Akkora buli lett körbefutni a Balatont, hogy már százak maradnak le róla (Forbes.hu)

Több mint ezer dühös futó maradt le a múlt héten az egyik legmenőbb magyar versenyről, a jövő májusi Ultrabalatonra pillanatok alatt jelentkezett több mint 1100 csapat. Mit tehet a rendező, ha egy esemény népszerűsége sokkal gyorsabban nő, mint ahogy bővíteni lehet? Hogy lehet kiengesztelni és megtartani a csalódottakat? Egyebek mellett ezeket a kérdéseket feszegeti a Forbes.hu cikke.

Nem újdonság, hogy meredeken nő a futóversenyek népszerűsége Magyarországon, a múlt héten azonban olyan történt, amilyen még soha: nem csak a Spar Budapest Maratonon dőlt meg a részvételi rekord, de őrült harc dúlt azért is, hogy ki vehessen részt az egyik legmenőbb magyar versenyen. Az NN Ultrabalaton nevezéséről több mint ezren maradtak le, akik hangot is adtak a közösségi oldalakon dühüknek, csalódottságuknak.

Mit lehet tenni akkor, ha egy verseny népszerűsége sokkal gyorsabban nő, mint amit az esemény elbír?

Olyanra már volt példa, hogy néhány száz fős létszámlimittel dolgozó versenyekről lemaradtak páran, de az teljesen új, hogy az egyik legnagyobb, már több mint tízezer futót felvonultató rendezvényen alakul ki tömegnyomor a nevezés során és úgy néz ki, több száz csapat nem tud elindulni.

Az NN Ultrabalaton lényege, hogy körbe kell futni a tavat, a 220 kilométert azonban csapatban is teljesíteni lehet. Ez nem egyszerű futás, hanem – a szervezők szerint – inkább futózarándoklat. Akár 12 fős váltók is indulhatnak, tehát fejenként nagyjából félmaratonnyi futással össze lehet állítani csapatokat. A verseny igen hangulatos, baráti társaságoknak, munkahelyi kollektíváknak is egyre menőbb közösségi esemény, meg persze kihívás, ahol általában a megszokottnál nagyobb távot vállalnak a futók.

A verseny minden évben májusban van, a nevezés pedig az előző év őszén indul – és zárul is. Természetesen van egy korlát, hogy mennyi ember futását lehet biztonságban levezényelni, ez behatárolja a résztvevők számát. Évről évre egyre gyorsabban telt be a létszámlimit, két éve 54 nap kellett hozzá, tavaly már 54 óra. A szervezők tudták, hogy ebből előbb-utóbb az lesz, hogy mindenki az első percekben biztosítani akarja majd a helyét, ezért komolyan készültek is erre. Aztán a pozitív tesztek után élesben a rendszer már nem muzsikált tökéletesen. Múlt csütörtökön, rögtön a nevezések megnyitása után összeomlott, aztán miután életre keltették, 37 perc alatt be is telt a limit, lezárták a jelentkezést.

Akik lemaradtak, elég sok kritikát megfogalmaztak a szervezőkkel szemben. De nem csak olyanokat, hogy miért nem jelezték pontosan, hogy mikor nyílik meg újra a nevezés, meg miért kell órákon át a gépnél ülni a biztos sikerhez, de sokan megkérdőjelezték a verseny koncepcióját is. Miért kellenek nagy csapatok, miért lehet maraton alatti futással ultra nevű versenyen indulni, és ehhez hasonlók. Megkérdeztük Zelcsényi Miklós főszervezőt, hogy mit szól ezekhez, terveznek-e változást a következő években, és egyáltalán, az ő oldalukról hogy néz ki a túlzott népszerűség?

Azt meséli, hogy az idei versenyre teljesen új informatikai rendszert fejlesztettek, amiben a többi eseményükre is lehet nevezni. A nevezés megnyitásának pillanatában azt látták, hogy több mint 1400-an nyomkodják az F5 gombot, erre készültek, mégse bírta a rendszer. „Ha újra dönthetnék, ma is így döntenék” – mondja arra a kérdésre, hogy nem lett volna-e jobb meghirdetni egy új időpontot a nevezés megnyitására. Senki nem ment ugyanis sehova, amikor a rendszer leállt, ugyanúgy próbálkoztak a csapatvezetők a nevezéssel. Ezért jobb volt szerinte gyorsan javítani a hibát és újra megnyitni, miután az informatikusok „hozzárendeltek még több RAM-ot”. Így valóban sokan lemaradtak, az is, aki csak pár percre állt fel a gépétől.

