Ahol az elhíresült lovak, s még a horrorkecske is otthonra lelt (sonline.hu)

Igazi kecske és ló-Kánaán a Törekiben elterülő állatmenhely. Ide kerültek az elhíresült jakabszállási lovak, s Tatabányáról a helyiek által csak horrorkecskének nevezett kos is.

Lovak, kecskék, juhok, szamár és szarvasmarha borjak is vannak a Dharma Lómenhely és Nemzetközi Ifjúsági Táborban. A negyven hektáros, szinte végeláthatatlan terület tulajdonosa Czinkóczky Csaba. Nyáron a völgyben tartják a Samsara fesztivált, az év többi részében azonban békés állatok otthona.

– A fesztivál néhány nap csak, van tehát idő, s itt ez a gyönyörű terület, ezért arra gondoltam, hogy erre a legalkalmasabb – mondta a farm tulajdonosa a sonline.hu-nak.

– Az állatok szeretete már gyerekkorom óta megvan, igaz nem volt rá lehetőségem, hogy ennyi állattal foglalkozzak, mivel egy lakótelepen nőttem fel. Tulajdonképpen otthonról nem hoztam magammal ezt a szemléletet, viszont a kíváncsiság és a szeretet visz előre. Jelenleg tizenhárom ló és harminckilenc kecske él nálunk.

Itt találtak otthonra többek közt a jakabszállási lovak, történetükről két éve nyáron hallhattunk sokat. A jószágok ugyanis éveken át bosszantották a helyieket, mivel gazdájuk magukra hagyta őket és szabadon legeltek le mindent a környéken, amit csak értek. Az állatok egymás közt szaporodtak, így már ötvenen voltak, amire az állatvédők közbeléptek. A lovak egy része a Siófok melletti Törekibe került, ahol ma már boldogan legelésznek a dombok között. De idekerült az a helyiek által csak horrorkecskének nevezett kos is, akit a hétvégén fogtak be Tatabánya közelében.

– Egy barlangban élt, miután egy tűzvész elől öt éve elmenekült – magyarázta Czinkóczky Csaba. – Állatvédők jeleztek, hogy ideje lenne őt biztonságba helyezni, így hát elhozhatnánk ide, hogy megismertessük a töreki kecskelányokkal.

A kecskementő akcióban a töreki menhelyen dolgozó külföldi önkéntesek és a tulajdonos mellett egy állatorvos, valamint egy helyi állatbarát is részt vett, aki rendszeresen etette a kost. A több mint százkilós állatot a fiatalok segítségével Csabának és segítőjüknek sikerült leteperni és autóba tenni. Azóta már be is illeszkedett a töreki kecskeközösségbe, ahol csak olyan állatok élnek, akik másnak már nem kellettek.

– A környéken vannak szép lovardák, ez pedig az ellenpólus – magyarázta a Dharma Lómenhely tulajdonosa. – Nemrégiben hozzánk került három bikaborjú is, mert nem értékesek a tejiparnak, ezért mentek volna a vágóhídra.

A menhelyre folyamatosan érkezik a segítség önkéntesek formájában, akik azt mondják: nem is olyan ez mint egy tábor, sokkal inkább mintha vendégségben volnának és csak segítenének a házigazdának.

– Interneten keresztül jelentkeznek a külföldi fiatalok, de járnak ide magyarok is, innen Siófokról és az ország más pontjairól – mondta a farmtulajdonos.

– Most éppen heten vagyunk, jelenleg német, francia, izraeli, lengyel és egy magyar fiatal van. Ötvenen jelentkeztek már, úgyhogy be kell őket osztani. Tavasszal biztosan többen lesznek, mert akkor sátorban is el lehet őket szállásolni. Olyan ez, mint egy ifjúsági tábor, ahol a közösségformálás is komoly szerepet kap. Egymásra találnak a hasonló érdeklődésű fiatalok, barátságok szövődnek, mert az állatok jelentik a közös pontot. Ez az, ami minden kultúrát összeköt.

A menhely tulajdonosa úgy fogalmazott: itt nem Facebook- profilok barátkoznak egymással, hanem igazi emberek, színek, szagok vannak, itt mindenki kilép a virtuális szerepéből. Így tett az a két lány is, akik német szülővárosukból érkeztek Törekibe. Gina már másodszor jár a farmon, mivel elsőre nagyon megtetszett neki a hely.

– Már több farmon végeztem önkéntes munkát és egy ilyen tevékenységeket kínáló weboldalon láttam meg ezt a helyet először – mesélte Gina Stoltenberg. – Beleszerettem elsőre, nagyszerű látvány, hogy az állatok mennyire szabadon élnek itt. Egyébként is szeretem az állatokat és a szabadban lenni, úgyhogy remek választás volt ez a részemről.

Gina barátnője, Hanna először jött el a Siófok közeli farmra, de valószínűleg nem utoljára. – Sokkal másabb itt lenni, mint ahol eddig önkénteskedtem – monda el érdeklődésünkre Hanna Makoben. – Csaba nincs mindig velünk, általában csak elmondja, hogy mit kell elvégeznünk és mi szervezzük meg magunknak a munkákat. Így igazán szabadok és függetlenek vagyunk a Törekiben töltött idő alatt.