Anonim karácsony (Balatonfüredi Napló)

“Karácsony 2018. Mit kezdünk vele? Mármint ott, legbelül. Tudunk neki örülni? Stresszelünk? Mit kapjon a gyerek, a férj vagy a feleség? Kijövünk a pénzünkből? El tudunk végre szakadni a tárgyaktól? Éljük meg egyedül, mert egyébként is egyedül élünk? Száz kérdés tódul elénk. Úgy döntöttünk Fülöp Tamás pszichológussal, hogy a “hálóinkon” fennakadt, lejegyzett történeteket hozzuk ide, név nélkül. Élet-híradás következik” – írja Mórocz Anikó a Balatonfüredi Naplóban.

Lányok és fiúk, 15 és 18 év között:

„Számomra a karácsony nem jelent túl sokat. Éveken át, kisgyerekként nagyon vártam minden évben, hogy jöjjön a Jézuska és a fa alá berakja az ajándékokat, amikor megszólal a csengő. Ma már felnőttebb fejjel nem izgat és nem is szoktam várni. Az egész szinte egy teher a vállamon, mert készülni kell rá, s az egészben nem az összejövetel és a szeretet a lényeg. Olyan az egész, mint egy átlagos ünnep. Elvált szülők gyerekeként még jobban utálom ezt az egészet, állandóan veszekedés van, hogy kinél töltsem a szentestét és anya vagy apa megsértődik. Inkább tölteném azt a három napot egyedül, mint a családdal.”

„A karácsony számomra a legszebb ünnep. Régen az ajándékok miatt vártam, de rájöttem, hogy nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy ilyenkor együtt van a család. Most is ugyan úgy szoktunk ajándékozni, de már nem az árbeli érték számít, hanem hogy szívből ajándékozzuk meg egymást.”

 

“..már nem a szeretetről szól, hanem az ajándékokról”

„Manapság a karácsony már nem a szeretetről szól, hanem az ajándékokról. Ahogyan változik a világ az ünnepek varázsa is lassacskán eltűnik, pedig minden ünnepnek megvan a maga jelentése, ünneplése. Régen is megvoltak ajándékok nélkül a szegény családok és az volt a legfontosabb, hogy szeressék egymást, egészségben legyenek. Elszomorító, hogy a mostani világnak az ajándék a legfontosabb. A karácsony számomra a szeretetről szól, és ez a legfontosabb.”

„Egy olyan ünnep, ahol a család együtt van, és együtt ünnepel. A távoli rokonokkal találkoznak, mert ez a szeretet ünnepe. Megajándékozzuk egymást, szeretetünket jelezve. Nem az ajándék a lényeg, hanem a szándék. A család ilyenkor együtt vacsorázik, ebédel, amik finomak.”

„A karácsony a szeretet ünnepe, de a mai világban már nagyon el lett b-va, mert ennek semmi értelme. Mindenki vesz mindenkinek jó pár százezer forintos ajándékokat. Annak semmi értelme, úgy kell megünnepelni az egészet, hogy a szeretteinkkel vagyunk és azokkal, akik fontosak nekünk. Nekem erről szól az ünnep, meg elég, hogy a karácsonyfát együtt díszítjük fel és sütünk. Ennyi az egész, semmi más. Nekem ez az ünnep”

„Számomra a karácsony nem az ajándékokról szól, mint a legtöbb korombelinek. Nekem a karácsony arról szól, hogy sok idő után egybegyűlik a nagycsalád, együtt ünnepeljük ebéd vagy vacsora keretében és beszélgetünk a régi időkről, a jelen történésiről. Meg persze kinek mi hogyan telt, hogy érzi magát és a tipikusan zavarba ejtő, gagyi kérdések.”

 

“A csúcsdíszt az öcsém szokta felrakni, mióta apa meghalt”

„Nálunk a karácsony úgy zajlik, hogy anya testvérei a családjaikkal eljönnek hozzánk ebédelni. Régebben főzni és sütni szoktunk, most már inkább rendelünk. Kevesebb idő megy el és olcsóbb is. Ebéd után ajándékozunk és utána sütizgetünk, felnőttek beszélgetnek, gyerekek szobában játszanak, próbálgatják a játékaikat. Ezután mindenki megy a dolgára. A karácsonyfát a vendégek megérkezése előtt szoktuk díszíteni. A csúcsdíszt az öcsém szokta felrakni, mióta apa meghalt és ő már nagyobbacska lett, az ő feladatává vált. A mostani karácsonyt a változatosság kedvéért anya tesójánál üljük meg. Nekem ezzel nincs problémám. szeretem, hogy együtt vagyunk.”

