Fiatalok a mezőgazdaságban – Balatonvilágoson (Agroinform.hu)

Flóra és Máté fiatal házaspár, öt évvel ezelőtt, 2016 tavaszán kerültek egy borsodi kis településről a messzi Balatonvilágosra. Izgatottsággal, egy új jövőképpel, de annál több félelemmel és rengeteg ismeretlennel. A nyári nap, amikor Máté nagyszülei, Deák Bárdos Péter és felesége úgy érezték, hogy sokévnyi munka után „újra” nyugdíjba vonulnának és lezárnák az akkor már körülbelül 30 éve működő kis borászatukat, egy hosszú döcögős út kezdete volt. De megérte – írja az Agroinform.hu az új cikksorozatában melyben a generációváltás témakörét járja körül.

A fiatalok a mezőgazdaságban cikksorozat ötletét az agrárterületek egyik nagy lehetősége, és nagy problémája, a generációváltás adta. Számos családfő áll kételyek között, hogy vajon tovább tudja-e adni a földjét és az értékes tudást gyerekeinek, unokáinak ebben a rohanó, internet- és kütyüorientált világban. Ennél is ritkább már, hogy a fiatalabb generáció gazdálkodó felmenők nélkül, maga vág bele a növénytermesztésbe vagy állattenyésztésbe.

A Deák Bárdos Pince legújabb generációjáról készült az alábbi cikk.

föld

Ők sem, ahogy más pályakezdő fiatal sem az egyetemi évek alatt szerezte meg a tapasztalatot a szőlőtermesztésről vagy a borkészítésről – fotó: Deák Bárdos Máté

 

A fiataloknak az agrárvégzettségük adta a legelső löketet a borászkodáshoz. Ők sem, ahogy más pályakezdő fiatal sem az egyetemi évek alatt szerezte meg a tapasztalatot a szőlőtermesztésről vagy a borkészítésről.

Az ő esetükben nehezítő tényező volt, hogy egyikőjük szakmájához sem passzol a borászat. A környezetgazdálkodási agrármérnök-öko szakirány és állattenyésztő mérnök képzettségük viszont megalapozta azt a szemléletet, amit a mai napig követnek. Együtt a természettel, a talajaink óvása és a lehetőségekhez mérten környezetkímélőbb gazdálkodás.

 

Kezdetek

Máté és Flóra egy-egy balatoni nyaralás alkalmával igyekezett meggyőzni a nagypapát, hogy szeretnék folytatni a borászat életét. Ám a pince akkori képviselői, ismervén a munka súlyát, szerették volna látni az elszántságot és alkalmasságot az értékek fenntartására, és azt, hogy ez nem csak egy kezdeti fellángolás részükről. Az éppen diplomázó, kíváncsiságtól vezérelt fiatalok belevágva az ismeretlenbe leköltöztek Balatonvilágosra a nagyszülőkhöz, és csak egy dolog hajtotta őket: a bizonyítás.

Feltételek és a hogyan tovább

A munka egyikőjüknek sem volt újdonság. Máté gyerekkorától lent töltötte a nyarat, és idővel Flóra is becsatlakozott. Hamarosan eltanulták a nagypapától a folyamatokat; a metszést, kötözést, a művelést, a rügyek számának fontosságát vagy később a borfejtést. A nagymama pedig megtanította, hogy ezekben a folyamatokban mekkora szerepe van a segítő kéznek. Az előkészületek és utómunkák, a teendők megtalálása a keresés helyett. Az ő segítségével sajátították el azt is, hogyan kell hatékonyan a másik keze alá dolgozni.

 

Tanulópénz és gyakorlás volt az első két év, ahol a nagyszülők szaktudása nagy biztonságot nyújtott. Hamar rájöttek, hogy ez nemcsak fizikai, de kemény irodai munka is. A szemük előtt lebegett a hosszú távú szellemi és anyagi megtérülés, de érezték a nyomást és a lassú változást. Egy pillanat alatt váltak diplomázó egyetemistából vállalkozóvá egy idegen helyen egy új szakmában.

