A balatoni SZOT üdülés majdnem demokráciája (toretro.blog.hu)

Múltidézés: 32 beutaló 5000 emberre és 16 éves várólista. Így lehetett SZOT üdülést szerezni, ahol egy tojásrántotta áráért egy napig élvezhették a Balatont a szerencsések.

Gyermekkorunk balatoni nyarai, a Palma matrac lovaglás, a Fabulon naptej kenegetése vagy éppen a Leó jégkrém véget nem érő kanalazása – néhány kiváltságostól eltekintve – a szülőket foglakoztató vállalatoknak vagy a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) volt köszönhető. A dolgozói üdültetés már a Balaton környéki kastélyok, kúriák és villák államosításával kezdetét vette, de igazán komoly lendületet 1956 után kapott. Az elv egyszerű volt: a Balatonban pancsikoló tömegek kisebb eséllyel elégedetlenkednek az ország dolgaival és saját sorsukkal szemben. Bár a vállalatok jó része maga is szervezett üdüléseket, az igazán népszerűek a SZOT beutalók voltak, hiszen ezeknél az állam a költségek háromnegyedét vállalta magára, míg a proletárok csupán a fennmaradó 25 százalékot viselték. Csakhogy volt egy nem is olyan apró bökkenő!

Noha az 1949-es évi 85 ezer beutaló száma dinamikusan növekedett, és 1978-ban már 381 ezren örülhettek SZOT nyaralásnak, ez a szám még mindig elenyésző volt a tanács 4 millió tagjához képest. Így van ez még akkor is, ha a vállalati üdültetés további 1 millió férőhelyet biztosított a dolgozók számára. Még ez utóbbival is csupán minden harmadik évben kerülhettek volna sorra az egyes proletárok, ám ez is inkább csak elméletileg volt így. Éppen ’78-ban kesergett olvasói levélben az egyik újságban egy fémipari dolgozó, hogy már 16(!) éve várja, hogy ő is megízlelhesse a SZOT üdülés zamatát.

Hogy miért volt ilyen népszerű a SZOT beutaló? Jól megvilágítja az okot, ha megnézzük a korabeli balatoni árakat és összevetjük a szerencsések által befizetett összeggel. A SZOT által meginvitált dolgozók naponta 21 forintot fizettek egy balatoni szálláshelyen, egy éjszakai szállásért és teljes ellátásért (valójában ma inkább soft all inclusive-nak neveznénk, hiszen az étkezésekhez ital is járt). Ha ennyi pénzzel a zsebünkben besétáltunk volna a kor legmenőbb tóparti szállodájába, a siófoki Európa Szállóba, akkor az étlapról egy két tojásos rántottát, egy zsemlét és egy citromos teát választhattunk volna 20 Ft 80 fillérért. Ráadásul a SZOT üdülőkben az étkezésre sem lehetett panasz, hiszen egy szokványos napi menü így nézett ki: reggelire tejeskávé vagy citromos tea, főtt kolbász mustárral, ebédre csontleves, sertésborda parasztosan, saláta, linzer; uzsonnára karamella, lekváros kenyér, vacsorára székelykáposzta és üdítő ital. Mindezt szálással együtt 294 forintért, két hétre. Csak összehasonlításként a már említett Európában ugyanez 231 forintba került… egy napra.

A fotókat is közlő teljes cikk itt olvasható.