A lomb- és rőzserakások alatti sünök védelmére figyelmeztet az MME (MTI)

A védett fajok közé tartozó keleti sünök előszeretettel választják nappali pihenőhelyül a lomb- és rőzserakásokat, ezért a tavaszi kert- és köztérrendezések alkalmával fokozott óvatosságra inti a lakosságot és az önkormányzatokat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).


Az egyesület hétfői közleményében felhívja a figyelmét arra, hogy az éjszakai életmódot folytató, védett keleti sün előszeretettel választja telelő-, majd nappali búvóhelyül a kertekben, parkokban felhalmozott lomb- és rőzserakásokat. A nőstények itt is ellenek, ezért az óvatlanul végzett kertrendezés könnyen teljes családok pusztulását is okozhatja.

Ha ilyen növényihulladék-rakással kell dolgozni, az esetleg ide húzódó állatok védelme érdekében hasznos lehet első lépésben fentről lefelé haladva előbb a vasvilla nyelével, majd kesztyűs kézzel átforgatni a halmot, így meg lehet győződni róla, hogy van-e alatta sün. Ez különösen ajánlott a május-júniusi sünellési időszakban, amikor a menedékekben a hetekig vak, és szinte magatehetetlen kölykök is ott lehetnek. Az ilyen rakásokat továbbá tilos felgyújtani, többek közt azért is, mert a lángok elől a felnőtt sünök sem tudnak elmenekülni.

Ha a gallyrakás megbontásakor sünfészket talál valaki, ne szedje össze a kölyköket, hanem pakolja vissza kellő vastagságúra az ágakat és leveleket a fészekre, majd várjon legalább négy-öt hetet, amíg a kölykök annyira megerősödnek, hogy éjszakánként követni tudják anyjukat a vadászatra. Ha lehet, mindenképp fontos a közelben egy alternatív búvóhelyet kialakítani számukra.

Amennyiben a lomb- és rőzserakások elbontása nem elkerülhető, érdemes mesterséges, úgynevezett süngarázsokat beszerezni, amelyekkel a magányosan pihenő felnőtt állat, valamint kölykeivel együtt a nőstény is áttelepíthető.