A híres balatonendrédi csipkeverés múltja, jelene elevenedik meg a VOKE-ban (feol.hu)

A balatonendrédi általános iskolából nem ballag el úgy lány, hogy el ne sajátítaná a csipkekészítés nagy múltú helyi hagyományát. A híres balatonendrédi csipkeverés múltját, jelenét mutatja be egy március 20-ig látható kiállítás Székesfehérváron.

A Múlt és jelen cérnaszállal összekötve – 111 év a csipkeverés jegyében című tárlaton éppen 111 munka látható, ezeken követhetők nyomon a hagyományos minták, a jellegzetességek, s különleges, egyedi darabok is vannak. Az üveg mögött, alatt elhelyezett leheletfinom csipkecsodák többsége ugyan fehér vagy törtfehér, ám színesebb változatok is akadnak. A kézimunkák megtekintése mellett a látogató arról is tájékozódhat a tablók révén, hogy hogyan alakult ki a Balaton-közeli településen a csipkeverés hagyománya. Erről a megnyitón Pulszter Zsuzsanna etnográfus beszélt, aki az elmúlt 111 év főbb pontjait foglalta össze, s elmondta: az endrédi csipkét már számos díjjal jutalmazták, például a közelmúltban is – írja a feol.hu.

 

Fejleszteni a hazai háziipart

A kezdet 1908-ra tehető, ekkor indult ugyanis az első csipkeverő-tanfolyam a faluban, Kájel Endre református tiszteletes szervezésében. Az első oktató Schwarz Erzsébet volt, aki a Királyi Iparművészeti Iskola csipkeverő-tanfolyamán végzett, s a református parókián ötven balatonendrédi lánynak és asszonynak tartott tanfolyamot. Az Iparművészeti Társulat a mintákon és eszközökön túl szakmai tanácsokkal támogatta a képzést, amellyel kettős céljuk volt: egyrészt megélhetést biztosítani a honleányok számára, másrészt a cseh és morva csipkével szemben megteremteni a magyaros stílust, fejleszteni a hazai háziipart. A hölgyek kezdetben vég-és métercsipkét készítettek, s ez akkor változott meg, amikor Kájel Endre fiatal felesége, Koroknai Zsófia 1921-től átvette az időközben, 1911-ben bejegyzett Kájel csipkegyártó csipketelep vezetését. Az ő irányítása alatt már függönyöket, terítőket is alkottak, méghozzá a saját tervei alapján. Koroknai Zsófia tanítványai szintén nagyon ügyesnek bizonyultak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy több sikeres belföldi bemutatkozás után eljutottak az 1938-as berlini világkiállításra is, ahol a pillangós mintával nagydíjat nyertek.

Kájel Endréné 1951-ig vezette a csipketelepet, majd ezt a szerepkört Gecsei Lídia vette át, aki az elsők között sajátította el a csipkeverést 1908-ban. Ő is tervezett saját mintákat a meglévők mellett. Lídia így vallott e szép tudományról: „Verjétek csipkébe a szépet!”, és arra biztatta tanítványait, hogy tervezzenek bátran motívumokat. Halála után hanyatlásnak indult a csipkeverés, amelyet az 1990-es években az önkormányzat és az ál­talános iskola élesztett újjá. A hagyomány mára oly­annyira élővé vált ismét, hogy a lányok a felső tagozatban, tech­nikaórán tanulhatják meg ezt a szép tudományt.

Az endrédi csipke elnyerte a „Somogyország Kincse” címet, s felkerült a Somogy megyei értéktár listájára is. A Fehérvárra is elhozott tárlat anyaga főleg a 2016-ban alakult felnőtt Csipkeverő Kör tagjainak alkotásaiból állt össze, az egyik tárlóban azonban azoknak az asszonyoknak a művei is láthatók, akiket ma már csupán gondolatban tudnak megidézni.