A Keszthely belvárosában található 18. századi „mosóház” eddig méltatlanul kihasználatlan terei Péczeli Panna diplomamunkájában üzletként, kulturális szálláshelyként és kézműves műhelyként kelnek életre. A tervezett fejlesztés célja, hogy a város turizmusát élénkítse és helyi közösségét erősítse, a történelmi környezethez méltó, mégis korszerű építészeti megoldásokkal.
A helyszín Keszthely belvárosi része. A városrész műemléki jelentőségű, világörökség-várományos terület, a Festetics-örökség része. A telek a Lehel utca 2. szám alatt, a keszthelyi Festetics-kastély közvetlen környezetében foglalja el helyét. Az érintett telken egy műemléki épület áll, amit a városbeliek csak mosóházként emlegetnek – írja az Építész Fórum.
A „mosóházról”:
„…A tárgyi 18. századi épület a Festetics örökség jelentős eleme, azon belül pedig Hofstadter Kristóf uradalmi építész egyik legfontosabb és aránylag épen megmaradt lakóépülete. Az épület az udvarbíró részére alapíttatott, később jelentős uradalmi és városi személyiségeknek adott otthont. A kutatás alapján az is bebizonyosodott, hogy az épület lakóháznak és iroda céljából épült, mosóházi funkciója soha nem lehetett.”
1771-es megépülését követően átalakítási terv készült Hofstadter Kristóf által. Ez a terv nem, csak a tüzelőberendezések korszerűsítése valósult meg. Később több terv is napvilágot látott a műemléki épület hasznosítására, 1984-ben elkészült a KÖZTI helyreállítási terve, mely egy turistaszálló lehetséges kialakítását vázolta fel, azonban szintén nem realizálták. Faanyagvédelmi vizsgálat után 1988-ban a Mérték Építész Stúdió tetőtér beépítési tervet készített, mely végül meg is valósult. 2017-ben pedig egy felmérési és hasznosítási terv is született, ami alkotóházi funkcióval látta a helyszínt – ám ez sem jutott el a megvalósulásig.
A műemléki épületben jelenleg fazekas szakkör működik, ami kettő földszinti helyiséget foglal el. A ház többi része méltatlanul raktárként funkcionál, a telek beépítetlen, zöld területeit parkolóként hasznosítják. Az udvar középső részén helyet foglaló, egykoron a városüzemeltetéshez tartozó épület kihasználatlan és rossz állapotú, elbontandó épület. Megmenthető belőle a téglaanyag, amit tervben burkolatként hasznosítana.
Tervekről
A meglévő, földszint plusz egy emeletes, teljesen alápincézett műemléki épület földszintjét regionális üzletként, pincéjét látványraktárként hasznosítaná. A tetőtér kulturális szálláshelyként töltené be szerepét a város életében, amiből jelenleg hiány van Keszthelyen.
Új épületem a műhelyház. Három különböző kézműves ágazatnak ad helyet, ahol a kézműves mesterek munkahelyeit alakítják ki, és nyitott műhelyként bármikor látogathatók, hogy valódi, őszinte betekintést nyerhessenek a kíváncsi látogatók a mesterek munkájába. A telek keleti oldalában, ahol egykoron díszkert volt, most egy városi közkert kap helyet, amiben rendezett kuszasággal nőnek a kézművesek által hasznosítható festőnövények és árnyékot adó fák.
Újról
A telek vizsgálata után az új beépítést az udvar északi oldalára, az egykori gazdasági épületek helyére tervezte. Ezt a csűrök és górék ihlette konstrukciót korszerű faszerkezettel képzelte el. A belső téri atmoszféra megteremtésében fontos szerepet játszik ezek láthatósága, emiatt döntött nyitott fedélszék és szarufa feletti hőszigetelés kialakítása mellett.
A műhelyház három egységből tevődik össze. A tágas műhelyterekhez tartozik egy-egy dolgozói öltöző-vizesblokk és egy teakonyha. Egy-egy műhelyt előszoba köt össze, ahol igény esetén összenyithatók vagy szeparálhatók a terek. Az épület körbejárható, két végén egy-egy fűtetlen, fedett-nyitott épületrész található. A telek bejáratánál kapott helyet a festőnövények szárítóháza, a kert felől pedig egy kültéri munkahely.
Az épület megfelelő formavilágának megtalálásához Keszthely magaslati pontjait kereste és fényképeket készített a városról. Fontos szempont volt, hogy az épület ne akarjon a műemlékhez hasonlítani, de illeszkedjen a városképbe. A régi gazdasági épületek inspirálta víziónak fontos részét képezte az a döntés, hogy nem csak szerkezetében, de burkolatában is faanyagot képzel új épületnek.
Régiről
A mosóházként ismert épület hasznosításánál fontos szempont volt, hogy alkalmazkodjon a meglévő szerkezethez és maradjon lehetőség jövőbeni falkutatásoknak. Az épület sajátos jellegét ne veszítse el, viszont hasznosítható állapotba kerüljön. A tervezett funkciók a műhelyház működését kiegészítvén belefolynak a helyszín forgatagába. A földszintre tervezett üzlet térsorában centrálisan kiállított kézműves alkotások adnak ízelítőt a mesterek munkájából, melyek ott meg is vásárolhatók. A tetőtérben kerülnek kialakításra a kulturális szálláshelyek. Itt akár művészeti rezidenciaprogram keretein belül is elszállásolásra kerülhetnek kézműves tanoncok. Ezzel a műhelyhez való közelséggel igazi inas-mester kapcsolat alakulhat ki a tanulni vágyó és tanító között.
A telket egykoron körbeölelő kőkerítésből már csak néhány falszakasz maradt meg. Ez a faragott kőkerítés a tervben újra falként húzódik végig a telek teljes kerülete mentén. Jelenleg a helyszínre mindössze egy irányból lehet megérkezni, a megfelelő funkciók közti kohézió és várossal való kommunikáció elősegítése érdekében további két oldalon szeretné feltárni a telket: egyrészt a kert felől, amivel kialakul a telek főtengelye a szekérbejárattal együtt, valamint a műemléki épület folytatásába tervezett kerékpártároló fedése alatt.