Így alakulhat a balatoni horgászat és halgazdálkodás jövője (Halászati Lapok)

Nagy tavaink, a Balaton, a Velencei-tó a Tisza-tó és a Fertő-tó sorsának alakulására, formálására nagy figyelmet fordít a kormány, különösen a klíma- változás időszakában, amikor csapadékhiány is nehezíti a tavak megfelelő vízszintjének a biztosítását, a halállomány karbantartását, a biodiverzitás fenntartását. Szári Zsoltot, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatóját május 1-jén nevezte ki a Balaton élővilágának megóvásával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztosnak Nagy István agrárminiszter. Szári Zsolttal a Halászati Lapok decemberi számában közöltek interjút. 

A miniszteri biztos felidézte, hogy történelmi léptékkel mérve a Balaton fiatal képződmény, 25-30 ezer évesre becsülik. Mai vízfelülete 7 ezer éve alakult ki. A Balaton mai formája nem is hasonlít ahhoz a Balatonhoz, amely évszázadokon keresztül viszonylag egységes és stabil biotópot alkotott közvetlen környezetével.

Jól tudjuk, hogy a tavat már a rómaiak is le akarták csapolni, és Mária Terézia idejében is voltak ilyen irányú elképzelések, de ezek a tervek – szerencsére – nem valósultak meg. Az újkori Balaton kialakulásának első, egyben döntő lépése az volt, amikor az 1860-as években megépítették a Sió-zsilipet és a déli vasútvonalat. A vízszint szabályozhatósága, a déli berekterületek vég- leges levágása a Balaton medréről visszafordíthatatlan változásokat hozott a tó életében. A kutatók további 5 ezer évre becsülik a tó fennmaradását.

Az emberi beavatkozások következtében nagy nyomás alá került a Balaton. A déli partot lebetonozták, ezzel a víz öntisztuló képességét alapjaiban meggátolták. Idegenhonos halfajokat telepítettek be (busa, törpeharcsa, angolna stb.), és megkezdődött a nagyüzemi halászat. Az 1950-es években 1300-1700 tonna közötti hal- mennyiséget fogott ki a halászat (ekkor még a sporthorgászat gyerekcipőben járt, 1-2 ezer főre volt tehető a horgászok száma). Az erőteljes fejlődésnek indult mezőgazdaságban katasztrofális méreteket öltött a kemikáliák felhasználása, különféle méreganyagok jutottak a Balaton vízrend- szerébe. Mindezek együttes hatásaként 1965-ben bekövetkezett az első nagy hal- pusztulás, amelyet attól fogva több kisebb is követett. A sporthorgászat eközben mind létszámában, mind technikailag és módszerileg is elképesztő növekedésen és fejlődésen ment keresztül. Ma ott tartunk  hogy a tó partján évente 60-80 ezer horgász fordul meg, az általuk dokumentáltan kifogott halmennyiség pedig megközelíti a 600 tonnát.

Gyakran kérdezik Szári Zsoltot arról, hogy mi a célja a miniszteri biztosi kinevezésének. Válaszában Szári Zsolt elmondta, hogy kiemelten fontos a hatékony együtt- működés a Balaton élővilágának megőrzésén dolgozó intézmények, a térség önkormányzatai és a helyi szervezetek között. A miniszteri biztos legfontosabb célja, hogy összehangolja a Balatont érintő ügyekkel kapcsolatos információáramlást, erősítse a párbeszédet az állami-, és a civil szereplők között. Hosszú távon nem lehet más cél, minthogy a jelenlegi állapotot konzerválják. A miniszteri biztos feladata, hogy közre működjön a Balaton növény- és állatvilágának, valamint a víz minőségének megóvásához kapcsolódó feladatok összehangolásában. Emellett elősegíti a Balaton és a Kis-Balaton vízgyűjtő területein lévő szennyező források azonosítását, javaslatot tesz a meder rekultivációjával kapcsolatos állami feladatok megvalósíthatóságára. Ezen kívül népszerűsíti a balatoni halak gasztronómiai értékét.

A tó jó állapotának a konzerválását több tényező is nehezíti. Ilyen a szerves anyag terhelés, ami közvetett és közvetlen módon jut a vízbe. Sokkal nagyobb kihívást jelent a klímaváltozás okozta problémakör, mivel a Balaton vízgyűjtő területe kicsi, ami hátrányt okoz a jövő tekintetében. A Velencei-tó akár a Balaton „állatorvosi lova” is lehetne, mert ott is tapasztalhatók a vízutánpótlás nehézségei. Gondolkodni kell tehát arról, hogyan lehetne a tó vízgyűjtő területét bővíteni, hogy mindig elegendő vízszintet tudjanak biztosítani.

