A káptalanfaiak az év végén ezúttal is egybegyűltek ünnepelni. Minden évben megemlékeznek a településen 1794-ben épült hídról és a hozzá tartozó szobor felállításáról.
A két boltíves híd építése Hartner Ignác sümegi kőművesmester nevéhez fűződik. A mester annak idején 256 forintot kapott a hídépítésért. A kőművesmester a falu felőli hídnyílás belső peremének sarokköve alá egy 1794-es réztallért is befalazott, ezzel üzent az utókornak az építmény elkészültéről.
Hivatalosan Oszterhuber Ferenc rendeki főszolgabíró a híd elkészültéről és felméréséről jelentést tett, és azt 1794. szeptember 9-én a vármegye közgyűlése elé terjesztette. A hídon a vízen járók védőszentje, Nepomuki Szent János kőszobra kapott helyet és 1945-ig őrizte a hidat.
A kőszobrot a második világháború végén a szovjet katonák a Kígyós-patakba lökték. A sérült szobrot aztán a plébániaudvaron helyezték biztonságba. A kommunizmus alatt nem lehetett szobor a hídon, 1999-ben a plébános másolatot készíttetett a szoborról, és később egy vasárnapi nagymise körmenete során, nagy ünnepség keretében felszentelte azt. De ez a szobor sem lett hosszú életű, mert 15 évvel később a híd felújításakor véletlenül egy építőgép ledöntötte. Így jelenleg a harmadik generációs Szent János-szobor látható a mellvéden.
A Szent János Polgári Kör szervezésében 2004 decemberében emléktáblát helyeztek el a Szent János-szobor talapzatánál a kőhídon. Azóta minden évben megkoszorúzzák a táblát. Időközben a hídnál emlékparkot alakított ki az önkormányzat, amely méltó helye lett a karácsony utáni megemlékezéseknek. A parkban levő információs táblán a falu és a híd történetét olvashatják az érdeklődők.
A teljes cikk (fotókkal) itt található.