Balaton: ritkul a halállomány, de a meglévő fajok jobban érzik magukat

Kevesebbszer esik, de akkor sokkal intenzívebben, és a hőmérsékletet tekintve egy észak-mediterránabb éghajlathoz közelítünk. A Balaton haleltartó-képessége erősen megváltozott; ritkul a halállomány, a meglévő fajok azonban jobban érzik magukat – hangzott el az október első hetében tartott LIX. Hidrobiológus Napokon Tihanyban, ahol a hirbalaton.hu arra is rákérdezett, bírják-e a halak a fesztiválok zaját.

 

Bozó László akadémikus, az Országos Meteorológiai Szolgálat főtanácsadója, a Szent István Egyetem professzora az időjárási szélsőségek számának és intenzitásának a változását emelte ki, ami nem csak balatoni vagy magyarországi jelenség, hanem globális jellemző. „Magyarországon is elmondható, hogy míg a csapadékesemények darabszáma csökkent az elmúlt évtizedekben, az ezekben megjelenő csapadéknak az intenzitása (a lehullás hirtelensége) növekedett, s ennek a tendenciának a folytatása valószínűsíthető. Európa északi része csapadékosabb, a déli, mediterrán régiók szárazabbak, aszályosabbak lesznek. A középső rész, a Kárpát-medence, ezen belül is Magyarország egy átmeneti tartományban helyezkedik el, tehát a két szélsőség között. Ez azt is jelenti, hogy valamennyi szélsőség – a jelentős csapadékok, és a hosszabb száraz, aszályos szakaszok – száma megnövekedhet” – tette hozzá Bozó László.

 

A Balaton elsődlegesen üdülő- és nem horgásztó

Bíró Péter akadémikus, az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet kutatóprofesszora 1967 óta kíséri figyelemmel a Balaton változásait. „Amikor nagyon kritikus helyzetben volt a tó, akkor ez a halállományon is nyomot hagyott. Az egyre inkább szaporodó, tömeges halpusztulások jelezték, hogy baj van a tóval. A tihanyi kutatások lettek az alapjai annak a biológiai és művi beavatkozásnak, ami helyrehozta a tó vízminőségét. Most is kristálytiszta, átlátszó a víz. Ennek azonban olyan biológiai hatásai vannak, hogy kevesebb a haltáplálék-szervezet, és ez magával vonja, hogy ritkul a halállomány. A meglévő fajok azonban jobban érzik magukat.”

A horgászok érdeke, hogy minél több halat fogjanak, de a Balaton haleltartó-képessége erősen megváltozott – hívja fel a figyelmet Bíró Péter. „Az állomány már csak mesterséges, tömeges telepítések révén tartható fenn. Ez napjainkban is folyik, az elmúlt hetekben is jelentős mennyiségű, különböző faj került a tóba, ami elsősorban horgászcélokat szolgál. A hal mennyisége kevesebb, de ha abból indulunk ki, hogy a Balaton elsődlegesen üdülőtó, akkor a víznek tisztának kell lenni, kevesebb haltáplálékkal. Az a kutatótevékenység, ami az elmúlt évtizedekben folyt, alapvetően hozzájárult a mai állapothoz, amit sikertörténetként lehet elkönyvelni: ilyen kevés pénzből, ilyen rövid idő alatt ilyen vizet még sehol a világon nem sikerült megtisztítani.”

 

Hall-e a hal?

S vajon hall-e a hal, s ha igen, akkor mennyire zavarja a Balaton környékén egyre szaporodó számú, túlhangosított zenei fesztivál? – kérdezte a hirbalaton.hu az akadémikust. „Ez konkrétan nem vizsgáltuk, de egészen biztos vagyok benne, hogy igen. A külső hangforrásokból származó, óriási hangerővel szóló zene-dübörgést az úszó oldalvonalakon keresztül érzékelik a halak, és egészen biztos, hogy nyugtalanná teszi őket, s megváltoztatja a viselkedésüket.”

