Élhet krokodil, piranha a Balatonban? (24.hu)

Nyáron néhány hétig, egy-két hónapig a trópusi fajok megélhetnének a magyar vizekben, de az első hideg elvinné őket. Ha valaki mondjuk krokodilt engedne a Balatonba, az egyrészt őrült, másrészt már büntetőjogi kategória. Egy angliai eset kapcsán keresett meg a 24.hu  egy szakértőt.

A hatóságok szerint az agresszivitásukról hírhedt trópusi ragadozókat egy hobbi akvarista engedhette szabadon a tóban, óvatosságból mindenkit arra kérnek, mellőzze a fürdőzést. Viszont ha Angliában megtörténhetett, nálunk miért ne, főleg, hogy például aligátorteknőst találtak már Piliscsabán és Törökbálinton is.

Mi van, ha egy őrült piranhákat, krokodilt vagy bármilyen veszélyes trópusi állatot enged mondjuk a Balatonba? Erről kérdezte a 24.hu Dr. Boros Gergely biológust, az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársát:

Tömegesen engedik szabadon

Maradjunk egy kicsit Angliában: igazán nem lenne nehéz tisztázni, hogy a tóban élnek-e piranhák vagy sem. Minden élőlény genetikai információt hagy maga után a környezetében, a halak például az ürülékük vagy a testfelületükről leváló hámsejtek által.

– Megfelelő számú vízmintavétellel mondhatni »filléres«, rutin genetikai vizsgálattal kimutatható a keresett faj jelenléte. A módszer neve környezeti DNS-analízis, manapság széles körben alkalmazzák – mondja a szakember.

Sajnos világszerte igen gyakori, hogy egyes tulajdonosok egyszerűen szélnek eresztik megunt állataikat, olyan egzotikus fajokat is, mint teknősök, pókok, papagájok, kígyók, aranyhalak, hosszan sorolhatnánk. Nyilvánvalóan lehetnek köztük az emberre potenciális veszélyt jelentő fajok, főleg ha az illető nem számít rá, azt sem tudja mivel áll szemben.

 

Idegen és invazív

Itt érdemes tisztázni két kifejezést, ezeket sokan szinonimaként használják, pedig jelentésük eltérő: idegenhonos faj és invazív faj. Előbbi mindent lefed, amely adott területen nem őshonos, mégis felbukkan akár csak egy-két példánya is, mint a piranhák Angliában.

Amennyiben viszont optimális feltételeket talál az új környezetben, és szaporodóképes állományt hoz létre, akkor már invazív fajról beszélünk. Ezek nagyon komoly problémát, esetenként ökológiai katasztrófát képesek okozni, ha elkezdik pusztítani, kiszorítani az őshonos fajokat. Mint például a vadászati célból betelepített vörös rókák Ausztráliában, de ne menjünk olyan messzire: a kanadai hód és a mosómedve Európában vagy a harlekinkatica Magyarországon.

Ideig-óráig megélnének

Ami tehát a Balatont és általában a hazai vizeket illeti, az olyan „rettegett” trópusi ragadozók, mint a piranhák vagy krokodilok itt csakis idegenhonos fajként bukkanhatnak fel. Ahogy Boros Gergely fogalmaz: felelőtlen emberek mindenhol vannak, így teljesen nem zárható ki, hogy valaki szabadon engedhet egy-egy veszélyes állatot, például aligátort, de ez már inkább büntetőjogi kategória.

A mi klímánkon egyébként ezeknek az állatoknak esélyük sincs a szaporodásra, de még a túlélésre sem: „A meleg nyári időszakban elméletben néhány hétig, egy-két hónapig talán életben maradnak, de az első őszi hidegek, majd a téli fagy biztosan végez velük” – mondja a szakember.

Van néhány kivétel, méghozzá a természetes termálvizek kifolyói, de ezek inkább érdekességszámba mennek. A Hévízi-tó kifolyója például hemzseg az akvaristák által betelepített afrikai és dél-amerikai eredetű sügérféléktől. Színpompás népség, rendkívül jól érzik magukat az állandóan kellemes vízben, de helyhez vannak kötve: ha kiúsznak a meleg vízcsóvából, előbb-utóbb elpusztulnak.

A cikk folytatása itt olvasható.