A fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozott egykor Balatonalmádi (veol.hu)

Már nyolcezer évvel ezelőtt is lakott terület volt Balatonalmádi, erről régészeti leletek tanúskodnak – írja a veol.hu.

A Balatonalmádi Turisztikai Egyesület a város történetével foglalkozó egyik kiadványában érdekes adatokról számol be. Leletek bizonyítják, hogy Almádi már az őskorban is lakott volt, a régészek méteres átmérőjű kemencére bukkantak a kőkorszaki talajfelszínen még a berényi iskola alapozásakor. Arra is bizonyíték van, hogy mintegy hatezer évvel ezelőtt egy őskori keramikus élt és dolgozott a területen. Az újkőkorban a Kun-földeknek nevezett vörösberényi dűlőknél találtak olyan leleteket, amelyek szerint valaki pelyvával kevert agyagból edényeket gyúrt és azokat kiégette. Szintén az újkőkorból származó lelet szerint mások szerpentinkőből készítettek baltát.

A rézkorszak újabb érdekes bizonyítékkal szolgált: két vízparti lakhely nyomaira bukkantak a szakemberek. A rómaiak betelepülése kétezer évvel ezelőtt kezdődött. A talajból olyan egykori vízvezetékrendszert tártak fel, amely a közeli forrásokból a major gazdaságokba szállította a vizet.

El is érkeztünk a honfoglalás korabeli emlékekhez, a régészek úgy sejtik, Balatonalmádi a fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozott, a tárgyi bizonyítékokon túl számos korabeli sírhely feltárása is erről tanúskodik.

Az első írásos emlék egy görög nyelvű oklevél, amelyben Szent István király a virágzó települést és környékét a veszprémvölgyi görög apácáknak adományozta, 48 füsttel és hat halásszal Szárberény néven. Almádi nevével egy 1493-ban kelt oklevélben találkozunk először. A szőlő adásvételéről szóló okiratban birtok helyét jelölték a következőképp: “Szárberény helység szőlőhegyén az Almádinak nevezett helyen…” Ezt követően még két Mohács korabeli oklevélben említik a települést.

A cikk folytatása itt elolvasható.