Gasztro-szakértő: a balatoni régió ismét divatba jött (hvg.hu)

A balatoni régió ismét divatba jött, ami részben annak köszönhető, hogy egy új, progresszív vállalkozói réteg olyan gazdaságokat, éttermeket, cukrászdákat és borászatokat alapított a az elmúlt években, melyek nemzetközi porondon is megállnák a helyüket – állítja Szauer Judit, az Erste Bank gasztrokommunikációs szakértője.

 

Egy korábbi nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy Budapest után a Balatont tartja a második legerősebb magyar márkának. Ezt miért gondolja így?

Szauer Judit: Az utóbbi időben szerencsére egyre többen fedezik fel a Balaton minden tekintetben kitűnő adottságait, szerintem bátran kijelenthetjük, hogy a balatoni régió ismét divatba jött. Ha ezt a gasztronómia felől nézzük, ez részben annak a nyitott, újító szellemiségű vállalkozói rétegnek köszönhető, akik az elmúlt években különböző éttermeket és borászatokat indítottak a régióban. Az északi part sokkal gyorsabban fejlődik, a délinek még van hova felzárkóznia.

 

Az említett innováció a balatoni gasztronómiában leginkább miben nyilvánul meg?

Sz. J.: A hagyományok és az új technológiák ötvözése mellett szerencsére egyre többen és egyre nagyobb arányban használnak helyi alapanyagokat. Ha jobban megnézzük, azon országok konyhái a legsikeresebbek nemzetközi viszonylatban is, akik abból főznek, amijük van. A skandináv országok nem véletlenül nyerik sorra a Bocuse d’ Or versenyeket, és szerepelnek előkelő helyen minden gasztronómiai rangsorban. Nem bonyolítják túl a dolgokat: a végtelenül naturális konyhájukban csak azon alapanyagokat használják fel, melyek az étterem 50-100 kilométeres körzetében fordulnak elő, és ezeknek a valódi ízeit próbálják megmutatni. Ez a trend szerencsére már eljött Magyarországra, és a Balatonra is. Már nálunk is olyan kiváló alapanyagok vannak, mint például a vászolyi sajt, a balatonfenyvesi Angus marha, vagy a keszthelyi tokhal.

 

Szóval akkor halál a balatoni hekkre és a fokhagymás tejfölös lángosra?

Sz. J.: Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy szükség van a retróra: a lángos, a hekk és a főtt kukorica elválaszthatatlan része a hamisítatlan Balaton-élménynek. Ugyanakkor szomorú, hogy az emberek nagy része a mai napig nem tudja, hogy például a hekk nem a Balatonban úszkál, hanem egy tengeri hal, ami hatalmas darabokban, fej nélkül érkezik Magyarországra. Bekerül egy fagyasztóba, és lelkiismeret alapján, ki tudja, meddig tárolódik ott, hogy aztán végül kisüssék egy frituban… A lényeg az, hogy ennek már van alternatívája, nem is akármilyen: számos olyan hely működik ma a Balatonnál, ami a nemzetközi porondon is gond nélkül megállná a helyét. Szóval abszolút érdemes megfontolni, hogy mit fogyasztunk a vízparton, mert a régióban ma is könnyű sok pénzt elkölteni silányabb minőségű dolgokra.

 

Ebben az eligazodásban iránytű az ön által megálmodott Balatoni Gasztrotérkép. Mi alapján válogatták ki, és ajánlják a helyeket?

Sz. J.: Az egész koncepció abból indult, hogy a szezonon túl is van élet a Balatonnál, ezért szerettük volna úgy átfogalmazni a balatoni régiót, hogy az ne csupán néhány hónapra érvényes, nyári desztinációként éljen a fejekben. Illúzióink persze nincsenek, ezt sosem fogjuk teljesen megváltoztatni, nem is ez a cél, hanem az, hogy elhiggyük: az őszi, a téli, illetve a tavaszi Balaton egy sokkal magasabb minőségű és kifinomultabb program- és szórakozási lehetőség is lehet. Éppen ezért mi első sorban nem szezonális helyekkel foglalkozunk, mert hitvallásunk szerint egy vendéglátó egységben csak úgy lehet megbízhatóan magas minőséget produkálni, ha egész évben biztos, kiszámítható egzisztenciát adnak a munkatársaknak. Csak így lehet bevonzani, itthon tartani a képzett szakembereket, továbbá jó kapcsolatot ápolni a színvonalas árut kínáló termelőkkel és beszállítókkal.

 

A minőség fogalma meglehetősen szubjektív. A Balatoni Gasztrotérkép miben más, mint egy klasszikus értékelő rendszer?

Sz. J.: Legyen az egy teljesen egyszerű cukrászda, bisztró vagy borozó, a lényeg, hogy az a maga kategóriájában magas minőséget képviseljen. Nem tagadom, hogy ez valamelyest azért egy szubjektív rendszer, bár csapatunk jelentős rálátással bír a régióra, és régóta tevékenykedünk a gasztronómiában. Mindig mindenhova személyesen megyünk el, általában első kézből értesülünk arról, ha valahol új hely nyílik, ám a térképre bemondás alapján nem lehet bekerülni. Azon túl, hogy ez egy papír alapú kiadvány, online is elérhető, a különböző közösségi média csatornáinkon is meglehetősen aktívak vagyunk: napi szinten ajánljuk a jobbnál-jobb helyeket és programokat.