A mélykúti júdásfa lett idén az Év fája, balatonszemesié a Hős fa cím (MTI/hirbalaton.hu)

Online szavazáson 5091 szavazattal a mélykúti júdásfa nyerte idén az Év fája címet, a Hős fa címet a balatonszemesi Bagolyvári Promenád, az Országos Erdészeti Egyesület különdíját pedig a debreceni Déri téri kocsányos tölgy kapta – közölte csütörtökön az Ökotárs Alapítvány a honlapján.


Az alapítvány az Év fája versennyel a közvetlen környezetünkben élő fákra és általában a természet fontosságára, mindennapi életünkben betöltött szerepére szeretné felhívni a figyelmet – olvasható a honlapon.

Az Év fája címmel kitüntetett mélykúti júdásfát – valószínűleg – a vajdasági Szabadkáról érkezett, Mélykúton szolgálatot teljesítő Ferences-rendi szerzetesek hozták magukkal, és ültették el a településen a Grassalkovich család által építtetett templom északi oldalán az 1760-70-es években.

A néphit szerint a júdásfa virágai “Krisztus Urunk vérét” szimbolizálják, a lapos magvak pedig a júdáspénzre utalnak.
Mint írják, kisebb csoda, hogy ez a mediterrán növény a templom északi, időjárásnak, hidegnek jobban kitett oldalán egyáltalán megmaradt, és mind a mai napig megvan.

Érdekesség, hogy a júdásfa a közel ötezer lelkes kisváros, Mélykút mértani középpontján helyezkedik el. A templomdomb az általános iskola közelsége és a templom központisága miatt kedvelt pihenő és játszóhelye a település lakóinak.

Az Ökotárs versenyén idén 38 jelölt indult, a szakmai zsűri választotta ki a 10 döntőst. Ezek közül a közönség július 1. és október 1. között online szavazással választotta ki kedvencét.

Ebben az évben a korábbiakhoz képest rekord mennyiségű, 20 464 szavazat érkezett, és különösen a dobogós helyeken álló fák támogatottsága változott folyamatosan a szavazás hetei alatt.
A mélykúti júdásfa mögött a debreceni Déri tér tölgyfája lett a második, a geszti Tisza-kastély platánjai pedig harmadik helyezést értek el.

 

A balatonszemesi Bagolyvári Promenád

A versenyen a Hős fa címet elnyerő balatonszemesi Bagolyvári Promenádról ezt a leírást adták a nevezők:

..lenyűgöző szépsége és nyugalma mindenkit megérint. Azt, aki napi szinten csodálhatja, azt, aki csak az év bizonyos időszakában él itt, és azt is, aki csak egyszer is átutazott Balatonszemesen, és látta a csodát, amelyet ezek a fák rejtenek. A település utcáját meghatározó gesztenyefasort még az 1900-as évek elején ültették. Az “eredeti” fákból mára sajnos már nem sok maradt, de mivel minden szemesi – legyen az állandó lakos, vagy üdülőtulajdonos – szívén viseli a fasor sorsát, folyamatos pótlásokkal ma is összefüggő, árnyat adó vadgesztenyesor pompázik a több száz méteres utcán. A környező épületek jó része ugyanis a századelő hangulatát idézik, nem is beszélve a névadó Bagolyvár épületéről, amelyről számtalan legenda kering a településen. Jelenlegi formájában 1898-ban épült meg, mint az első szemesi nyaraló, de helyén a Bolondvár állott, amelynek története egészen a török időkig nyúlik vissza. Lejjebb sétálva a nyári kápolnában gyönyörködhetünk, amely a mai napig színhelyéül szolgál nyaranta a vasárnapi istentiszteleteknek. Az utca végén pedig a “Sóhajok Hídja” vár minket, amelyet olasz mintára, ugyancsak az 1900-as évek elején építettek. Ezen a pár száz méteren tehát több építészeti és történelmi látványosság is megtalálható, melyet körbe vesznek a sajátos hangulatot árasztó vadgesztenyék.
Számos gyermekkori és szerelmi történetet őriznek ezek a fák, ezekből hozunk csak néhányat, hogy érzékeltessük, mennyire kötődünk mi szemesiek ezekhez a fákhoz és a hangulathoz, amit árasztanak. A teljesség igénye nélkül néhány történet következik támogatóinktól: “A faluban laktunk, a Fő utcában, onnan kellett a Bagolyvár utcába hordanunk a tejet mindennap. Nagyon lelkesen vállaltuk, mivel kaptunk a Keserű nénitől 1Ft-ot. Az első randevúm, … Jóskával a fakápolnánál volt. Emlékszem egy piros, fehér pettyes ruhában voltam, fekete szandálban. A ruhát Iboly nővéremtől kaptam, a cipő Amerikából küldött csomagból származott. Szép emlékek!”
“Férjemmel, 20 évvel ezelőtt, kis házat vettünk családunknak üdülés céljából Szemesen. Este nagy sétákat tettünk. Utunk legtöbbször a hangulatos, Szemes régi korát felidéző, vadgesztenyés soron át vezetett. Megcsodáltuk a stílusos, békebeli üdülőket, az ódon illatot árasztó kerteket. Megpihentünk a kis kápolna előtti padok valamelyikén. Férjem sajnos már nincs köztünk, de gyermekeimmel, unokáimmal még eljárunk ide. “
“Ismerem őket, hogy hogyan változnak a színek a nap különböző időszakában, az évszakok változásával. A naplemente pedig egyenesen lenyűgöző, amikor a piros égbolt izzik át a lombok között. A gyermekeimet a fák alatt tologattam babakocsiban, most arra járnak iskolába és együtt öregszünk a fákkal. Szeretjük őket!”
“Legszebb emlékeim, mikor a bátyámmal lombhulláskor a suliból hazafelé kizárólag az árokban közlekedtünk és rúgtuk a szépen összegereblyézett kupacokat! Amiért aztán otthon persze jól leszúrtak minket! Mikor a környező utcákban élő gyerekekkel bicajoztunk, szaladgáltunk, őrültködtünk a fasorok alatt. Mikor imádott Polly kutyánkkal sétáltunk nap, mint nap a fák alatt és Emily cicánk végig követett minket. Sokáig sorolhatnám, annyira szerettem ott élni, és ott gyereknek lenni. Mióta édesanya vagyok, gyakran elsétálunk arra, és mesélek a kislányomnak erről a szép időszakról. Főleg mióta a szüleim visszaköltöztek a környékre. Tényleg egy csoda!”
Ezt a csodát szeretnénk örökül hagyni gyermekeinknek, unokáinknak. A balatonszemesieknek fontosak ezek a fák, olyannyira, hogy néhány éve lelkes civilek a megmentésükért örökbefogadást indítottak, és az örökbefogadott fákat fainjektálással próbálják megvédeni a kórokozóktól, elsősorban a vadgesztenyelevél aknázómoly inváziójától. Szeretnénk ország-világnak megmutatni a büszkeségünket a “Bagolyvári Promenádot”, ezért jelentkeztünk az Év Fája versenyre, és bízunk benne, hogy a szavazók is elismerésre méltónak találják szeretett fasorunkat!