Elviszik Veszprémből a László Károly Gyűjteményt

Április 2-n látható utoljára Veszprémben a László Károly Gyűjtemény. A névadó műgyűjtő a Királynék Városában 2021-ig helyezte letétbe a műalkotásokat. Örököse először megerősítette a letéti megállapodást, most viszont úgy döntött, hogy elviszi a gyűjteményt – értesült a hirbalaton.hu.

 

Az ezredforduló tájékán Veszprém épp forrást keresett, hogy felújíthassa egyre romló állapotban lévő épületét a várban, a Bázelben élő László Károly pedig magyarországi otthont keresett gyűjteménye számára. A szerencsés találkozás révén újulhatott meg a Dubniczay-palota, méltó helyszínt biztosítva a műalkotások sokaságának: 2006-ban a felújított palotában nyílt meg a XX. század képzőművészetéből keresztmetszetet nyújtó állandó kiállítás.

Porga Gyula, Veszprém polgármestere a hirbalaton.hu kérdésére elmondta: 2011-ben a Művészetek Háza igazgatójával, Hegyeshalmi Lászlóval személyesen utaztak ki a gyűjtő bázeli otthonába. A látogatás alkalmával László Károly kifejtette, hogy a gyűjteménye a lehető legjobb helyen van, a befogadó intézmény minden igényének eleget tett, így újabb tíz éves letéti szerződést írt alá. Felmerült, hogy a város több alkotást is ajándékba kap, de ez végül nem valósult meg. „László Károly halála után örököse megerősítette a letéti szerződést, majd több hónappal ezelőtt levelezés indult közöttünk a gyűjtemény sorsáról. A Nemzeti Bank által felkért szakértők itt voltak Veszprémben, felmérték a műtárgyakat, az MNB Értéktár Program vételi ajánlatot tett az örökösnek, aki ennek a hatszorosát kérte. A Dubniczay-palotát továbbra is kiállítótérként fogjuk hasznosítani, hosszabb időszaki kiállítások, közgyűjtemények és magángyűjtemények bemutatása is felmerült lehetőségként” – tette hozzá Porga Gyula.

Hegyeshalmi László, a veszprémi Művészetek Háza igazgatója kérdésünkre megerősítette, hogy kb. 45 mű ajándékozása merült fel 2011-ben, de betegsége miatt László Károly már nem tudott Veszprémbe utazni, az ajándékozás elmaradt. Hegyeshalmi László hangsúlyozta: „A gyűjtemény valóban nem ugyanaz, mint ami 2006-ban Veszprémbe került. 2011-ben és 2015-ben is volt szerződés szerinti változtatás (egy jelentős művet, Patkó Károly1928-as „Férfi képmása” című képét például 40 millióért láttuk egy aukción), de jöttek helyettük más alkotások.” Az igazgató a tapasztalatokból okulva ma már más feltételekkel ülne le tárgyalni egy másik kiállítás szerződéséről, elsősorban rövidebb, akár éves időtartamban gondolkodna, mert így a látogatók egy sokféle, folyamatosan frissülő anyaggal találkozhatnának. Mint mondja: „Harmonikus volt a viszonyunk László Károllyal, kedveltem a személyiségét és az intellektusát. Nem kérdés, hogy sokat tettünk a gyűjtemény magyarországi hírnevének terjesztéséért, jó volt a kiállítás látogatottsága is: a múzeumpedagógiába egyre több csoportot tudtunk bevonni. Nem rajtunk múlik, hogy az együttműködés nem folytatódik, nagyon szomorú, de nincs harag köztünk és az örökös között, tudomásul vettük a döntését. Április 3-n érkezik egy profi műtárgyszállító cég, aki becsomagolja és elszállítja a műalkotásokat, ránk pedig új feladatok várnak.”

László Károlynak nyolc évtizedig semmi köze nem volt Veszprémhez, mégis veszprémivé lett, ide is temetkezett. A letétet azonban életében nem változtatta meg, ezért nincs jogi akadálya annak, hogy az örökös elvigye a gyűjteményt. A Dubniczay-palotát üzemeltető Művészetek Háza április 1-n és 2-n tárlatvezetést tart, félárú jegy megvásárlásával lehet utoljára megnézni a gyűjteményt.

László Károlyról: Victor Vasarely szülővárosában, Pécsen született 1923-ban. Zsidó ősei a XVIII. században kerültek Magyarországra, Mária Terézia üldözte el őket Morvaországból. Édesapja a hannoveri Continental Művek dél-magyarországi képviselője volt. A cisztercita rend pécsi reálgimnáziuma után a város orvosi karára iratkozott be, de egyetemista élete gyorsan megszakadt: 1944-ben a nácik Auschwitzba deportálták. Több lágert is megjárva, a háború utolsó napjaiban Theresienstadtban, az amerikai csapatok szabadították ki. Nővérén kívül valamennyi családtagját elveszítette, ő 37 kilósan ért haza. Pécsről mintegy ezer férfit deportáltak, közülük tizenketten tértek vissza.

1945-ben Bázelbe költözött nővéréhez, ahol előbb folytatta orvosi tanulmányait, majd Szondi Lipót tanítványaként pszichoanalízissel kezdett foglalkozni. Ez sodorta a művészet felé, a szürrealizmusban találta meg tudományágának művészeti párhuzamát. Színdarabokat írt, saját színtársulatot alakított és műkereskedelemmel kezdett foglalkozni. Gyűjteményét az 1950-es években alapozta meg: a huszadik század amerikai és nyugat-európai alkotói, művészei közül sokakkal személyes kapcsolatban állt. A magyar alkotók közül Kassák Lajos, Ligeti György, Tamkó Sirató Károly, Victor Vasarely is a barátai közé tartoztak. Kassák Lajost ő fedezte fel a nyugat-európai közönség számára, ő adta ki az első könyvet róla.

Lelki társainak a tibetieket érezte. Imádta a Távol-Keletet, járt Bali szigetén, Nepálban, Kambodzsában, Laoszban, Burmában, és beszélgetett a Dalai Lámával. Életének valódi színtere azonban a háza volt, Bázelben, ahol ezerszám rejtőztek a műalkotások. A sokféle művet összehozó és összetartó erő a gyűjtő ízlése. László Károly saját szemével, saját ízlésével és megérzésével, időnként meghökkentő módon válogatott. Ritkán tévedett. Kádár Béla, Járitz Józsa, Prinner Anton – ő fedezte fel őket, s ma az aukciós házak listáinak élvonalában szerepelnek. A kiállításon szereplő festmények, szobrok, grafikák többsége magyar művészek munkája. Rippl-Rónai József, Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál, Andrássy Kurta János a XX. század „klasszikusan modern” alkotói. A konstruktivizmus, a Bauhaus óriásai hangsúlyosan szerepelnek a gyűjteményben. Kassák Lajos négy képarchitektúrája látható, a képzőművészeti világ élvonalába tartozó Moholy- Nagy László grafikákkal és fotókkal szerepel. Beöthy István nevét hazánkban sokáig alig ismerték, holott Nyugat-Európában jelentős, iskolateremtő szobrászművészként, illetve művészet-teoretikusként tartották számon.