A festményekkel teli terem közepén egy emberi test alakját formázó héj lóg, egy akt önmagával néz szembe a képen, egy másik helyiségben pedig egy anatómiai viaszmodell fekszik a lábunk előtt. A Vaszary Galéria Rippl-Rónai Józseftől Maurer Dóráig című tárlata egy magyar művészettörténeti kötelező olvasmány, letaglózó, több mint egy évszázadon átívelő válogatás a Fővárosi Képtár gyűjteményéből, jelentős, illetve ritkán látható művekkel.
Hatalmas száj néz vissza ránk a kiállítóterem faláról, egy tájképnek tűnő alkotás a fény játékával együtt „hullámzik”, ahogy változtatjuk a nézőpontunkat. Máshol nem maga a mű, hanem keletkezésének története az, ami miatt még órák múlva is a képek, installációk, szobrok járnak a fejünkben. A Vaszary Galéria modern művészeti kiállítása nem tartozik a könnyen feldolgozható tárlatok közé, az alkotások még akkor elkísérnek minket, amikor már elhagyjuk a galéria villaépületét.
A kiállítás „sarokpontjait” két, a nemzetközi kiállítóterekben is elismert művész jelöli ki: Rippl-Rónai József és Maurer Dóra. Ha végignézzük a két alkotó közötti időszakban készült műveket, megismerhetjük a magyar modernizmus történetét (természetesen dióhéjban). Érdemes több órát szánni a tárlatra, mert a kiállítás befogadása több passzív szemlélődésnél: az adott korok, életutak, üzenetek értelmezése nem mindig egyszerű feladat. A tárlat anyaga nagyon gazdag és átfogó, a cikkben ezért csak néhány olyan alkotást emelünk ki, amelyek előtt különösen sokáig álltunk.
Művészettörténet-óra a villában: A magyar modernizmus története
A kiállítás első termeiben a századvég müncheni mestereinek és a Nyolcak képei sorakoznak. Persze már Rippl-Rónai festményeinél leragadunk, aki a korának legújabb művészeti törekvéseit képviselő francia Nabis csoporthoz csatlakozott, és akinek művei már életében szerepeltek és azóta is jelen vannak a hazai és a külföldi kiállításokon. A Testvéreim című kép a tárlat egyik meghatározó alkotása.
A cikk folytatása, további fotókkal itt található.