Ez nem egyszemélyes történet – Interjú Mihályi Jeromos tihanyi perjellel (Tihanyi Visszhang)

31 évével az ország legfiatalabb bencés elöljárója. A perjellé választás három kritériuma közül egyiknek sem felelt meg, a tihanyi bencés közösség Korzenszky Richárd lemondása után mégis őt jelölte elöljárónak. Azt mondja, az már egy jó cél, ha megtanulnánk csendben lenni, mert a csenddel jobban elér magához az ember. Minden nap szembe néz önmagával és Istennel, erősen hisz a közösségi létben, és ragaszkodik a heti kétszeri sportoláshoz. Mihályi Jeromossal a Tihanyi Visszhang közölt interjút.

Martinovics Tibor írása:

Azt nyilatkozta, hogy nem volt jelenése. Miért tartotta fontosnak ezt kijelenteni?

– Nincs különösebb oka. Az Isten kreatív, többféle elhívásra van példa, nekem történetesen nem volt jelenésem vagy más extrém élményem. A győri bencés gimnázium diákjaként szembesültem a bencés közösséggel, ami rendkívüli hatással volt rám. Az életmódjuk, az imádkozásaik, ahogy hozzáállnak a fiatalokhoz, ez mind megérintett. Ekkor döntöttem el, szerzetesek leszek. Soha nem gondoltam volna magamról, hogy falusi lelkipásztor leszek, aztán mégis így alakult. Azt se gondoltam volna, hogy matematika érettségi nélkül az apátság gazdasági ügyeivel foglalkozom majd.

– Teológia szakon diplomázott, hogy- hogy nincs matematika érettségije?

– Akkor érettségiztem, amikor botrány lett abból, hogy kiderültek a matematika tételek. Nekem, aki nem akart ezen a vonalon tovább tanulni, az év végi jegyemet írták be, így ebből a tantárgyból nem érettségiztem.

– A szerzetesség érdekes és vonzó, ugyanakkor óhatatlanul felmerül a kérdés, miért választja valaki ezt a sok lemondással járó életformát.

– Soha nem a következmények a lényegesek, hanem a motiváció. Az a kérdés, hogy miért cselekszik az ember. Nagyon fontos, hogy szabadon döntsünk. A szerzetesi életformának is az a célja, hogy az ember megtalálja a boldogságát. Ha ez nem sikerül, akkor rossz úton jár. Én, amikor a szerzetességről döntöttem először azt tisztáztam magamban, hogy van-e élő Istenkapcsolatom. Aztán azt, hogy ez a kapcsolat van-e olyan fontos számomra, hogy ezért elhagyjak mindent, és egyben meg is nyerjek mindent: egy életet. Azzal, hogy a szerzetesi életformát választottam, a szabadságom nincs jobban korlátozva, mint mondjuk egy kétgyermekes családos emberé, ott is vannak feladatok, kötöttségek. Benedek pápa mondta: minden hívő embernek egyszer szembe kell néznie a hitetlenséggel, és minden hitetlennek szembe kell egyszer néznie azzal, mi van, ha mégis van Isten. Nincs olyan ember, aki ne gondolt volna bele abba, mi lenne, ha másképp élne. Velem sincs ez másként.

– És mire jutott?

– Szerzetesként minden nap szem be kell nézni önmagunkkal, és Istennel. A hit kegyelem, de a hitben el kell mélyülni, személyes kapcsolatként fogom fel a hitemet. Az a cél, hogy fejlesszük a személyiségünket, megismerjük magunkat, nyitottak maradjunk, ha szembe kell nézni önmagunkkal. Folyamatosan fejlődni kell és elmélyülni, hiszen hullámzik az ember Istenkapcsolata is. Azt a kérdést kell feltenni: boldog vagyok-e? Jó úton járok-e? Soha nem az a megoldás, ha az ember kimenekül egy helyzetből. Ugyanez igaz a családi gondokra is. Ha nem vállaljuk fel a küzdést, akkor ebből fakad majd a csalódottság, az lesz a személyes kudarc, hogy a következő hasonló szituációban sem küzdünk, hanem kimenekülünk, és ez így ismétlődik. A szerzetesi élet nem lehet menekülés. Mindannyian azt vállaljuk, hogy elmegyünk a falig és még kicsit tovább is.

– Mi ma a feladatuk, mit kell megmutatniuk a bencés rendből?

