Az első nő, aki átúszta a tavat, pedig előtte átmulatta az éjszakát – Belházy Bimbi (nso.hu)

A Balatont először Szekrényessy Kálmán úszta át 1880-ban, a nők közül első alkalommal Belházy Bimbi követte. Felelevenítjük az 1925-ös történet részleteit.

A tomboló nyár közepén, a legforróbb strandszezonban érdemes felidézni a Balaton kevéssé ismert hősnője, Bölcsházai Belházy Margit alakját. Rögtön meg kell jegyeznünk, Margitként kortársai közül is kevesen ismerték az 1904-ben született sportladyt, akinek emlékét három éve márványtábla őrzi Balatonfüreden, az Anna Grand Hotel előtti Panteon kerengőjében. A felirat már a hajdani sportéletben használt becenevén, Bimbiként is feltünteti a hölgyet, aki –idézzük az aranybetűs tájékoztatót – „női versenyzőként elsőként úszta át a Balatont Balatonfüred–Siófok között 1925. augusztus 20-án”. Nagy szó volt ez akkoriban, az meg különösképpen, hogy aznap a rajtnál reggel kilenckor felsorakozó hat nő közül mind a hat teljesítette a bő tizenhárom kilométeres távot. Ráadásul a Sporthírlap beszámolója szerint a tizenkét tagú teljes versenyzői mezőnyből a hölgyek jobb erőben érkeztek a célba, mint a férfiak. Azt is a sportújságból tudjuk, hogy a „gyönyörű idő kedvezett a versenynek, nagy meleg volt, s a Balaton vizének simaságát egyetlen hullám sem zavarta meg”. A következőket viszont már Az Est helyszíni riportjának „Intimitások a hölgyversenyzőkről” felvezetéssel közölt hasábján olvashatjuk:

„Belházy Bimbi kicsattanó egészségű, kerek bronzpiros arcú fiatal leány, húszéves és mindössze három hete fogott versenyzésbe. Arra a kérdésre, hogy eddig hol startolt, pirulva mondja:

– Beszélni se érdemes róla, Kaposvárott meg a Császárfürdőben 66 méteres úszóversenyben. Csak most kezdem… De azt hittem, el se érem Siófokot, hisz egész éjjel mulattunk.
– Hol?
– A Tibor-fürdőben… Kényszerből. Balatonfüreden oly szívesen fogadtak, de szoba nem volt, és valamennyi leány a fürdőben kapott helyet. Szép modern fürdő, de ott a pihenőben kicsit kemény volt a priccs, na és olyan meleg volt, hogy nem tudtunk jóformán percig se aludni. Hát mulattunk legalább egymás közt.”

Amikor ötvenegy év távlatából, 1976-ban újraolvasta a korabeli riportot, némi korrekcióval élt az egykori úszónő. Akkoriban már özvegy Merza Marcellnéként élte nyugdíjas éveit gellérthegyi lakásában, ahol a Népsport újságírójának, Serényi Péternek mesélt a nagy tóátúszás körülményeiről. De hogy is volt az a háromhetes felkészülés?

Szó sem volt ilyesmiről! – cáfolta a húszas évekbeli cikket a gellérthegyi interjúalany. – Úsztunk hét kilométert a Dunán, ez volt a próba. Végigúsztam, indulhattam a Balatonon! Ott aztán éppen a tizennégy kilométeres táv felénél jött rám a fáradtság, de engedtem a kísérő csónakos rábeszélésének és tovább úsztam. Amikor megláttam a siófoki víztornyot, már semmi baj sem volt. Micsoda tömeg fogadott…!

A cikk folytatása itt elolvasható.