„Szeretem a karácsonyt, félig jó az ajándékozás szempontjából, de ha felnősz, elmúlik a szeretet meg az ajándékozás és akkor rossz.”

„Együtt van az egész család, senki nem veszekszik. Nyugodt és kellemes az ünnep. Nem az ajándék mennyisége számít, főleg nem az ára. Nem csak otthon, de ha kimész az utcára, a sok dísz nyugodt hangulatot áraszt. Minden olyan szép és nyugodt. Szerintem az egyik legszebb ünnep.”

 

“Rájöttem, hogy nem az ajándék a lényeg”

„Nagyon szeretem a karácsonyt. Mikor kisebb voltam ezelőtt egy-két évvel mindig alig vártam, az ajándékok végett. Most már, hogy 15 éves vagyok rájöttem, hogy nem az ajándék a lényeg. Az a lényeg, hogy együtt van az egész család. Remélem ez most is így lesz. Nekem nem váltak el a szüleim, hála Istennek. A mai világban elég sok szülő válik. Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy nem váltak el. Kevés az az alkalom, amikor együtt van a család. És én ezért szeretem, mert senki sem dolgozik vagy siet, és jól együtt tudunk lenni. Sok gyereknek nincsenek szülei, ami számomra felfoghatatlan. Boldog karácsonyt!”

„Nem szeretem. Túl nagy a felhajtás, már novemberben mindenhol ezek a karácsonyi zenék szólnak, idegesít. Elvárják, hogy legalább ezen a napon jópofizzak azoknak a rokonoknak, akiket csak karácsonykor látok.”

„Nagyon szeretem a karácsonyt, mert összehozza az egész családot. Szerintem a karácsonyban nincs olyan dolog, amit nem lehet szeretni.”

„Szeretem a hangulatát meg a kaját. Anyám mindig csak karácsonykor csinál krumpli salátát.”

„Szerettem a karácsonyt, mert együtt a család. De megutáltam, mert meghalt egy családtagom és nehezen viselem. Azóta változik a hangulatom karácsonykor, valamikor boldog vagyok, valamikor szomorú.”

„Nem a legjobb, nagyon nem szeretem. Mindig elhízok, azért meg egyrészt szeretem, mert lehet alkoholt inni. Olyankor együtt van a család és szeretet tölti be a házat és a családtagokat. A miénket pont nem.”

„Utálom a karácsonyt! Nálunk nincs karácsony amióta apukám meghalt.”

„Azért szeretem a karácsonyt, mert legalább ilyenkor együtt van a család. Azt mondjuk nem szeretem, hogy még ilyenkor is vita van és sok a finom kaja, amitől elhízok, de legalább lesz értelme januárban újra kezdeni a fogyókúrát. Szeretem látni a szeretteim arcán a boldogságot, hogy idén is eltaláltam mire vágytak.”

 

“Nekem most már kényszer a karácsony”

„Kis koromban nagyon szerettem a karácsonyt, mert együtt volt a család és mindenki boldog volt. Az ajándékozást sose szerettem, mert sok ember csak azzal foglakozott, pedig a karácsonynak nem ez a lényege. Most már azon vagyok, hogy minél előbb legyünk túl a karácsonyon. Nekem most már kényszer a karácsony. Megutáltam, mióta két fontos személy karácsony körül meghalt. Ha ránézek a karácsonyfára, mindig eszembe jut. Persze tudom, hogy ez nem a karácsony hibája, de mégis folyton eszembe jut.”

„Na szóval. Egyébként engem már két éve nem érdekel. Ugyanolyan, mint a többi nap. Szerintem már pár 15 éves gyereket nem tudja meghatni.”

„Anyunak három ünnepnapból kettőn dolgoznia kell. Sok a sürgés forgás és ez jó. Szeretek gyertyákat gyújtani és az egész házat kidíszíteni. De a karácsonyfát a legjobban. Nem jó temetőbe járni a nagyszülőkhöz.”

