A szarvasbika vadászat esszenciája (zaol.hu)

A szarvasbőgés igazi ünnep a vadászok számára. Azonban, amennyi örömmel, izgalommal jár az augusztus végétől október elejéig tartó időszak, ugyanannyi munkával is.

A hajnali ködben vagy az esti szürkületben feltűnő szarvasbika látványa és orgánuma feledhetetlen élmény. Ilyen szerelem a világon nincs, mint a gímeké, akik bőgéssel jelzik egymásnak, melyikük a legtekintélyesebb úr a területen. Ezzel együtt azt, hogy a „gyengébb nemre”, a tehenekre jogot formálnak. Ám mivel szép számmal akadnak a magyar erdőkben szarvasbikák, így a harc is elkerülhetetlen, ami némely esetben komoly sérülésekkel járhat.

Az a bika, amelyik a legjobb képességekkel rendelkezik, végül szép háremet tudhat magáénak, amit ki kell szolgálnia. A több hetes és több szereplős „szerelembe” belesoványodnak a bikák. Mivel szinte mást sem csinálnak a nász során, csak „udvarolnak”, gondoskodva az utánpótlásról is. A szerelmes, hangoskodó, akár fényes nappal is feltűnő állatra pedig – viszonylag – könnyű rálelni ilyentájt, az év többi időszakával ellentétben.

Megdobban a vadászok szíve
Nem csak emiatt számít ez az időszak a vadászati idény csúcsának. Ha több száz évet utazunk vissza az időben, már anno is legendák övezték a szarvasbőgést, s azt is, miért dobban meg már ősidők óta a vadászok szíve a bikák hallatán, láttán, kezdve Szent Eusztáktól Szent Hubertusig.

Hasonló érdekességekről Győrvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara Zala Megyei Területi Szervezetének titkára és a vadászszövetség megyei fővadásza beszélt, aki nem csak misztikus történetek, hanem tények révén is közelképet adott a szarvasbőgés időszakáról. Merthogy Zalában, és erre legyünk büszkék, vadban gazdagok az erdők. Sőt, a bőgés is korábban kezdődik a térségben, mint például az Alföld, vagy az Északi-középhegység területein.

– Több dolog is meghatározza a bőgés kezdetét, kiteljesedését. Nagyban függ az időjárástól, mennyire melegek a nappalok és az éjszakák, ám az üzekedő, a folyató tehén állapota, azaz, készen áll-e az utódnemzésre, szintén ennek függvénye. Ha hűvös a napkezdet és a vég, akkor ez optimális idő mindehhez, csakúgy, mint a bikák bőgéséhez – bocsájtotta előre a zaol.hu munkatársával beszélgetve Győrvári Attila. – Szeptember első hetein ugyan már túl vagyunk, a dömping azonban még hátravan. Ez idáig a kormányhivatal berkein belül működő illetékes szervezet megyénkben nagyjából ötven trófeát bírált, ami a korábbi évekhez képest nem rossz, de a java csak ezt követően jön.

Persze, nem csak az optimális hőmérséklet járul hozzá a sikeres vadászathoz. Győrvári Attila szerint a (kísérő)vadász ügyességétől is függ, hogy a fent említett szám növekedjen rövid időn belül.

Ez már csak napok kérdése, mi több, „rekordok” is várhatóak, s nagy agancstömegű, grandiózus, aranyérmes bikákkal büszkélkedhet majd ismét Zala.

Adódhat a kérdés, hogy a trófeák olykor (több) tízezer eurót is meghaladó árát milyen vendégkör képes megfizetni…

– A világ számos pontjáról érkeznek vadászok a megyénkbe – folytatta Győrvári Attila. – Természetesen Európából is, ezen belül sokan Ausztriából és Németországból, ám dél-afrikai és amerikai vendégvadászok számára sem ismeretlen Zala. Manapság már van olyan magyar társadalmi réteg, akik – mivel nem elérhetetlen dolog – az ország másik részéről jönnek a megyébe vadászatra. Tény, a laikusok közül többen szóvá teszik a vadászat költségességét, ám vannak más hobbik, amik költsége ezt jóval meghaladja.

– Nagyvadas területen valóban a gímszarvas vadászat, a trófea és a vadhús értékesítés határozza meg például egyesületi szinten működő vadásztársaság büdzséjének egyik pillérét. Állami cégek esetén ez viszont csak az egyik bevételi forrás a sok közül. A vadászvendégek érkezése egyébként nem csak társaságoknak jelenthet bevételt. Profitálhatnak ebből vendéglátó-és más, akár egészségügyi, vagy turizmusban érdekelt szolgáltatók is – jegyezte meg a vadászkamara titkára.

