Balaton Camino – Már újabb ötletük is van a lányoknak

Nem voltak különösebb elvárásaik az utat illetően, de sokkal izgalmasabb volt, mint ahogy azt a tervezgetéskor sejtették a Balatont körbegyalogló lányok. Budavári Dóra, Rákász-Losonczy Judit és Scherer Anna még múlt héten kedden indult el Balatonföldvárról, és péntek délután, mintegy 200 kilométerrel a hátuk mögött ugyanoda érkeztek vissza.

Alig tették le hátizsákjaikat, amikor megkereste őket a hirbalaton.hu a kérdéseivel. Ígérték, amint kipihenik magukat, válaszolnak. Hétfőn délután ez megtörtént.

Az év elején Judit vetette fel a lányoknak, hogy legyen egy közös „love-projektjük”, valami, ami barátilag és szakmailag is izgalmas. A több felsorolt ötlet közül végül erre esett a választás, aminek mindannyian örülnek így utólag. Gyorsan megszavazták, és a saját örömükre indultak el – állítja Anna.

Dóra szerint jó időben, jókor jött az ötlet, minden egyben volt hozzá. Az elvágyódás, az elmélyülésre és az együttlétre való igény is. A Balatonhoz pedig minden percben van kedvük.

Fotó: balatoncamino.blog.hu
Fotó: balatoncamino.blog.hu

A kérdésre, hogy végül azt kapták-e az úttól, amit vártak, teljesen egybecsengenek a válaszok.

Azt és még sokkal többet is! Nagyon jó érzés, hogy körbeértünk, egyszerre tűnik nagyon hosszúnak és nagyon rövidnek utólag ez a 10 nap. Nagyon hálás vagyok a sok élményért, útitársért, és a lányok szuper társaságáért is, mert ezt csak együtt lehetett így megcsinálni – emlékezik vissza Judit.

Nem volt bennem egy lista, hogy mit szeretnék kapni ettől a 10 naptól. Így jobb is, mert minden benyomás, ami ért, az csak pozitív meglepetés lehetett” – így Anna.

Én is többet, mint gondoltam, akkor is, ha nem állítottam fel elvárásokat. Sokkal izgalmasabb, gazdagabb volt, mint sejtettem, tele élményekkel, kívül-belül. Nem csak saját magunktól kaptunk a végén egy vállon veregetést, hanem nagyon jól esett az a sok visszajelzés amiből látszott, az embereknek is adtunk ezzel valamit. Olvasnivalót, témát, vagy egy jövőbeli tervet – erősíti meg az előtte szólókat Dóra.

S, hogy mi volt a legnehezebb az út során?

Talán az, hogy néha nehéz volt tartani magunkat a terveinkhez: nem tudtunk úgy és akkor elindulni, amikor szerettünk volna, vagy pont nem jött szembe semmilyen nyitva tartó hely órákon keresztül, amikor pedig jól jött volna” – véli Judit, Anna pedig szinte felnyög: „A 4. nap, akkor eléggé fájt mindenem.”

Dóra szerint a téli Balaton azért nem egy nyaraló-paradicsom. „Sokszor volt, hogy már megálltunk volna melegedni, de nem volt hol. Nekem az volt a legnehezebb, hogy túracipőben vágtam neki a bicikliútnak, a harmadik nap érkezett futócipő-felmentés a legjobb dolog volt, ami történhetett.”

A nehézségek ellenére egyikük fejében sem fordult meg komolyan, hogy leül és nem megy tovább. Ahogy mondják, volt ugyan időnként némi nyöszörgés, de végig biztosak voltak benne, hogy sikerül ez a nagy séta, és amilyen jó volt esténként megérkezni a szállásra, ugyanolyan jó volt tovább indulni másnap.

 

Most pedig, hogy túl vannak rajta örülnek annak, hogy sikerült, annak, hogy sokan követték a kalandjukat és annak is, hogy út közben újabb oldalairól ismerték meg a Balatont és az ott élő embereket. Hálásak azért, hogy rengeteg támogatást, kedvességet kaptak, nem csak a családtól, barátoktól, hanem ismeretlenektől is. Füreden „balatonos” tortával, Keszthelyen gravírozott Balaton-játékkal lepték meg őket. Balatonmáriafürdőn rögtönzött pikniket rendeztek számukra a teleházban, Lellén pedig a szállásukon várta őket csokiból, borból, gyümölcsből készült felirat.

Fotó: balatoncamino.blog.hu
Fotó: balatoncamino.blog.hu

Mint mondják, ezek után kicsit furcsa visszatérni a megszokott dolgokba.

S, bár eddig az volt a fontos, hogy körbeérjenek, már újabb terveken törik a fejüket. Van már ötletük, az pedig, hogy mi, majd kiderül idejében – mondják.

(20:52)