Néhány hónap alatt felépített szállodák és éttermek hozták a megváltást a hatvanas évek végén a kapacitáshiányra a Balatonnál. Ezek egy része még ma is működik.
A hatvanas évek elején már gőzerővel zajlott a Balaton turisztikai fejlesztése, mely az évtized végére érte el tetőpontját. Az eredetei tervek még a hazai nyaralók üdültetéséről szóltak, ám hamar kiderült, hogy a magyar tenger a külföldi- és, ami még fontosabb, a kapitalista országokból érkező vendégek számára is vonzó célpont lehet. Ők pedig kemény valutában fizettek, amihez akkoriban szinte egyáltalán nem tudtak hozzájutni a szocialista blokk országai. Ez utóbbi azonban a soha nem látott zsúfoltságot és az árak elszabadulását is magával hozta. Bár ebben az időszakban épültek a Balaton első nagy szállodái (a siófoki szállodasor, a füredi Annabella és Marina, stb.) az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az átlag magyar nyaralók számára ezek legtöbbször elérhetetlenek voltak, a SZOT szállodák pedig önmagában kevésnek bizonyultak a hazaiak elhelyezésére. Kellett egy terv a szállodai férőhelyek és, ami talán ugyanilyen fontos, a vendéglátóhelyek számának gyors és olcsó megnövelésére. A megoldást végül a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalatnak sikerült megtalálnia a Delta- és a Touring program formájában.
A delta kifejezés valószínűleg a görög ABC betűjének háromszög formájáról kapta a nevét, és olyan gyorsan és olcsón felépíthető vendéglátóegységeket takart, melyek átépítés nélkül, csupán a belső falak mozgatásával lehetővé tették a befogadóképesség megváltoztatását. Ezeknek az éttermeknek eredetileg a téli üzemelés is célja lett volna, ezért volt szükség a főszezonon kívüli kapacitás csökkentésre. Az első Delta étterem az 1968-as szezonra készült el Siófokon, és azonnal nagy sikert aratott. A Hejhál Éva által megálmodott típustervben három, egyenként 17 méter magas piramis alakú épület – vagy inkább csarnok – és a hozzá tartozó terasz szerepelt. Belül étterem, söröző és eszpresszó-night club került kialakításra.
A cikk folytatása és további fotók itt.