A balatoni halgazdálkodás egyik legfontosabb és legkényesebb feladata a minőségi, megfelelő korosztályú, egészséges halállományok mesterséges pótlása. Az őshonos halfajok nagy többsége még manapság is képes jól megújulni (keszegfélék, garda, süllő, kősüllő, balin), míg vannak halfajok, melyek szaporodása gátolt (compó, széles kárász) vagy teljességgel akadályozott (ponty), elsősorban a környezeti tényezők változása miatt. Néhány halfaj kihasználtsága erős (süllő, balin), ezért fontos feladat e halfajok megfelelő korosztályú tenyészanyaggal való pótlása. A halfajok pótlása során tekintettel kell lenni a tóban található természetes táplálékok mennyiségére is. A víz tisztulása miatt a planktonikus táplálékszervezetek mennyisége valóban csökkent az elmúlt 20 évben, ugyanakkor rendelkezésre állnak olyan táplálékszervezetek, melyek hatalmas tömeget képeznek, és szinte korlátlan mértékben biztosítják az őket fogyasztó halfajok növekedését. Ilyen táplálékszervezet a vándorkagyló, mely elsősorban a ponty, de a keszegfélék (bodorka, karikakeszeg, dévérkeszeg) kifejlett, 3-4 nyaras példányai számára is hasznosítható. A társaság – miután ezer hektárra nőtt a tógazdasági vízterülete – ma már minden őshonos halfajt képes teljes egészében saját termelésből telepíteni a Balatonba.

A horgászturisztikai fejlesztésekben való részvételről a miniszteri biztos elmondta, hogy a Balatonon a horgászat, mint rekreációs tevékenység érdekeit szem előtt tartva kell a halgazdálkodást folytatni, természetesen összhangban a környezeti és természetvédelmi érdekekkel. Ebből a szempontból a Balaton, mint horgászvíz, jelentősen eltér a többi természetes víztől. Míg a Dunán vagy a Tiszán fontos turisztikai szempont lehet a horgászat, addig a balatoni turizmusnak a horgászturizmus csak igen kis szeletét képezi. Ettől függetlenül nem elhanyagolható a fejlesztése, hiszen a tó elsősorban szezonon kívül (tavasszal és ősszel) jelenthet potenciális célpontot a horgászok számára.

Ami a horgászturisztikai fejlesztések hátrányait illeti, legalább három szempontot kell felsorolni. Az egyik a hosszú partszakasz ahol csak kevés parti horgászhely érhető el. Ennek oka a déli parton a sekély víz, a beépítettség, és a strandokon való horgászati tilalom, az északi oldalon pedig a náddal való benőttség. A másik, hogy a kikötők mólói sem szolgálhatnak maradéktalanul horgászati célokat. A harmadik, hogy a nyílt vízi horgászat során az időjárás (gyakori erős szelek, viharjelzés) korlátozó szerepet játszik. A parti horgász- helyek bővítésére gyakorlatilag nincs esély, de vizsgálni kell, hogy mely partszakaszokon lehet fejlődést elérni (például Tihany, Gödrös). Itt az önkormányzatokkal egyez- tetve, azokkal együttműködve lehet fejleszteni. Célul tűzték a csónakos horgászati lehetőség fejlesztését, ennek során új kikötőket, sólyatereket kell kialakítani. Az etetőanyagok minőségi és mennyiségi korlátozására van szükség. El kell érni rövid időn belül, hogy csak bizonyos beltartalmi határértékeken belül gyártott etetőanyagokat lehessen használni a Balatonon.

Komoly élőhelymegőrzési feladatokat is el kell látni a klímaváltozás kapcsán. Harminc-negyven év múlva várhatóan rosszabb lesz az időjárás, és nagyobb veszélyben lesz a vízminőség, a vízpótlás, és külső vízpótlásra lesz szükség. A tófenék karbantartását folyamatosan el kell végezni. A balatoni hal uniós oltalom alatt áll mint biotermék. A termék bevezetése és piaci meg- jelenítése fontos feladatuk lesz. Számolni kell azzal is, hogy a klíma változásával nagyobb mennyiségben jelennek meg idegenhonos halfajok a Balatonban, és ezt az „előretörést” meg kell akadályozni.