Az egymillió forintos balatoni vendéglátós-fizetések legendája (telex.hu)

A balatoni szezonban mindenki halálra keresi magát, elképesztő fizetések vannak, lasszóval kell fogni a felszolgálókat és szakácsokat, akik annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek. Mondják sokan. Mások viszont azt mondják, hogy napi 14 órákat, heti hat napot kell feketén dolgozni a 40 fokban, tűrni a bunkó vendégeket, miközben a nyugati állások is hívogatnak, úgyhogy annyira nem is leányálom a balatoni meló.

 

A tavalyi és az idei év ráadásul plusznehézségeket tartogat a vállalkozóknak, mert egyrészt a járvány miatt rengeteg alkalmazott nyergelt át valami kiszámíthatóbb állásra, még ha az kevesebbet fizet is, másrészt az alapanyagok ára is száguld, például a lángoshoz szükséges tejföl és az olaj is 30-40 százalékkal drágult. Bejártuk a balatoni büféket, vállalkozókkal és dolgozókkal beszélgettünk, hogy bemutassuk ezt a zárt, mítoszokkal övezett világot.

A büfések és lángososok panaszai
„Már a reggeli nyitás előtt azon kell izgulni, hogy egyáltalán megjelenik-e aznap az alkalmazott. Vagy ha megjelenik is, milyen állapotban lesz.” Szentgyörgyi Richárd a balatonudvari strandon üzemeltet büfét. A családi vállalkozásban vele dolgozik a felesége és a már több mint 50 éve a vendéglátásban lévő édesapja is, aki vesedialízis-kezelés mellett felügyeli a konyhai munkát.
Richárd, mint szinte minden büfés, a súlyos munkaerőhiányt említi először, ha a balatoni helyzetről kérdezik. Pontosabban ember még csak lenne, de olyan munkavállalót nehéz találni, akinek megfelelő a hozzáállása, munkamorálja és a tudása is.

„Volt olyan eset, amikor láttam, hogy már rég elmentek az egyik asztaltól, és szóltam az akkor nálunk dolgozó egyik embernek, hogy legyen szíves, takarítsa le az asztalt, amit meg is tett. Kicsit később megint szóltam neki, hogy azóta már két másik asztaltól is elmentek a vendégek, azokat miért nem szedi le, amire azt válaszolta, hogy azért, mert »azt nem mondtad«️.”

Richárd szerint már a szakképzés minőségével is komoly gondok vannak, egyszer meghívták az egyik szakképző iskola vizsgájára, ami nagyon kiábrándító volt neki, egy idő után már kínjában nevetett a vizsgázók teljesítményén. Annyira elege van a helyzetből, hogy még körülbelül három szezont végigcsinál, de utána lehúzza a rolót a strandon, és inkább elindít egy kicsi éttermet, ami egész évben nyitva van, és amit csak néhány, bevált alkalmazottal is tudnak csinálni.

A tapasztalatai egyáltalán nem kivételesek, éppen ellenkezőleg: a vendéglátósok általánosságban ilyen gondokkal küzdenek.

A teljes cikk itt elolvasható.