Kamaszként lett cirkuszigazgató Richter József (sonline.hu)

Irigyei azt hitték, belebukik, ám édesapja végig bízott benne. Ifj. Richter Józsefnek hamar át kellett vennie az irányítást édesapjától, akit a Fővárosi Nagycirkuszhoz hívtak. A Magyar Nemzeti Cirkusz fiatal igazgatója, hetven fős társulatával évente huszonkét városban fordul meg, több mint kétszáz előadásuk van.

Ifj. Richter Józseffel a sonline.hu munkatársa beszélgetett:

– A cirkuszigazgatókról filmek és rajzfilmek kapcsán egy nagy pocakos, bajszos, kopasz ember jut eszünkbe. Ehhez képest teljesen másképp fest, ráadásul a legfiatalabbnak számít a szakmában.
– A filmekben nem a valóságot látjuk – mondta nevetve ifj. Richter József. Valóban tizenkilenc évesen kaptam meg édesapámtól a Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatói posztját. Úgy kellett kivívnom a szakmai tekintélyt, hogy közben tudtam: sokan bukást jósoltak, de pont az ellenkezője történt.

– Mindig cirkuszigazgatónak készült?
– Bár szüleim révén beleszülettem a cirkusz világába, láthattam az érem mindkét oldalát. Négy évig teniszezőnek készültem, nagymamámmal éltem Budapesten, aztán mégis ezt az életmódot választottam, mert akinek a forgács egyszer a cipőjére ráragad, nem tudja lemosni. Ám nem elegendő egy tíz perces produkciót betanulni, a cirkusz világa nemcsak a fényről és a csillogásról szól. Sokan a viszontagságok miatt lemorzsolódnak.

– Azért vannak fiatalok a szakmában?
– Bátran mondhatom, hogy van utánpótlás, két irányból is. Az artista képzőből, és azok közül, akik beleszületnek, sokan el is tudnak helyezkedni. A cirkuszok pedig a többszáz artista közül igyekeznek megnyerni a legszínvonalasabb tíz-tizenöt produkciót.

– Milyen elemei vannak napjainkban a jó cirkuszműsornak?
– Az ötven, száz évvel ezelőtti helyzet mára teljesen megváltozott. A cirkuszi produkciók is sokat fejlődtek, alkalmazkodtak a modern kor igényeihez. A települést végig kiabáló cirkuszautó már a múlté, a szememben negatív reklámnak számít. A produkciók színvonala és a médiaszereplés többet tesz manapság egy cirkusz sikeréért. Az élő műsornak megvan az a varázsa, hogy mindig kicsit más. A különböző művészeti ágak ötvöződnek napjainkban. A tánc, a színház, a zene, és a folyamatosan fejlődő a fény- és hangtechnikának köszönhető látványvilág teszi teljessé a kétórás, összefüggő produkciót. Már nem a klasszikus számokra nyerhető meg a közönség. Azt vallom, hogy a cirkusznak három alappillére van: az állatszámok, az akrobaták, és a komikusok.

– Említette az állatszámokat. Egyre többen támadják a cirkuszokat az állatidomítás miatt. A nagy hírű Roncalli Cirkusz a közelmúltban jelentette be, hogy ők már nem dolgoznak állatokkal.
– Ők már évekkel ezelőtt, folyamatosan építették le az állatszámokat… én úgy gondolom, állatok nélkül nem cirkusz a cirkusz. Ezek az állatok már fogságban születtek, a vadonban nem állnák meg helyüket, ha szabadon engednénk őket, elpusztulnának, ráadásul kötődnek hozzánk, emberekhez is. Az állatszámok napjainkban nem arról szólnak, hogy az idomár belenéz az oroszlán szájába… Állatbarát cirkusz vagyunk és ennek a szemléletnek megfelelően tartjuk az állatainkat, akik ráadásul hosszabb életnek örvendenek, mint vadon élő társaik.

– A testvére, Richter Flórián is megalakította a saját cirkuszát, szintén állatokkal foglalkozik: lovakkal. Konkurencia, vagy együttműködés jellemző Önökre?
– Egy természetes versengés van közöttünk, ez viszi előre a produkciókat. Magyarországon tíz-tizenöt cirkusz működik, nehezen veszik fel velünk a versenyt a huszonöt éves tapasztalatunk és a díjaink miatt. Édesapámnak sokat köszönhetek, aki a háttérből a mai napig igyekszik jó tanácsokkal ellátni.

– A szavaiból kiderül, hogy nagyon büszke a családjára. A cirkusz világában gyakori, hogy a nagy dinasztiák fiataljai összeházasodnak. Az Ön felesége is a cirkusz világából érkezett.
– Mindenki ott ismerkedik, ahol a legtöbb időt tölti. A cirkuszban nem nyolc órás a munkaidő, egy-két hektáros területen hónapokig együtt élünk. A feleségemet valóban a Montecarloi Cirkuszfesztiválon ismertem meg. Az az álmunk, hogy a következő Budapesti Cirkuszfesztiválon, a közös produkciónkkal léphessünk fel. 2014-ben már sikerült első helyezést szereznem, a következő fesztivál 2020-ra esedékes, készülünk a nagy kihívásra, de addig más feladatoknak kell megfelelnünk.

– Melyek ezek?
– Azt tapasztaltuk, hogy a nézőknek változatos programokra van szükségük, ezért augusztusban egy koncertet szervezünk a cirkuszban a már szokásos nyári kísérőprogramjainkon kívül. Nekünk az a jó, ha változatos az időjárás, a strandidő miatt sokan jönnek a Balatonhoz, ám egy-két „bolyongó” napra szükség van, amikor rosszabb az idő, és megtelik a sátrunk. A strandidőt mi is szeretjük, és ki is használjuk, ezért is kedvelt helyünk immár 23 éve Balatonlelle, ahol már saját területtel rendelkezünk. Itt az állataink is jól érzik magukat, ám nem csak nyaralunk, már készülünk, és produkciókat válogatunk a következő szezonra.

– A réges-régi, ókori mondást napjainkra többféle értelemben is elemezhetjük, ám az biztos, hogy nem csak a népnek van szüksége cirkuszra, hanem a cirkusznak is a „kenyérre”. Fekete Péter, az EMMI kultúráért felelős államtitkára jóvoltából az utóbb időszakban mintha egyre nagyobb teret nyerne a műfaj…
– Valóban reneszánszát éli a cirkuszművészet, ami úgy érzem, nagy részben köszönhető családom huszonöt éves tevékenységének, és a két Montecarlói Cirkuszfesztiválon nyert Arany Bohóc Díjunknak. Érezhetően kezdik felfedezni, hogy ez egy önálló művészeti ág. A Fővárosi Nagycirkusz és egy másik társulat már örülhetett több száz milliós támogatásnak. Nekünk, magáncirkuszként azonban magunkat kell eltartanunk.

– Tavasztól őszig tart a cirkuszszezon. A téli időszakra hozták létre a szállodájukat?
– A szálloda volt előbb, aztán a cirkusz. Édesapám hozta létre csaknem 30 évvel ezelőtt, a család bevételi forrásaként, amely a mai napig működik, megélhetésünk megkönnyítésére. Úgy gondolkodott, hogy a cirkusz világában egyik napról a másikra csődbe lehet menni…