„Hát igazából nem érdekel. Ez egy kötelező ünnep, így hát muszáj szeretni. Vagyis nem lenne muszáj, de pénzt kapok, úgyhogy jó. Ilyenkor együtt van a család általában és hát ilyenkor szó szerint családi invázió van. Mindenki megy mindenkihez. Abból a szempontból viszont jó, hogy téli szünet van.”

„A karácsony a legtöbb családnál arról szól, hogy mindenki együtt van. Nálunk ez nincs így és nem is szeretem. Most se várom. Számomra sz.. látni, mikor más családoknál együtt és sokan vannak.”

„Évek óta nem szeretem, de viszont boldog vagyok, mert nincs iskola és nem kell együtt lennem ennyi tudatlan emberrel.”

„Nem szeretem a telet, mert nagyon hideg van. A karácsonyt régebben szerettem, de a családi helyzetem miatt már csak az otthon töltött idő is szomorúságot okoz.”

 

Már novemberben feldíszítem a szobám..

„Már novemberben feldíszítem a szobám. Magát a hangulatát szeretem a legjobban, de persze az ajándékot és a sok finomságot is. Ilyenkor az egész család együtt van. Nem tudok olyan dolgot mondani, amit nem szeretnék benne.”

„Utálom! Szerintem a karácsony egy olyan ünnep, ami a családot összehozza. Oké, hogy ünnep meg mit tudjam én, de szerintem k… nem csak ilyenkor kéne gondolni a családtagokra. Nagyon kétszínű ünnep, mert ilyenkor mindenki megjátssza magát. Sok embernek csak az ajándékozásról szól, ami nagyon gáz, mert a szeretetről kéne szólnia. Erre basszus mindenki vágja a jópofákat másoknak. Az ünnep leteltével meg már senki sem foglakozik a másikkal.”

„Szerintem máskor is összegyűlhetnénk nem csak karácsonykor, pl. halottak napjakor kimenni a temetőbe. Annyiból jó, hogy ajándékot kapunk meg beszélgetünk, szórakozunk a családdal.”

„Szeretem, amikor együtt van a család, de mindenki próbál minél jobban tökéletességre törekedni, amiből sok kisebb konfliktus alakul ki, amit viszont utálok. Az ajándékozás is két érzelmet vált ki belőlem. Szeretek adni, főleg ha az illető örül neki. De erőltetettnek és versenyszerűnek érzem a mai társadalomban. Ki mit kapott, nekem jobb, nekem több, tőlem jobbat kapott… És az ajándékozást lassan pénzben minősítik és rangsorolják, ami szerintem elszomorító. Amit nagyon szeretek kifogás nélkül: a sok étel, süti és az illatos gyertyák.”

„Téli születésű vagyok, de nem szeretem a telet. Jó benne, hogy összehozza a családtagokat, közös ebéd, vacsora stb. Jó hangulat, happy mindenki. Rossz benne, hogy vannak szegények, akik ugye nem jutnak normális körülmények között való közös vacsorához, boldogsághoz, nincs meg a karácsonyi feeling.”

 

Felnőttek emlékezete

„1989, 1990… Gorenje hűtő, nagymama, valutakeret, tetőcsomagtartó… venni, venni, venni… 2000… kocsi, lakás, CHF, Yen, kocsi, lakás, supermarket, hipermarket, gipsz angyal, pizsama, csoki, cuki… venni, venni, venni… 2008… válság, válság, válság… 2018… CSOK, ÁFA, hitel, lakás, kocsi, ajándékok… venni, venni, venni……. lenni, LENNI, élni, szeretni, ÉLNI, SZERETNI, SZERETVE LENNI” – Férfi, 50 éves

„A karácsonyban nekem már kiskoromban is az volt a legjobb, hogy összejött a család. 24-én szűk körben, öten ünnepeltük, a következő két napon a nagyszülőket, unokatestvéreket, nagynéniket és nagybácsikat látogattuk. Az idő némiképp sajnos változtatott ezen, de még mindig a kedvenc ünnepem és remélem, hogy örökre az is marad. Szeretem a készülődést, hogy mindenki el van foglalva valamivel, a lakásban szétárad a mézes sütik illata, karácsonyi zene szól. Ez olyan idilli. Évente egyszer ez egy teljesen más időszak, csupán pár nap, de megszépíti az évet. Az ünnepi vacsoránk nem általános – már harminc éve se vált be -, gyümölcslevest és tésztás csirkesalátát eszünk, mert nem vagyunk babonásak. Ilyenkor elvileg nem szabad szárnyast enni, mi eszünk, így ez még különlegesebbé teszi az estét, amit a – többnyire saját készítésű – ajándékok kibontása után társasjátékkal koronázunk meg. – Lány, 20 éves