Az biztos, hogy megint 10 százalékkal sikerült bővíteni a limitet, az idei 1000 csapat után jövőre 1100 indulhat. De így is több mint 300 csapat szorult várólistára és nyilván vannak, akiknek nem sikerült a nevezés és utána lemondtak az indulásról, nem iratkoztak fel a várólistára. Néhány hely biztos fel fog szabadulni október 20-án, amíg a sikeresen nevezők el kell küldjék a foglalót, de nagy csoda nem várható, már az első nap 700-as átutalták a pénzt. A várólistáról töltik fel a felszabaduló helyeket, de előnyben részesítik a 4-5 fős váltókat és azokat, akik hosszú évek óta visszajárnak, de most lemaradtak.

Az egyéni indulóknál, valamint a 2-3 fős csapatoknál nem volt limit, mindenki indulhat, aki nevez. Azzal, hogy a 4-5 fősöket próbálják előnybe hozni, a rendezők mutatják elkötelezettségüket a valódi ultrafutók felé. De azokkal a felvetésekkel, hogy a népes váltókat száműzni kellene, vagy nekik külön futamot lehetne rendezni, Zelcsényi Miklós nem ért egyet.

„Sose tudnánk megrendezni a nagy csapatok nélkül ezt a versenyt” – mondja. Egyszerű gazdasági törvényszerűség, hogy a 10-12 fős váltók nevezési díjaiból „keresztfinanszírozza” a magányos ultrák és a pár fős csapatok indulását a szervező, a verseny, mindenekelőtt az útvonal-biztosítás hatalmas költségeit sose tudná kitermelni a néhány száz ultrafutó.

De nem csak ezért nem lesznek sose szétszedve az ultrák és a nagycsapatok. „Kérek mindenkit, ne úgy nézzük a másikat, hogy mi mennyit tud futni, mindenkinek más a kimagasló teljesítmény” – mondja a főszervező . Ennek a versenynek az is a lényege, hogy a többség nagy szeretettel bíztatja az emberfelettit produkáló egyéni teljesítőket. Persze ritkán előfordul, hogy egy frissen beállt bulifutó figyelmetlenül leszorítja az utolsó tartalékaival küzdő ultrást, de olyan sincs máshol, hogy 8-10 ezer ember tapsolja meg az egyéni teljesítőket. Az Ultrabalaton arról is szól, hogy a hosszú távot futók meríthetnek abból, hogy mindig van, aki bíztatja őket, aki ad nekik ment közben egy pacsit. A rendezők pedig lesik minden kérésüket, megszavaztatják őket a legfontosabb kérdésekről, legutóbb épp arról, hogy milyen rajtidőt tartanak a legjobbnak.

De ettől még a többség számára ez a verseny a közösségről, a csapatszellemről szól, arról, hogy egymásért hajtunk, közösen szervezzük a logisztikát, mindent. Azután viszont, hogy tízezer főt meghaladó tömegrendezvénnyé duzzadt, valószínűleg már sose lesz megoldás arra, hogy mindenki ott lehessen, aki akar. A szervezők annyit tudnak ígérni, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ésszerűség határain belül a létszámot bővítsék és többen kerüljenek be, mint rekedjenek kint.

Idén is felmerült, hogy sorsolással lehetne eldönteni, hogy ki férjen be és ki ne, megkérdezték a versenyzőket, de negatív volt a reakció. Nem igazán lesz más megoldás, mint a klikkhuszárkodás, illetve indulás a szervező más versenyein is. Már idén is bekerült több mint 200 csapat a Tisza-tó mentén rendezett hasonló versenyről és teljesen racionális lépés a rendező cég részéről, ha az Ultrabalaton elképesztő népszerűséget a többi eseménye felfuttatására is felhasználja.