Drog van, kérdés, hogy mit kezdünk vele

Nem mérhető, hogy hányan drogoznak a Balaton körül a nyári időszakban, de a nagy tömegeket vonzó fesztiválok jobban csábítanak a lehetőségre. Tény, hogy a szerek jelen vannak az iskolákban is – lásd a füredi esetet -, és már az általános iskola 7-8. osztályában kipróbálja sok gyerekek. „A droghasználat mögött leggyakrabban a családban lévő lelki elhanyagolás áll” – nyilatkozta a hirbalaton.hu-nak Fülöp Tamás, a térségben működő Család- és Gyermekjóléti Szolgálat pszichológusa, aki a füredi esettel kapcsolatban nem kívánt nyilatkozni, de súlyos megállapításokat fogalmazott meg sokéves tapasztalatai alapján.

 

– Tapasztalataim szerint az általános iskola 7-8. osztályában már jelen van az alkohol és a drog. Ez abból fakad, hogy a gyerekek nehezen tudnak megküzdeni a dilemmáikkal, tanácstalanok és nincs segítségük. Lehet ez például egy rossz családi háttér is, amiből a gyerek nem tud kimenekülni. Amikor elmennek szórakozni, bulizni, az gyakran végződik a teljes tudatvesztéssel járó alkoholmérgezéssel. Talán a kisebbik probléma az, hogy alkoholt fogyasztanak, a nagyobb, hogy mindezt mértéktelenül teszik.  Később, középiskolában jönnek a pályaválasztási és párkapcsolati krízisek, az önértékelési problémák, s ezekkel együtt – stressz-oldóként – megjelenik a drogfogyasztás is.

 

Önként alig

A fiatalok eleinte még féltik az egészségüket, ez ideig-óráig visszatartó erő. Ritkán vallják be, hogy drogot fogyasztanak, mert félnek, ezért nehéz letapogatni, hogy milyen mértékű a valós szerfogyasztás. Azt viszont kétségtelenül állíthatjuk, hogy jelen van a drog: füves cigi, diszkó-drogok, illetve ezek különböző változatai.

Droghasználattal kapcsolatban önként ritkán fordulnak hozzám. Általában egy rosszullét után a drogambulancián köt ki valaki, esetleg lebukik egy razzia vagy ellenőrzés során. Nekem félévente három-négy ilyen esetem van, akik 13-14 éves kortól 18-19 éves korúak.

 

Vakáció idején, eltűnve a szülők elől

A nyári szünidőben értelemszerűen könnyebb egy-két hétre lelépni oda, ahol a szülők már nem tudják követni a gyerekeket. A nyári zenei fesztiválok leginkább olyan típusúak, amik felerősítik azt az érzést, hogy drogos állapotban érkezzél, de legalábbis a helyszínen vegyél magadhoz valamilyen anyagot. Komolyzenei fesztiválra vagy orgonahangversenyre nem kell bedrogozva menni. Az elektronikus zene jobban felkínálja a lehetőséget, hogy élvezhetőbbé válik ellazult állapotban. Persze ne legyünk igazságtalanok: techno-zenét is lehet drogok nélkül hallgatni!

A zenei fesztiválokon ráadásul jobban össze lehet bandázni, amihez hozzátartozik, hogy közösen elszívunk egy füves cigit, alkoholt iszunk vagy drogozunk. Ezek az esetek nyáron ad hoc jelleggel is felerősödhetnek, gyakrabban fordulnak elő, de nem szabad elfelejteni, hogy a mély válságokhoz köthető drogfogyasztás szezontól független, és sokkal veszélyesebb.

 

Miért iszik vagy drogozik valaki?

Nem jó valami, nem működik? – kérdezem, és a válasz többnyire az, hogy „nem”. A drognak és az alkoholnak az a rettenetesen nagy veszélye, hogy azonnal megkínál azzal a lehetőséggel, amire a bajban lévő vágyik. S innentől kezdve kialakul a függőség. Az agy soha nem felejt. Nem kell a megoldásért megküzdeni, miközben a félelmeinkkel, a gátlásainkkal és a szorongásainkkal való küzdelem egy nagyon nehéz munka. Mennyivel egyszerűbb az, ha valami tudatmódosítóval azonnali hatást érünk el? De a problémát nem oldja meg, az ottmarad.

