Átlagos a halelhullás a Balatonon (Balatoni Futár)

 

A késő tavaszi, kora nyári halhullás hosszú évtizedek óta természetes folyamat a Balatonnál, bár a szakemberek szinte minden évben más-más intenzítású eseményeket regisztrálnak. Havranek Mihály, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. horgászati igazgatója szerint – az első fél év adataira támaszkodva – jelenleg is az átlagos mennyiséggel csökken ily módon a magyar tenger halállománya- írja a Balatoni Futár júliusi száma.

 

Egy naptári évben több olyan ciklus is érzékelhető, amikor az időjárási viszonyok és az ívás miatt különösen érzékenyek és sérülékenyek a kopoltyúsok. Az első hullám a – mostanában egyre kevésbé jellemző – jégtakaró elolvadása után jelentkezik, a második pedig az ívási időszakhoz köthető. Ez a biológiai folyamat meglehetősen legyengíti a halak szervezetét – különösen a kövek között ívó keszegek körében észlelhetünk gyakori elhullást. A tetemeket természetesen megvizsgáljuk, ám a diagnózis szinte mindig azonos – nem betegség miatt hullottak el.

Az igazgató elmondta: napjainkban is a keszegállomány került az érdeklődés homlokterébe – a legyengült állományt ugyanis egy élősködő rák támadta meg, ám a víz hőmérsékletének emelkedésével ismét „beáll a rendszer”.

„Nem meglepő, hogy a tó áramlásának megfelelően elsődlegesen az Ezüst- és Aranyparton észlelhetünk haltetemeket, de Földváron és Fonyódon is találhatunk lerakási pontokat. Alaptevékenységünkhöz tartozik az elhullott halak összegyűjtése, s erre az elmúlt évtizedekben jól működő rendszert alakítottunk ki. Tavasztól őszig két munkatársunk csak ezzel foglalkozik, de kiváló kapcsolatot építettünk ki a strandok üzemeltetőivel is. Ez utóbbiak maguk is begyűjtik az elpusztult állományt, munkatársaink pedig néhány órán belül gondoskodnak elszállításukról, megsemmisítésükről.  S hogy némi számadattal is érzékeltessem a veszteséget: június 30-ig nyolcszázhuszonegy busával és mintegy harmincötezer darab keszegfélével lett szegényebb a Balaton élővilága. Ezek között néhány centiméter nagyságú pikkelyes és ötven kilogrammos busa is előfordult. Természetes vízről lévén szó, számunkra ez az arány és mennyiség abszolút elfogadható. Gondos gazdaként bánunk a tó élővilágával, s örömmel vesszük, ha a társadalom – közöttük a fürdővendégek – az általuk észlelt problémákra felhívják a figyelmet.”