Mi kötötte össze Széchenyi Istvánt és Vörösmarty Mihályt? Mivel indították el a fürdőforradalmat a Balatonon? Kiderül az onlinebalaton.hu kis balatoni fürdőtörténelmi írásának első részéből.
A magyar ember mindig gyanus szemmel nézte a nagy vizeket. Átjutott rajtok valahogy, abban nem volt hiba; de attól nagyon félt, hogy inni kell belőle. Sok rossz tapasztalat vitte őt arra a meggondolásra, hogy jobb a jól bevált könnyü bort megtartani általános italnak. Ha ellenben aféle kedves csörgedező forrásocska akadt útjába, azt már a változatosság kedvéért is megbecsülte, különösen ha valami ize volt. Igy lett nagy becsülete a savanyuviznek, amelyre szívesen rámondták azt is, hogy borviz, azaz hogy bor hiján ezt is meg lehet inni.
Ismételten a magyar ember nem rajong a nagy vizekért, ugyhogy dr. Kiss József, aki 1797-ben a Fertőtóban szabadban való fürdőzést ajánlotta, gróf Széchenyi Istvánt, aki ott valóságban szeretett volt fürdeni és Vörösmarty Mihályt, aki még a velencei tavat is fürdésre méltatta: különcködőknek nézték.
De volt ilyen különc ember a Balaton mellett is és most épen róla lesz szó. Mert a Balatonra is, mint fürdőlehetőségre, ugy terelődött rá az emberek érdeklődése, hogy a veszprémi parton nagyszerü savanyuvizforrás bugyogott fel. Ebből s nem a Balatonból lett Balatonfüred, amelyre 1786-tól kezdve a magyar Helytartótanács kiterjesztette nagymérvü gondoskodását.
A cikk folytatása itt.