Tipikus példa erre A kis herceg pár sora, amikor ellátogat az iszákos bolygójára: „Miért iszol? Hogy felejtsek. Mit? Azt, hogy szégyellem magam. És miért szégyelled magad? Mert iszom.” Ebben minden benne van, nem lehet róla többet írni. Ez egy ördögi kör, céltalan és nincs vége: azért drogozom vagy iszom, hogy a gátlásaimat felszabadítsam, de ezek a hatás után ugyanúgy, újra és újra vissza fognak jönni.

 

Mit tehet az iskola?

Úgy látom, hogy az általános és a középiskolák megteszik a tőlük telhetőt. Vannak drog-prevenciós programok, amik rendőrök és pszichológusok, esetenként az osztályfőnökök bevonásával működnek. A hatékonyságukat nem lehet nyomon követni, hisz nincs hozzá mérőeszközünk.

A gyerekeket egy ideig a félelem tartja távol a drogoktól, mivel magukról a szereket, azok hatásait véleményem szerint nagyjából ismerik. A félelmük azonban hamar szertefoszlik, ha a problémák elhatalmasodnak rajtuk, és a családi háttérből nem kapnak segítséget. A drog épp a problémák megoldásának hamis látszatát kelti, látva azt, hogy a többiek is túlélik, hogy nem lehet függővé válni.

 

Mit tehet a szülő?

A nálam felmerülő esetekben legfőképp akkor tudok segíteni, ha a szülők is partnerek benne. A mögöttes problémák és elhanyagolások régről jönnek, felettébb nehéz munka azt visszaállítani, legalábbis olyan gyorsan, ahogy ezt sokszor megkívánják. Gyermek és szülő szimbiózisban élnek egymással, kölcsönösen segítik egymást, ami azt is jelenti, hogy egyik sem tud a másik nélkül fejlődni. Ezt pedig nem a hipermarketekben árusítják…

Amikor a gyerek nyáron eltűnik pár hétre a szülő látószögéből, előtte nagyon őszintén beszélnünk kell vele a dilemmáinkról, feltárva előtte a félelmeinket. A gyerek lehet, hogy látszólag zavarba jön, vagy legyinteni, hárítani fog, mint aki ezt már tudja, csakúgy, mint a szexuális felvilágosítás esetében. Sokat segít, ha a felnőtt belegondol, hogy gyerekkorában hogyan élte meg a saját problémáit, fogyasztott-e alkoholt, le tudott-e szokni a dohányzásról.

Hiú ábránd azt gondolni, hogy egy középiskolás gyerek szemében a szülő szent és makulátlan. Látja és érzi, hogy a szülő hogyan oldja meg a problémáit, s ezeket a mintákat fogja követni ő is.

Ha a családban a gyerek azt látja, hogy a problémákat megbeszélve oldják meg, akkor ő is erre fog törekedni. De azt is látja, amikor a szülők elmennek szórakozni, akkor hogyan viselkednek. Lehet ez egy családi összejövetel, vagy baráti grillparti.  Lehet egy üveg jó bor mellett is szórakozni, de sajnos gyakran inkább azt látom, hogy kartonszámra vásárolják az alkoholt. Kérdezem: miért?

 

Bízom benned

Tehát ha a gyerek nyáron lelép pár hétre a haverokkal vagy a barátnőkkel, akkor meg kell bízni benne, és őszintének kell lenni. Úgy átadni az érzelmi dilemmákat, ahogy a szülő érzi. Más elengedni egy gyereket úgy, hogy foghegyről odavetjük neki: „ne dohányozz, ne igyál, és ne drogozz!”, s megint más az, ha leülünk vele, és azt mondjuk neki: „Nagyon aggódom érted, és attól félek, hogy bajba kerülsz. Tudnod kell, hogy megbízunk benned, és itt vagyunk, ha szükséged van ránk.” Ezt persze csak egy hiteles szülőtől fogja elfogadni a gyerek, aki maga is ezeknek a kéréseknek megfelelően él…