„Szeretem, bensőséges. Nálunk családi, nem országos. Saját készítésű, nem érdekel a pénze senkinek, játszós, családi találkozós, egymásnak örülős, könyves, olvasós.” – Férfi, 55 éves

 

“a szürke hétköznapokat is színesebbé varázsoló csoda”

„Messzeringó gyermekkorom világát idézi fel ez az ünnep. Ugyanakkor, ha mélyen magamba nézek, sokkal több annál. Egyszerre élem meg ilyenkor az emlékezést és az együttlétet szeretteim körében. Különösen felemelő élmény számomra, hogy a világban érzékelhető vásárlási trendekkel ellentétben mi befelé és egymásra figyelünk. A valós tartalom és az isteni szeretet varázsol ünnepet a szívünkbe-lelkünkbe. Hagyjunk ezekből a meghitt érzésekből, ebből a külső-belső újjászületésből  egy csipetnyit az esztendő minden napjára! Hiszen a szeretet nekünk, embereknek valamely isteni csoda folytán mindannyiunknak sajátja, mégis közös érték. Manapság talán az egyetlen valódi, a szürke hétköznapokat is színesebbé varázsoló csoda. Ráadásul ebben az ajándékban az a  legkülönlegesebb, hogy ha megosztjuk egymással, akkor érezhetjük csak magunkat igazán gazdagnak.” – Férfi, 40 éves

„A hétvégék nyugodtabb hangulatának nem egyszerűen az az alapja, hogy az emberek meghatározó része ilyenkor nem megy bele olyan sűrű aktivitásba, mint a hétköznapokban. Ha rövid időre is, de visszatérnek a legtermészetesebb dimenziójukba: a nyugodt idegrendszer, a kipihent fiziológia, a test és lélek normális funkcióinak állapotába. Ez karácsony idején hatványozottan igaz. Ennek pedig egyenes következménye, hogy sokkal kiterjedtebben, nagyobb odaadással és tudatosságban tudjuk megélni ezt a gyönyörű ünnepet.

Megpróbálom azon a bizonyos téli napon, a nagybátyám házában az összes pillanatot megragadni, magamhoz szorítani és örökre ott tartani. Egyszerre van jelen az élet nem változó mezejének végtelensége, de a változó részének rendkívül gyors múlandósága is – ez pedig az életünk, amit élünk. Ezért minden apró esemény, minden kiejtett szó, kedves mondat és mosoly örök kinccsé válik. Mindig elönt a hála, hiszen nagyszerű emberek vannak körülöttem, akik mély szeretettel néznek rám.

Két otthonunk van. Az egyik a családunk, hozzátartozóink körében, hiszen együtt sokkal erősebbek vagyunk, tudunk kihez fordulni, megsokszorozódik az egymásnak átadott energia és úgy tér vissza hozzánk. A másik, legtermészetesebb otthonunk a transzcendens óceánja. Az ide való mindennapi visszatérés szinkronizálja lelkünket a legtisztább, legnemesebb érzésekkel. Ez adja a fejlődés lehetőségét, az élet határtalanságát.

“Másik” családommal, a különböző korú, hátterű, a transzcendens síkját együtt kereső és élvező társaimmal ilyenkor hosszú meditációba merülünk, napokra elvonulva. Évezzük ezt a finom rezgést, ahogy a körülöttünk lévő világ is felveszi a bennünk folyamatosan létező és növekvő csend és dinamizmus együttes minőségeit. Arra gondolok, és azt kívánom, hogy mindenki alapozódjon meg ebben az állapotban. Tudatát minden nap visszavezetve oda, ahonnan az egész teremtés kibontja önmagát, fürödjön meg  tiszta szeretet fényében és éljen minden pillanatot ilyen fokú boldogságban, mint az ünnepek alatt.” – Férfi, 37 éves

(Az írás a Balatonfüredi Napló 2018. évi 10-11. számában jelent meg.)