Sokszor hallunk a déli partot övező magaspartokról, mint löszfalkaról: a közbeszédben ez a szóhasználat terjedt el. De vajon helyesen? Árvai Gábor geológiai szakértővel járt utána a likebalaton.hu a kérdésnek.
Fonyódtól kezdődően egy nagy félkör karéj húzódik, ami elnyúlik Tihanyig. Ezek a magaspartok azok, amelyeket mindenki lösznek nevez. Azonban ez nem az, az anyaga nem lösz – vág is bele a tabudöntésbe Árvai Gábor.
Ennek a bizonyításához vissza kell mennünk 12 millió évet, konkrétan a miocén nevű földtörténeti időszakba. Ekkor történt, hogy a Szarmata-tengerről elkezdett leválni, megszűnt a hidrológiai kapcsolata annak a Pannon-beltónak, amit sokáig Pannon-tengernek neveztek, de fontos megjegyezni, hogy nem volt az tenger sohasem. Ebben az időszakban az Alpi-Kárpáti hegységkeret elkezdett erőteljesen kiemelkedni, ugyanakkor a Kárpát-medence belseje süllyedésnek indult. Ennek az lett a következménye, hogy egyrészt ez a tó teljesen elszigetelődött az egykori nagyobb víztesttől, hidrológiai kapcsolata megszűnt vele, másrészt pedig az Alpi-Kárpáti keretből az Alpok irányából észak-nyugat, a Kárpátok felől, észak-kelet irányából folyók érkeztek a Pannon-beltóba, amelyek folyamatosan édesítették azt. Ez a tó 9-10 millió évvel ezelőtt, bizonyos részein 1 kilométeres mélységű volt. A folyók óriás mennyiségű üledéket hoztak ebbe a tórendszerbe. Mindeközben a Pannon-beltó folyamatosan visszahúzódott a Dráva irányába, miközben folyamatosan töltődött, ezáltal delta képződmények, delta fennsíkok, felszínek alakultak ki, s ezeket hívjuk “löszfalaknak”. Tehát a delta képződményeknek a megmaradt részei. Hivatalos néven geológiailag delta-síkságokról beszélünk.
Se nem édes, se nem sós – ez a brakkvíz
– A folyamatosan érkező édesvíz miatt, a Pannon-beltónak a sótartalma 10-12 ezrelék körül mozgott, tehát nem beszélhetünk tengerről, hanem brakkvízről – ami egy csökkentett sósvíz tartalmat jelent. Összehasonlítva az Adriával vagy épp a Földközi-tengerrel, amelyeknek 32-38 ezrelék között van a sótartalma – mondja Árvai Gábor. – Ennek egy endemikus élővilága volt, például a congeria kagylók, ami kecskeköröm néven már ismertebb. Ezt a kagylófélét Tihanytól Somlóig megtalálhatjuk, ebből is látható ennek a tónak az egykori kiterjedése, amely jócskán kitöltötte a Dunántúl területét is. A Pannon-beltó kialakulása nagyjából 12 millió évvel ezelőtt kezdődött el hazánk területén. A Balaton-felvidék területén körülbelül 8,5 millió évvel ezelőtt már szárazulat volt, s ahogy dél felé visszahúzódott, 5-5,5 millió évvel ezelőtt szűnt meg a mai Magyarország területén a Pannon-beltó hullámzása, az utolsó része a mai ország déli területén, Baranya térségében volt, tehát a Dráva menti területről van szó.
A cikk folytatása itt elolvasható.