Hová tűntek a balatoni éttermekből a cigányzenészek? (likebalaton.hu)

Néhány évtizede elképzelhetetlen volt egy balatoni étterem cigányzene nélkül, de ma már ritka, hogy egy vacsora közben élőben hallgathatjuk a prímást és zenekarát, ezekre az órákra van, hogy hetekkel korábban kell asztalt foglalni. A vendégek nagy része ma is kedveli, ha az ebéd vagy vacsora alatt elhúzzák a nótáját.  

 

Kikopóban van a zenész szakma, egyre kevesebb étterem tulajdonos hív cigányzenészeket, a fiatalok nem zenélnek tovább. A keszthelyi Burka Sándor és zenekara a hévízi Hotel Carbonában és 20 éve Badacsonytomajon a Borbarátokban valamint a Kisfaludy-ház Étteremben zenélnek.

– Édesapám cimbalmos volt, én Burka Sándor sárvári klarinétos és tárogató művész nevét viselem, ő is rokonunk volt, a testvéreimmel játszom egy zenekarban, a zene a vérünkben van. Én vagyok a prímás, Burka Géza a cimbalmos és Burka János a nagybőgős. Én mindig azt mondom magamról, magunkról, hogy a hangszer beszéljen, ne a száj.

– Mióta hegedül?
– Kilenc éves voltam, amikor apu azt mondta, te hegedűs leszel és beíratott a zeneiskolába. 13 éves koromtól a Rajkó zenekarban tanultam, hat évig a legjobb mestereim voltak. Szalonzenét, tánczenét, népzenét és klasszikusokat is játszottunk, táncosokkal jártuk a világot a 90-es években. Olyan szerencsés vagyok, hogy a prímáskirálytól, Boros Lajostól is tanulhattam, látta bennem a tehetséget, és foglalkozott velem. Őt elég volt nézni, el sem tudom mondani, mennyi mindent tanultam tőle. Nem csak a hangok a lényegesek, hanem a látvány is, ahogy kezeli a hangszert.

– Fontos, hogy milyen a hangszer, amin a prímás játszik?
– Igen. A hegedűnek lelke van. Nem attól függ a hegedű hangja, hogy milyen márkanevet visel a hangszer, hanem a fától és a zenésztől, aki korábban játszott, játszik rajta. Az apámtól kapott hegedűmet már a fiamnak adtam, hogy neki legyen a legjobb hangszere a családban. Ebben a hegedűben benne van az én muzsikám, az én lelkem is, és most már az övé is. Van olyan hegedű, ami 6 millió Ft-ba kerül, de ha a kezembe veszem, nyomába sem ér a mi 1920-ban készített magyar mesterhegedűnknek.

A cikk folytatása itt elolvasható.