A gyertyakészítés története (zaol.hu)

Az advent és a karácsony meghitten pislákoló jelképe a gyertya. Vajon mióta használja az emberiség?

Kezdetben volt a fáklya, a tűzből kiemelt husáng, amit gyantába, természetes szurokba mártott bozontos ősünk. Ezt követte az olajmécses, s csak ezután bukkant fel a históriánkban a gyertya.

Története Prokné Tirner Gyöngyi, a Gébárti Kézművesek Háza szakmai vezetője érdeklődését is felkeltette. Évtizedek óta gyűjti az anyagot ezen ősi világítóeszköz eredetéről, s könyvet tervez írni róla. A kutatás kezdete még a 80-as évek derekához kötődik – írja a zaol.hu.

– A népijátszóház-vezetői képzésen a gyertyakészítés is tananyag volt, de nem akadt senki a megyében, aki ezzel foglalkozott volna. Gondoltam, magad uram, ha szolgád nincs, elkezdtem kutatni, majd továbbadni az ismereteket – világít rá motivációira Prokné Tirner Gyöngyi. – Ma már a Gébárti Néprajzi Szabadegyetem égisze alatt előadást is tartok a témáról.

Tán meglepő, de elég szegényes szakirodalom állt rendelkezésére. A világítás történetét taglalva mindenütt utalnak ugyan a gyertyára, de összefoglaló műnek még nem bukkant nyomára.

– A néprajzi szakirodalom mellett versekből, novellákból, ókori eposzokból tudtam információkat gyűjteni, olyan leírásokból, amelyek a hétköznapi emberek életmódjával foglalkoznak – eleveníti fel. – A gyertya első felbukkanásának időpontjáról is megoszlanak a hírek, egyes források három-, mások ötezer évvel ezelőttre teszik. Jómagam a régebbi időpontot tartom valószínűbbnek, bár az akkori gyertyákban még nyilván nem textilkanócok, hanem könnyen éghető természetes anyagok (papirusznád, nyírfa­kéreg, fenyőgally, nád) lehettek.

A gyertya anyagát már akkor is a méhviasz adta, később bukkant fel a faggyú, a cetvelő (gyanítom nem Göcsejben), majd a paraffin.

– Az egyik legkorábbi képi megjelenítése az ókori egyiptomi halottkultuszhoz köthető, egy sírban bukkantak a régészek gyertyaszerű ábrázolásra. Elterjedése a római korra datálódik, ekkor már szurokkal, viasszal átitatott lenfonatokat is használtak kanócként, a halottak mellett pedig zsírral kezelt nád világított. A faggyúból készült gyertya a görögök találmánya volt, bár általános világító eszközül inkább a mécsest használták.

A középkorban a fejedelmi, főúri udvarokban kaptak rá a gyertya használatára, s a kolostorokban is ezzel világítottak az imádkozó barátok. A magyarság a faggyúgyertyát csak a letelepedés után kezdte el használni, akárcsak a mécsest.

S vajon a gyártás mikor vált iparággá? Mikortól léteznek gyertyamártók?

– A mesterség egyidős a mézeskalácsosság és a szappanos szakma céhes iparrá válásával, a 13–14. századból származnak az első feljegyzések. A méhviasz ugyanis a mézeskalácsosság melléktermékeként jelent meg nagyobb mennyiségben, miután a lépből (sonkolyból) kipergették a mézet. Nyáron a mézeskaláccsal járták a vásárokat a mesterek, a zordabb hónapokban pedig gyertyát és offert, vagyis méhviaszból öntött kegytárgyakat készítettek.

Nem véletlen, hogy a gyertyamártók mindig télen láttak munkához, hiszen „hizlalás” közben minden réteget le kell hűteni, s ennek kedvezett a zimankó.

A szappanosok pedig úgy jöttek a képbe, hogy anno faggyút használtak alapanyagként, amiből gyertyát is készítettek.

– A faggyúgyertya a szegények világítóeszközeként terjedt el, hiszen rettenetes szaga volt, kormozott, folyamatosan vágni kellett a kanócot, ráadásul ártalmas gázokat bocsátott ki. Rengeteg légzőszervi betegséget is okozott. Ennek ellenére a faggyú nagyon értékes alapanyagnak számított, kétszer annyiba került, mint a hús. Korabeli feljegyzések ezt azzal magyarázzák, hogy a mészárosok engedélyt kaptak a faggyú árának magasan tartásához, annak fejében, hogy a konyhára való húst olcsóbban mérjék.

A méhviaszt a faggyúnál is borsosabb áron kínálták, nem csoda, hogy leginkább a főúri kastélyok pazar csillárjain szikrázott az ebből készült gyertyák fénye. Akár több százé is. Meg­gyújtásukhoz csörlőn leeresztették a méretes csillárt a padló szintjére, majd visszahúzták a magasba. Macerás módi volt, annyi szent. Hatása azonban máig tart, számos csilláron láthatunk gyertyát idéző elektromos égőket templomokban, pincékben és lakásokban egyaránt.

A gyertya fénykoráról a cikk folytatásában, itt olvashatnak.