– Mi egy kommunikatív rend vagyunk, keressük a találkozásokat az emberekkel. Azért van nyitva a templom, a monostor egy része, mert valamilyen üzenetet akarunk átadni. Nekem ez soha nem okozott gondot. Aki eljön hozzánk, látja a pozitív közösségi példát. Nagy igény van ma arra, hogy megmutassuk a közösségi élmény erejét. Az, hogy mennyit és hogyan mutatunk meg magunkból, attól függ, ki érdeklődik. Másra kíváncsi a strandról érkező papucsos turista, másra, a spiritualitásra fogékony érdeklődő és másra, aki lelkigyakorlatra jelentkezik. Mindegyik érdeklődőnek a számára megfelelő élményt kell adnunk. A látogatók döntő többsége persze a szerzetesekre kíváncsi: egy számára furcsa, misztikus életformát akar jobban megismerni.

– A bencés közösség élete szorosan összefonódik a településsel, olyannyira, hogy évente 120 ezer turistát fogadnak. Milyen konkrét fejlesztési terveik vannak?

– Több komolyabb fejlesztést is tervezünk. Az apátság pincéjében lévő kiállítóteret teljesen megújítjuk, itt egy élményalapú interaktív kiállítást tervezünk. Az apátság előtt megújul a fogadó tér és a templom mögött egy napváró teraszt alakítunk ki. A vendég nem hiányozhat a monostorból ezért átalakítjuk az Apátsági Rege Cukrászdát, színvonalasabb vendéglátást szeretnénk nyújtani, a Rege udvara pedig vendéglátó központtá alakul. A gazdálkodásban is szeretnénk fejlődni, hosszú távú terveink vannak a Belső-tónál lévő telkeinkkel. A Csokonai-ligetben pedig szeretnénk emléket állítani egy szabadtéri kiállítással, ami az alapító- levélben szereplő fontos nyelvi, nyelvészeti emlékeket mutatná be.

– Milyen változást hozhat, hogy több mint húsz év után új perjel van az apátság élén?

– Ha jól csináljuk, akkor semmi változást nem lehet majd érzékelni, mert a közösség ugyanaz maradt. Nem az elöljárónak kell kisugároznia, hanem a közösségnek. A közösség dönti el az irányvonalat, itt nálunk nincsenek egyszemélyes történetek. Richárd atya jó irányt jelölt ki, van vízió, elképzelés.

– Fiatal kora miatt, csak különleges szabályok mellett lehetett perjelnek megválasztani, tulajdonképpen egyik jogi kritériumnak sem felelt meg, a közösség mégis önt tartotta alkalmasnak.

– A megválasztás egy jogi aktus, egy tény, egy lehetőség, elöljáróvá azonban csak idővel válik az ember. A jelölésem nyilván a bizalomról szól, a közösségben betöltött szerepemről. A szokásos kilenc helyett három évre kaptam megbízást, ennyi időre reálisan lehet tervezni. Nem tudom, miként alakul mindez, remélem, tudom szolgálni a közösséget. Annyi változás biztos lesz, hogy 31 évesből 34 éves leszek.

– Látja már, milyen változásokat hoz a mindennapjaiba a perjeli feladatok ellátása?

– Több feladat van beírva a naptáramba, több találkozás, egyeztetés vár rám. Az apátság gazdasági teendőit eddig is civil munkatársakkal közösen végeztem, de be kell látnom, hogy még több segítséget kell majd igénybe vennem. Heti kétszer sportolok, úszom és futni is szeretnék, erre figyelek, hogy ez meglegyen. A világi életből származó barátaimmal, volt osztálytársaimmal továbbra is tartom a kapcsolatot, ez fontos visszajelzés is számomra.

NÉVJEGY

Mihályi Norbert Jeromos 1986. november 29-én született Bakonyszentlászlón. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett 2005-ben. 2006-ban lépett be a tihanyi bencés közösségbe. Teológiai tanulmányait a noviciátusban Pannonhalmán, majd Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte. Szerzetesi örökfogadalmat 2011-ben tett, áldozópappá 2013-ban szentelte Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát Tihanyban. 2012-től a Tihanyi Bencés Iskola lelkészeként, 2013-tól Balatonszőlős lelkipásztoraként, majd 2015-től a Tihanyi Bencés Apátság elöljárójának gazdasági helyetteseként dolgozott Ez év februárban Korzenszky Richárd lemondása után tihanyi perjellé választották.