A számoknál maradva: a 2017/2018-as vadászati évben 1 383 gímszarvasbikát ejtettek el, egyúttal bíráltak Zalában. Ide azonban nem csak a vadászat során esett bikák tartoznak, hanem amik akár balesetben pusztultak el. Az idei vadászati évben mindezen kvóta, az 58 zalai vadgazdálkodóra, 1 785 egyedet jelent. A teríték adatok nagyságát a terület eltartó képességének korlátai indokolják.

Összesen 6 600 gímszarvast – bikát, tehenet, borjút – kell elejteni az előírás szerint a jóval 10 ezer feletti, zalai gímszarvas állományból, amelynek vannak úgymond „központosult” területei. A Kis-Balaton és Göcsej térségében rejlenek olyan gímszarvasok, amikre, a szakemberek szerint, a „fél világ összefut”…

A szarvas országként (el)ismert Szentpéterföldén és annak környékén nem véletlenül van nagyüzem ebben az időszakban. A „jó” bikák mellett olyan varázsa is van a kis falunak, ami nem csak a vadászokat bűvöli el. A természeti adottságok mellett a tudatos és felelősségteljes vadgazdálkodás is hozzájárul a hely népszerűségéhez, ahol szinte „fél” vadászvilág megfordult már, különösen a bőgés időszakában.

Egész évben erre az időszakra készülnek
Mindez persze nagy munkát jelent az ottani hivatásos vadászok számára. Tekintve, hogy az adott vadászati év során 800, ebből a bőgés időszakában, szeptemberben nagyjából 50, októberben 30 bikát kell elejteniük.

Egle Zoltán, a Zalaerdő Zrt. Bánokszentgyörgyi Erdészetének vadászati műszaki vezetője szerint egész évben erre, a szeptember elsejétől októberig tartó időszakra készülnek.

– Ezzel minden vadgazdálkodó így van. Azaz, nem a szezon során, hanem jóval azt megelőzően is ezekre a hetekre koncentrálva dolgozunk. A vadföldeket időben kell előkészíteni, hogy beérjen a lucerna, a vetett fű, a cirok és még sorolhatnánk. Ennek nem az a célja, hogy tápláljuk a szarvast. Hanem különlegességet, egyúttal nyugalmat adjunk neki, hogy a területeinkre „szokjon” – részletezte Egle Zoltán. Hozzátéve: idén kicsit kitolódik a bőgés. A korábbi évekhez képest most nagy a makktermés, emellett rengeteg a gyümölcs is. Az erdő ontja a szarvasnak a takarmányt, amit imád.

– Hiába csináltunk jó minőségű vadföldeket, vagy viszünk számukra lédús gyümölcsöket, kevésbé igénylik. Nem úgy, mint amikor ínség volt az erdőn táplálékból. Akkor felkeresték a számukra készített táplálékforrásokat. Most pedig csak bele-belecsípnek, aztán mennek tovább. Ezért másfajta vadászati metódust kell most használnunk. Máshol kell keresnünk a szarvast is. Bent az erdőben, mert nem fog kijönni a vad, hiába várjuk. Így olykor hosszú órákba, napokba telik, amire elejtjük a kiszemelt szarvast.

A zalai trófeák számos európai országban és más földrészen is megtalálhatóak. A bánokszentgyörgyi erdészet 20 ezer hektáros területén gyakorlatilag egymásnak adják a kilincset az idegen ajkú vadászvendégek: zömmel osztrákok, németek, svájciak, ám luxemburgi, szlovák nemzetiségűből, sőt magyarokból sincs hiány.

A vadászati műszaki vezető hozzáfűzte: sokan kimondottan a zalai gímszarvas miatt látogatnak távoli tájakról megyénkbe. Beleszeretnek a térségbe, így később újra visszajönnek. Nem csak a vadászat miatt. Meg szeretnék ismerni még jobban a megyét, egyúttal az országot is. Rengeteg pozitív élményt szereznek nálunk, amit aztán hírül visznek a nagyvilágban. Ennek köszönhetően újabb vendégek érkeznek.

Emellett, a távolról ide látogató vadászokat a vadállomány, a természet szépsége mellett az is csábítja, hogy a vadászati hagyományokra, a szemet gyönyörködtető terítékre hozataltól a vadászkürtölésig, nagy hangsúlyt fektetnek.

Egle Zoltán megjegyezte: éjjelük vagy hajnaluk nincs a vadászatok miatt. Nappal pedig, épp ezek miatt, megannyi dolgot kell előkészíteniük. Ám egy percig sem bánják: mert olyan varázsa s annyi újdonsága van ennek az időszaknak, amitől, függetlenül attól, hányszor élték át, megdobban a szívük.