„A romantikus oldalról közelítek” (balatonfured.hu)

A Kredenc Balatonfüred első kulthelye. Ízléstől függetlenül egy igazodási pont, ami kétségkívül elválaszthatatlan tulajdonosától, Dobai Andrástól, aki a napokban vehette át az elsőként meghirdetett Az év turisztikai vállalkozója Balatonfüreden” szakmai díjat.

Dobai András birtokában van annak a szemfényvesztésnek, ami miatt a betérő azonnal otthon érzi magát a borbisztrójában, amolyan törzsvendégnek, akinek ráadásul a tulajdonos a haverja is. Azt a hatást kelti, hogy tulajdonképpen egy outsider, aki éppen ebből kovácsol erényt és szimpátiát, holott egy ízig-vérig vendéglátóssal van dolgunk.

Kiugrott zenész, a Brains zenekar egykori MC-je, de végigjárta a vendéglátó szakma szamárlétráját.

Évek óta tolja, hogy Füred szubmediterrán város. Gerilla munkájának köszönhetően most már a Blaha utca nyaranként a kirakatutcából hangulatos sétáló térré avanzsált. Azt mondja, az alter borbisztró helyett ma egy klasszikus meleg konyhás üzletet nyitna inkább. Meg azt is mondja, hogy a korabeli lehetőségeivel ma már nem tudna labdába rúgni Füreden.

Szeret beszélni, mindenről megvan a véleménye.

„A Kredenc egy fárasztó műfaj, amolyan one man show. Oda kell figyelnem arra, hogy ne koptassam el magam. Magas fordulatszámon pörgünk, ami szétszedheti a magánéletet és az ember személyiségét is. Jó lenne kicsit hátrébb lépni a sztoriból, mert ez hosszútávon nehezen fenntartható. A Kredencben nyolc éve pincér, beszerző, ha úgy adódik takarító és mosogató vagyok, marketinges és ceremóniamester egyben. Ez így jópofa, de fárasztó. Az igazán jó üzlet lehetővé teszi, hogy ebből a mókuskerékből kiszállj. Nekem még ez nem sikerült, de ez a törekvésem. Megtartani a kreativitásomat és az üzemeltetésnek azt a részét, ahol a tulajdonosi szemlélet fontos. Ugyanakkor látva, mekkora a munkaerőhiány, könnyen lehet, hogy itt is olasz és osztrák mintára a családi vállalkozásoknak lesz igazán jövőjük. Ez nem is áll távol tőlem, de ki kell várnom még vagy tíz évet, amíg a lányom, a fiam beszáll segíteni.”

A KEZDETEKRŐL

„A kilencvenes években a Sziget fesztiválon volt az első szárnypróbálgatásom, ott találkoztam először az alternatívabb vendéglátással és szembesültem azzal, mekkora igény van erre. Akkoriban Budapest belvárosában dolgoztam, szép, elegáns étteremben, magyar vendéget csak ritkán láttam. A segédpincértől az éttermi vezetőig minden voltam, megtanultam a szakmát. Amikor ideérkeztem családommal Balatonfüredre, ahogy azt kell, úgy gondoltam, mindent tudok a vendéglátásról. Egyet nem tudtam, hogy a Balatonnál pont nem úgy működik a történet. A szezonalitást meg kell tapasztalni a bőrödön. Hektikus és kiszámíthatatlan minden, a legnagyobb rendezőelv az időjárás és ráadásul a trendek jönnek, mennek. Ma is tanulom ezt. Tudatosan elhatároltam magam például a hamburgertől, nem árultam, mert egy túlpörgetett marketing fogásnak tartottam. Tavaly aztán egyik alkalmazottam a pisztrángos szendvicsünket egy óvatlan pillanatban pisztrángos burgerként írta ki a táblára. Ez pontosan tízszeres eladást hozott. Na, akkor leültem és átértékeltem. Jófej és eredeti vagy András, de vannak helyzetek, amikor változtatni kell.”

AKNAMUNKA

„Az, hogy hétvégenként a Blaha Lujza utca egy könnyed, kávéházi hangulatot árasztó sétáló utca lett a mi aknamunkánk eredménye. Elmondtam ezerszer, hogy új közösségi tereket kell megnyitni a turistáknak, mert különben csak egy túlhájpolt hely lesz a város. Adott egy historikus környezet, a nemzetközi példa azt mutatja, hogy ha ezt megtöltöd ízlésesen könnyed gasztronómiai, kulturális kínálattal, akkor az mindenki örömére működik. Büszke vagyok rá, hogy indikátora voltam ennek, ma már a Blaha utca péntek, szombatonként egy turisztikai attrakció, úgy hogy nem vált a tömegturizmus áldozatává, megmaradt az élhető, kisvárosi attitűd. „

ÉRZELMI ALAPON

„2010-ben nyitottam a Kredencet, ami a mai tempóhoz képest igen lassan indult be. Szerencsém volt, meg aztán más volt akkor a város, azóta Füred trendibb lett. Akkoriban már működött itt pár minőségi, klasszikus vendéglátóhely, de újhullámos helyként valóban mi voltunk az első fecskék. Sokkal kisebb volt még a kínálat, a vendégek elnézőbbek voltak, nekem is elnéztek néhány hendikepes helyzetet. Megalkuvás nélkül megtaláltuk ezt a helyet a Blaha utcában, itt minden együtt volt, amire vágytunk. A romantikus oldalról közelítettünk ehhez a történethez, én tényleg egy szerethető, jó helyet akartam nyitni, amiből megél a család.”

A teljes interjú itt elolvasható.