Csabrendeken temették el a Tapolcánál elhunyt testvérpárt (veol.hu)

Több ezren kísérték utolsó útjára a 17 éves Dórát és testvérét, a 20 éves Zoltánt a csabrendeki temetőben január 12-én, akik vasúti balesetben hunytak el Tapolcánál, újévkor. A fiatalok sírját virágerdő borította – írja a veol.hu.

 

A szertartáson, ahol Zoltán barna és Dóra hófehér koporsója elé kihelyezték a fiatalok fotóit, részt vett mások mellett a család, a rokonok, ismerősök, barátok, helybeliek, valamint Csabrendek, Sümeg és Tapolca vezetése, képviselői, a partnertelepülések delegációi.

-Nincsenek szavak. Másfél hete történt a tragédia és még most is döbbenten, értetlenül állunk, kérdezzük, hogyan történhetett meg ez? Nehéz bármit is mondani, fogalmazott Bagi Ádám római katolikus plébános a gyászbeszédben, az Evangéliumból vett vigasztaló gondolatok után. Azt mondta, a fájdalom, ami a lelkünkbe hasít, leblokkol, lebénít. Két gyönyörű, életvidám, tervekkel teli, ambiciózus fiatal szíve megszűnt dobogni.

(Fotó: Kovács Erika/Napló)

– Földi életükkel a mi életünket is szebbé, boldogabbá tették, hangsúlyozta, majd felidézte a tapolcai születésű testvérek életét. Már a csabrendeki óvodában megmutatkozott, hogy közösségi életre születtek, az iskolában szerették őket diákok, tanárok. Zoltán a sümegi gimnáziumban, majd a keszthelyi közgazdasági technikumban logisztikát tanult, és állásajánlatot is kapott Tapolcán. Dóra, a család kis életvidám gyémántja a hévízi gimnáziumba járt, fogtechnikusnak készült, bármikor készen állt segíteni másokon. Zenét tanult és táncolt, szorgalmas, kitartó volt az élet minden területén, a házimunkából is alaposan kivette a részét. Vágyott a pezsgésre, gyakran mondta édesapjának, ha csak egy évre is, de New Yorkban fog élni. Elhangzott, a fény és a csillagok városába nem jutott el, de övé egy sokkal fényesebb világ, az egész csillagos égbolt. Zoltánról a plébános azt mondta, barát az, aki akkor jön be az ajtón, amikor mindenki más kimegy. A család mellett a barátok voltak számára a legfontosabbak, alkalmazkodó, kompromisszumképes volt, mindig lehetett számítani rá. Önzetlensége és segítőkészsége példaértékű lehet mindenkinek.

(Fotó: Kovács Erika/Napló)

– Büszke vagyok rá, hogy a barátjának mondhattam magam, közölte Bagi Ádám. Hozzátette, a fiúnak a labdarúgás gyermekkora óta szenvedélye volt. Tiszteletére, emlékre a Sümegi Labdarúgó Egyesület a 17-es mezszámot, amit viselt, visszavonultatta. Zoltán vallotta, a siker a kapcsolatok építésén, a tiszteleten, mások megbecsülésén alapszik. – A testvéreket mély és őszinte kapcsolat fűzte szüleikhez, testvérükhöz és nagyszüleikhez, rokonaikhoz, nyaranta dolgoztak, hogy szüleiknek így is segítsenek. Unokatestvérük, az életvidám Norbi, aki velük együtt távozott, nagyon szoros szálakkal kötődött hozzájuk.

–Céljuk a csillagos ég volt, amit most elértek, és onnan tekintenek le ránk, már az örök boldogság honában vannak. Mi is odatartunk, és egykor majd újra találkozunk, hangsúlyozta a plébános a veol.hu beszámolója szerint.

(Fotó: Kovács Erika/Napló)