Harminc éve alakult a Soli Deo Gloria Balatonkilitiben (siofok.hu)

 Dr. Nagy István néhai balatonkiliti lelkész szerint Komáromi János, idevaló teológus hallgató is azok közé az ifjak közé tartozott, akik mintegy „belső forradalmat” hirdettek meg az egyházon belül, hogy ébredést kellene életre hívni a református egyházban és a gyülekezetekben, ezzel szorgalmazva egy új, a társadalmi kérdé­sekre érzékeny lelkipásztor-típus kialakítását. Komáromi János hívta meg társait a Balatonhoz, mivel Siófok Balatonkilitivel közös egyházközséget alkotott. A délelőtti előadások Kilitiben, a délutániak Siófokon voltak.

„A református diákmozgalmak gyökerei 1909-re nyúlnak vissza. A háborút követő káosz azonban mindent szétzilált, a hívő ifjúság legfeljebb a gyülekezetben szolgált. 1920-ban viszont – a balatonendrédi konferencián – újjászületett a mozgalom…Többször is felvetődött a történelmi kálvinizmus hazai talpraállítását célzó református diákszövetség terve.Az álmokból a Siófok melletti Somogykilitin 1921 júliusában tartott teológus-konferencián lett valóság. Sebestyén Jenő a lelkészi szolgálat alapelveként a „Soli Deo Gloria”-t (egyedül Istené a dicsőség) ajánlotta. Az utolsó napon Töltéssy Zoltán előterjesztette az alapító határozatot, amelyet a konferencia 42 magyar résztvevője közül 29-en írtak alá. Már itt felvetődött fentiek szerint egy Balaton-menti konferenciatelep gondolata… A Balaton déli partján Kilitin kívül Szárszó az egyedüli ősi református gyülekezet. Mindenképp alkalmasnak látszó hely tehát s ráadásul a teleplétesítéssel megbízott Komáromi János szülei is itt laktak, tehát volt tájékozódási és kapcsolódási pont is – írja a siofok.hu.

„Nagy nemzeti kezdeményezés bölcsője” Bozsoki-Sólyom János kiliti református lelkész szerint az a hely, gyakorlatilag a Jókai park közepén, ahol az 1991-ben avatott emlékmű áll, melynek immár a feliratát is el lehet olvasni, hiszen a város felújíttatta a századik évfordulóra, a szombat délutáni megemlékezésre. Évszázada, 1921. július 10-én (nem mellesleg Kálvin születésnapján) az akkori Somogykilitiben tanácskozó református teológushallgatók mondták ki a Soli Deo Gloria Szövetség (diákmozgalom) megalakulását a nagyközség református templomában, majd az alapító okiratot a favázas siófoki színkör épületében írták alá, annak körülbelüli helyére állíttatta az emlékművet 30 éve az önkormányzat, a református egyház és a szövetség.

„Fiatal lánglelkű reformátusok keresték a megoldást a Trianon utáni csonka Magyarország és a világ problémáira – emlékeztetett Bozsoki-Sólyom János a szombati megemlékezésen. – Mert az akkori ifjúság még megszállottan kereste a választ a nagy társadalmi kérdésekre, a jézusi evangélium tükrében. A kiliti konferencia résztvevői Kálvint idézték, miszerint Isten társteremtővé akarja emelni az embert. Avagy a találkozó jelmondata szerint „te pedig a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze”. Céljaik ma is aktuálisak, sőt, időszerűbbek, mint valaha. A keresztyén közösségeknek ma is összekovácsoló ereje van, tartsunk össze, erősítsük egymást, önmagunkat az örökkévaló áldásával, az általa mutatott úton haladva.”

Szabó István református lelkipásztor a mai Soli Deo Gloria Szövetség üzenetét hozta Balatonszárszóról, az ottani megemlékező rendezvényről Siófokra, s arról beszélt: Trianon után az egyik jelszó az volt, hogy „igazságot Magyarországnak”, de a a Soli Deo Gloria alapítói éppen azt ismerték fel, hogy nem feltétlenül igazságra, hanem evangéliumra, azaz jó hírre van szüksége az országnak.

Virág Erzsébet önkormányzati képviselő arra emlékeztetett: harminc éve Matyikó Sebestyén József múzeumigazgató győzte meg a döntéshozókat az emlékműállítás szükségességéről. A képviselő szerint akár látnokoknak is lehetne nevezni a száz évvel ezelőtti alapítókat, mert az akkor kitűzött céljaik ma is aktuálisak.

Az emlékműre és az egybegyűltekre Bartha Béla lelkészi főjegyző kért áldást, a Balatonkiliti Református Egyházközség által szervezett megemlékezésen a szentendrei Kecskés együttes zenélt.