Elátkozott helyből népszerű hamburgerező Alsóörsön (forbes.hu)

A Balaton kistelepüléseiről többnyire az a kép él a fejekben, hogy nyáron megtelnek elviselhetetlen mennyiségű emberrel, télen pedig tökéletes az üresség. Ilyen volt Alsóörs is addig, amíg Kovács Balázs (alias Pufi) és öccse, Olivér meg nem valósították gyerekkori álmukat és télen-nyáron nyitva tartó hamburgerezőt nyitottak a helyiek számára. A gyors és látványos sikerre még ők sem számítottak.

 

Ezt a cikket nagyon meg akartam írni. Vinni akarom a hírét a Bitang Burgernek, a pulled pork csodájának, de közben nem akarom, hogy még többen tudjanak róla. Akarom, hogy mindenki megtapasztalhassa, milyen szuper dolgot csináltak és tartanak életben a hideg teleken is, de mégsem akarom, hogy még többen zarándokoljanak ide. Akarom, hogy csak az enyém maradjon, miközben szeretném világgá is kürtölni, miért jó az alsóörsi Bitang Burger. Feladtam a harcot önmagammal szemben, tessék, itt van: olvassátok, menjetek, egyétek, csak aztán a végén maradjon nekem is!

Öt éve a villanyszerelőként dolgozó Olivér és az informatikus Maris, vagyis Radnóti Mária egyik első randevújukon az álmaikról, vágyaikról beszélgettek egy tihanyi étteremben, amikor Olivér elmesélte, hogy bátyjával nagy hamburgerrajongók: egyszer, ha nagyok lesznek, nyitnak egy hamburgerezőt. Néhány évvel a randizós small talk után egy már komolyabb beszélgetésen a közös otthon megvásárlásáról folyt a diskurzus, amikor felvetődött az ötlet, mi lenne, ha inkább valami olyanba fektetnének közösen, ami nemcsak visz, hanem hoz is pénzt.

Mivel mi a szomszédos Lovason élünk, ahol nem tudsz ételt rendelni, legfeljebb elmehetsz egy boltba, rájöttünk, mi kell ide: egy hely, ahova beülhetsz, ahol ehetsz egy jót – meséli Maris.

Ekkoriban vált eladóvá – nem először – a falu egyik központi terén lévő „elátkozottnak hitt hely”, melynek kilincsét egymásnak adták a sorban csődöt mondó vállalkozások. A hosszúkás betonépület sarkán lévő üzlethelyiség mellett trafik és zöldséges van. Olivérék a helyi általános iskolába jártak, naponta sétáltak el a helyszín mellett gyerekként a szomszédos tornaterembe tesiórára, majd felnőttként megittak egy-egy kávét a trafiknál. Maris is a tornaterembe 16 éven át táncolni.

Amikor megláttuk a hirdetést, hívtuk az akkor már évek óta Hollandiában dolgozó Pufit: Hazajönnél, ha nyitnánk egy hamburgerezőt? Hazajött – meséli Mária.

Mindig ott motoszkált a fejemben, hogy ha az ember a Balaton-parton valamilyen vállalkozásba kezd, az biztosan a vendéglátás kell, hogy legyen. De mindig olyan távol állt tőlem, mint a kvantumfizika – kicsit még most is olyan – nevet Olivér.

Balázs, a kulcsember
A korábbi próbálkozókkal ellentétben Balázs szerint ők nem akartak egy fenékkel több lovat megülni, érezték, hogy a helyszínen nagy forgalmat lehet lebonyolítani, hiszen adott egy saroküzlet, előtte és mellette hely az asztaloknak, árnyat adó fákkal.

Tömegeket lehet megszólítani, csak kellő minőséget kell nyújtani és megfelelő mennyiségű emberrel kell dolgozni. Mi már a legelején így indultunk neki.”
A szakmai vonalat Balázs hozta be a csapatba, az ő tudására épült a Bitang.

Gyerekkorom óta szerettem otthon főzőcskézni, de tudatosan próbáltam távol tartani magam az itthoni vendéglátástól. Ebben dolgozott a nagybátyám is, láttam, mennyi munka van benne és mennyire nincs honorálva. Másrészt talán a súlyproblémáimat is próbáltam ezzel ellensúlyozni – nehogy már bekerüljek a konyhába, ott még többet fogok enni – meséli a mindenki által Pufinak becézett Balázs, aki eredetileg szintén informatikusnak készült.

A négy év alatt azonban rájött , hogy ez számára zsákutca, inkább építésznek kezdett tanulni. „Ekkor jött a 2008-as válság, és nagyjából esélytelen volt, hogy építészként helyezkedjek el vidéken. 120 ezer forintos fizetésért dolgoztam egy nagyon rossz munkahelyen, ahol két év után kiderült, nem is vagyok bejelentve. Aztán a VOLT fesztiválon, egy pénteki napon kaptam egy telefonhívást, hogy mennék-e Hollandiába dolgozni, hétfőn kellene kezdeni. Igent mondtam.

Balázsnak Hollandiában volt az első bejelentett munkahelye: a raktári munkáért 2010-ben 1600 eurót kapott. Majd jött a lehetőség, hogy konyhai kisegítő legyen egy holland házaspár, Wieteke és Ed Breuren kisvárosi éttermében, Woerdenben. A pár később butikhotelt nyitott Van Rossum néven, ahol Balázs már főzött a konyhán…

Az elmúlt egy év sikereit négy évnyi munka előzte meg, mert se tőkénk nem volt, se angyalbefektetőnk. A könyvelőnk nagyon furán nézett ránk először, amikor tálaltuk neki a terveinket – emlékszik vissza Pufi. Ezek főként csak részleges tervek voltak. Mária, akit viccesen „Exceles Marisnak” hívnak a fiúk, vezette be a csapat életébe a pontos tervezést, az alapos számolást.

Mint mondják, a folyamatos pénzszűke miatt lassan haladtak a hely kipofozásával, 90 százalékban ők maguk végezték a munkálatokat a szabadidejükben, a saját munkájuk mellett.  Nem minden úgy valósult meg, ahogy szerették volna, Pufi számára az egyik „legnagyobb törést” a padló jelentette: miután lefestették betonfestékkel, a száradást követően felállították a székeket és lőttek pár fotót a kész helyről. A fotózás után a székekkel együtt felemelkedett a festék is.

A cikk folytatása itt elolvasható.