A mosóházak a Balaton-felvidék speciális, Magyarországon csak erre a tájegységre jellemző épületei. A falu asszonyai ide jártak mosni, így ez fontos közösségi helyszín is volt egyben.
Amikor nem volt vezetékes víz, az embereknek a természet adta lehetőségeket kellett kiaknázniuk, így az esővíz összegyűjtése mellett nagy hangsúlyt fektettek a felszín alatti vizek kiaknázására.
Általában hetente egyszer mostak, nagymosás pedig havonta volt. A ruhát a fejükön, lavórban vagy talicskán hozták ki. A beáztatott ruhát beszappanozták, majd összehajtogatva sulykolófával verték ki belőle a szennyeződést. Ezután a ruhát kicsavarták.
Az ágyneműt, fehérneműt hazavitték kifőzni, utána visszahozták kiöblíteni. A munkafolyamat 3-6 órán át is eltartott, közben volt idejük az asszonyoknak megbeszélni a falu ügyes-bajos dolgait.
A mosóház néhol egybeépült a vágóhíd épületével, amelyet szombatonként használtak, amikor nem volt mosás.
A Káli-medence legtöbb mosóházát egészen az ötvenes évekig használták, ma pedig egy-egy falu életének múltidézőjeként állnak, köszönhetően a települések közösségei értékmentő munkájának.
Bódi Katalin fotós a napokban több olyan faluba – Köveskálra, Kővágóőrsre, Szentantalfára és Óbudavárra – látogatott el, ahol állnak a mosóházak, és ha már ott volt, sok szép felvételt készített a régi idők emlékéről. A fotógaléria a sokszinuvidek.hu oldalon tekinthető meg.