginkább csak a balatoni szupermarketek eladásaiban lehetett tapasztalni, ahol viszont, a vendéglátással ellentétben, maximálisan érvényesítették áraikban az élelmiszer-inflációt. Mivel vendégek százezrei a szálláson nem tudtak spórolni, ezért leginkább étkezési költéseiket próbálták visszafogni – ahogy a jelek szerint minden más kiadást is. Megjelent egy olyan poszt-Covid tünetnek is tekinthető nyaralási szokás, amit leginkább wellness lockdownnak nevezhetnénk, hogy a jacuzzi mellett telefonjukba temetkezve töltenek el egész napokat és hosszú hétvégéket egyes vendégek. Nem mennek el éttermekbe, felfedezni a környék pincéit vagy más nevezetességeit – az esti program sokszor tévézés és kiemelt követelmény a minél nagyobb képernyőn elérhető lehető legnagyobb műsorkínálat.
Amúgy az is poszt-Covid társadalmi tünetnek tűnik a turizmus átalakulásában, amikor szűk baráti társaságok vagy családok a szálláson grillezve és gyakorlatilag összezárva töltik nyári szünidejüket. Idén már a fesztiválszektor is keményen megérezte ennek a drámai változásnak a következményeit.
Az iskolakezdéstől függetlenül is egyre jobb döntésnek bizonyul egyénileg szeptemberre időzíteni legalább a szabadság egy részét, ha valakinek a minőség a fontosabb a nyári tumultusnál, és nem mellesleg a vendég így jobb utószezoni árakon kaphatja meg a lehető legkulturáltabb balatoni környezetet. Ráadásul szeptemberben és októberben kifejezetten sok szüreti és gasztroprogram van a Balatonnál, miközben a bringás és aktív turizmusnak is kedvezőbb az időjárás. A legtudatosabb vendégek már évek óta egyre inkább az őszi-tavaszi időszakot kedvelik inkább, ők lettek a Balatoni Kör által képviselt négy évszakos Balaton törzsvendégei – de a klímaváltozás okán nagyságrenddel több vendéghez lehetne és kellene ma már eljutnia ennek az üzenetnek. Bízzunk benne, hogy a most induló „1000 indok az őszi Balaton mellett“ kampány hozzájárul ehhez – zárta gondolatait Kardos Gábor.