Remény és új látásmód

A fiatalok új anyagi stratégiát terveztek, ami családjuknak is megélhetést biztosít. Kezdő lépésként szép lassan visszavették a termeltetési céllal bérbeadott földeket, a korábbiaktól eltérően a 3. évtől már nem alvállalkozóval, hanem maguk végezték a gépi munkát és növényvédelmet, földet cseréltek közelebbire, ahol szükséges volt, ott szőlőfajtát váltottak, telepítettek, támrendszert újítottak.

Elkezdtek lombtrágyázni, forgatás nélküli sorközművelést végezni, borkészítésnél kevesebb ként használni. Már nem adják el a szőlőt, hanem mindent feldolgoznak, és lehetőség szerint pályázatokat is igényelnek. Minden este azzal a reménnyel feküdtek le, hogy egyszer majd a folyóbor mellett talán palackoznak, borvacsorákat tartanak és webshopot nyitnak.

 

Az első két évük olyannyira veszteséges volt, köszönhetően a csapadékos időjárásnak, a vele járó növényi betegségeknek, a fagynak, hogy felmerült a kérdés, mégis miből lesz bevétel. Szerencsére az előző évekből készleten maradt borokkal és Péter bácsiék szakmai segítségével végül szinten tartották a pincét. Az ezzel járó plusz adminisztrációs fennforgások sem könnyítették az életüket, vagy egy vétlen hiba következtében fellépő romló bor sem.

Azóta leginkább technológiai kihívások elé állítja őket az élet, de a mezőgazdaságban dolgozók ezt tudják, hogy ami el tud romlani, az el is fog. Leginkább a szüret idején.

Újítások

A vállalkozó barátaim ma már palackoznak, online közösségi oldalokon is elérhetőek, webshopot nyitottak, borkostolókat tartanak, és tavaly elkészítették az első narancsborukat. Az újítás nem volt nehéz, számukra kézenfekvő volt, amivel saját életüket könnyítették meg. Ám minden lépést megnehezített a bürokrácia.

Hosszú távú céljuk a technológiai fejlődés, gépek beszerzése, saját kóstolóhelyiség kialakítása. A közeljövőben viszont szeretnék bővíteni a vevőkörüket, éttermekhez eljutni.

Ha újrakezdhetnék ugyanígy, nagyobb léptékben csinálnák, kevesebbet stresszelnének, nem izgulnának a bürokrácián, hamarabb újítanának, és bátrabban lépnének ismeretlen utakra. A mai napig hálásak, amiért egy már meglévő értéket vehettek át több évtized ismeretséggel.

Az ő pincéjük tradíciókon, a nagyszülők életének tapasztalatain alapul, a család szíve-lelke benne van, ami a szakma összes szegmensében megfizethetetlen. Számukra ez a szerelemvállalkozás már nem munka, hanem kihívások, feladatok, kísérletezések sora, de minden percét imádják, ami a borukon is megérződik. Így jött a szlogenük is: “Kis pince, gondos borkészítés.”

 

A jelen

Flóra és Máté megházasodtak, egyéves kisfiuk és négylábú tacskógyermekük körében fejlődnek napról napra. Építkeznek, rendezkednek a város zajától távol, készülve az önellátásra, együtt a természettel – írja az agroinform.hu.

család

Flóra és Máté megházasodtak, egyéves kisfiuk és négylábú tacskógyermekük körében fejlődnek napról napra – fotó: Reichert Adrienn

 

És hogy mit üzennének nektek, a jövő nemzedékének?

Figyeljétek nagyszüleiteket, az időseket, ahogy ők is tették. Az a generáció nem szégyelli a fizikai munkát, és minden viharban olyan szilárdan állnak, mint egy fa. Ezt a kitartást, ezt az értéket mentsétek. Ám maradjatok a környezettudatosság jegyében modernek.