A Balaton állapotát tekintve jó hírekkel szolgált Tóth Viktor, az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet főmunkatársa: „Az utóbbi két-három évben a Balaton vízminősége visszatért arra a szintre, amilyen a kutatások legelején volt, a negyvenes-ötvenes években. A nagy veszélyt okozó kék algák lassacskán visszaszorulnak, és teret engednek a sokkal barátságosabb zöld algáknak, amik hozzátartoznak a Balaton természetes állapotához.”

 

Létfontosságú a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése

Lehetünk-e bizakodóak, és várhatjuk-e a Balaton életének újabb aranykorát? – erre a kérdésre Tóth Viktor úgy fogalmazott: „abban reménykedünk, hogy a kék algák mennyisége nem fog visszatérni a nem kívánt állapotba. Azonban ehhez a természetnek még rengeteg hozzáfűznivalója lesz. Elsősorban a klímaváltozás – ami egyelőre túlságosan számottevően még nem érezteti a hatását Magyarországon és a Balatonon – egy idő után nyomatékosan fog megnyilvánulni a környékünkön is. Gondoljunk bele, hogy az elmúlt száz évben Magyarország és a régió hőmérséklete 0,8 fokkal emelkedett. Létezik egy olyan megközelítés, ami szerint egy fok klímaváltozás egy adott területen körülbelül azt jelenti, hogy a környező fauna és flóra közel kétszáz kilométerrel délebbi állapotot fog felvenni. Ha csak a hőmérsékletet vesszük figyelembe, akkor mi egy észak-mediterránabb állapothoz nagyon közelítünk.”

A kedvezőtlen hatások mérséklése érdekében az egyén is sokat tehet, legyen akár turista vagy helyben élő – fűzte hozzá Tóth Viktor. „Az országok, a kontinensek állapotáért az ott élők sokat tehetnek. Elsősorban a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése létfontosságú. Törekednünk kell arra, hogy ezek a kikerülhetetlen változások minél enyhébbek legyenek.”

„A Balaton minden tekintetben nemzeti kincsünk” – szögezte le Báldi András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Főigazgatója. Az akadémikus beszámolójában elmondta, hogy a tihanyi rendezvényen felvonult a hidrobiológusok színe-java, és más szakterületekről is hívtak meg kiválóságokat. „Előadóink felvetették, hogy hogyan lehet közös kutatásokat végezni, és ezáltal jobban megérteni a Balatont. Hisz úgy sosem fogjuk megismerni, ha valaki csak egy élőlénycsoportot vizsgál, a meteorológusok csak a hullámzás és a szél hatásait elemzik, a hidrológusok pedig a víz áramlástani viszonyait. Mindezeket meg kell próbálni egybegyúrni, és ezt a célt szolgálja a Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Víztudományi Programja” – fogalmazott Báldi András.

 

Díjazott előadók

A támogatóknak köszönhetően a Hidrobiológus Napok előadói között idén is több díjat osztottak ki. Az Aranyponty Kft. különdíját Körmendi Kitti, a Pannon Egyetem munkatársa nyerte „Kovaalga fajok trait- és guild-alapú vizsgálatának szerepe kis szikes tavak ökológiai állapotfelmérésében„ című előadásával. Tihany Község Önkormányzat különdíját a balatoni témájú előadásáért Boross Nóra, az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet munkatársa kapta „Szíjgalandféreg (Ligula intestinalis) fertőzés hatása a balatoni folyami gébek (Neogobius fluviatilis) kondíciófaktorára” előadásáért. A Nemzeti Kulturális Alap legjobb poszterért járó díját a Debreceni Egyetem Hidrobiológia Tanszékének munkatársa, Szanyi Kálmán nyerte „Első adatok a Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátum tegzes (Trichoptera) faunájáról” poszterével. A BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék hallgatója, Fleit Gábor kapta a Nemzeti Kulturális Alap legjobb előadásért járó díját „Hajók keltette hullámzás hatásának feltárása terepi mérési és számítógépes modellezési eszközökkel a littorális zónában” előadásával.