Fánk, maskara, dínom-dánom. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszak a „féktelen” mulatozásról és az ínycsiklandó élvezetekről szól. A koronavírus járvány miatt azonban némileg „felborul” e jeles hagyomány megszokott rendje…
A zaol.hu Gyanó Szilvia néprajzkutató-muzeológust kérdezte a farsangi, és köztük a zalai hagyományokról.
Bár a történelem során már volt példa hasonló helyzetre, ugyancsak járványok idején, valamint akkor, amikor Sissy császárné halála miatt – papíron – elvileg tilos volt a farsangi tivornya. Azonban a paraszti világban – habár kisebb közösségben és teljes titokban – akkor is ünnepeltek. Hasonló érdekességeket mesélt Gyanó Szilvia néprajzkutató-muzeológus a farsangi időszakról. Köztük a zalai hagyományokról, amelyek például a mohácsi busójáráshoz csak néhány momentumában hasonlítanak.
-Maszkába, azaz különböző jelmezekbe Zalában is öltöztek a fiatalok a régi időkben. Sokan ezekben az öltözékekben vagy álarcokban jártak házról házra a régi falusi világban. Régi, hitvány ruhákat vettek fel, bekormozták az arcukat. Zsánerfigurák „bőrébe” bújtak, mint mondjuk drótostót, cigányember, török külcsínét felöltve. A humor és a jókedv természetesen alapja volt a maszkázásoknak. Énekeltek, táncoltak, ugráltak a maszkázok, amiért fánkkal jutalmazták őket a házigazdák. Akiket cserébe bekormoztak a mulatozók. A fánk egyébként is jellegzetes étele a farsangnak. Régen, sokan, csak ebben az időszakban készítették szalagosan vagy csörögeként a fánkot. Nem volt olcsó étel, hiszen sok zsír kellett az elkészítéséhez. Azonban a húsvéti böjt előtt, a disznóvágások időszakában – farsangkor – mégis sütöttek a házaknál fánkot. E jeles szokás a mai napig él – mondta Gyanó Szilvia.
A néprajzkutató-muzeológus arról is beszélt, hogy a farsangi ünneplés számára azért volt kiváló ez az időszak, mert mezőgazdasági munkák ilyenkor nem voltak falun. Voltak viszont közösségi események, mint a disznóvágás, amikor összegyűltek az emberek. A húsvéti böjt idején viszont nem volt – mert nem lehetett – példa hasonlókra.
-A szalonnát megvágni vagy a zsírt véndőbe tenni is az úgynevezett dobozucsütörtökön szokták annak idején – folytatta Gyanó Szilvia. – Ez a nap már a farsangi időszak utolsó részében volt. Ekkor szoktak a nagy bálok is lenni, ahol a fiatalok ismerkedhettek. Esküvöket is gyakran tartottak hamvazószerda, a nagyböjt kezdete előtt. S hogy mi maradt fenn a tradíciókból? A fánkkészítés és fogyasztás mindenképp. A járvány előtt pedig még farsangi bálokat is tartottak. Habár régen ezek a mulatságok a fiatal felnőttekről szóltak igazán, azaz, hogy párt találjanak. Ma viszont már több generációs ünnep a farsang: gyerekek, felnőttek, idősek szórakozhatnak jól.
Zalában viszont, a horvát határközelben, asszonyfarsangot is tartottak, tartanak. Ahol viszont tilos volt a férfiak jelenléte. Ha úr tévedt a mulatságba, akkor ő pórul is járhatott: levetkőztették a hölgyek, akiknek ilyenkor mindent szabadott. Az asszonyfarsang egyébként nagyon régi időkig nyúlik vissza, már a 15. században is voltak feljegyzések, amik ezt megörökítették.
A néprajzkutató-muzegolós szerint a hagyományok, ha más köntösben is ugyan, de a mai napig élnek. Az évek és a világ változásai ugyan némileg átalakították a farsangi ünneplést is, azonban a szakember szerint arra sokan figyelnek – kortól függetlenül – a mai napig, hogy fánk legyen az asztalon vagy, hogy mulatozni még a nagyböjt előtt, ebben az időszakban kell – írja a zaol.hu.