A Balaton másképp – Molnár Eszter festőművész kiállítása Ábrahámhegyen (veol.hu)

Molnár Eszter kortárs festőművész kiállítása nyílt meg Ábrahámhegyen a Bernáth Aurél Galériában, ahol papír-alapú munkákat, fekete-fehér tollrajzokat, illetve színes pasztelleket és akvarelleket láthatunk július 23-ig. A Balaton, hegyek, egykor élt falusi emberek és elhagyott présházak kelnek életre az alkotásokon.

 

Molnár Eszter kézműves dédszülőktől, eredetileg festőművésznek tanult édesapától származik. A kiállítást megnyitó Kopócsy Anna művészettörténész szerint talán benne összegződött az a tehetség, ami már nemcsak a művészethez való érzékben, de a művészetet hitvallássá és kizárólagossá tevő életútban nyilvánult meg. Számára megadatott az a lehetőség, hogy nem kellett kompromisszumot kötnie a hasznosnak tűnő hétköznapi élet és a látszólag haszontalan művészlét között.

Meghatározó élmény volt életében, amikor a Kossuth-díjjal is kitüntetett Bernáth Aurél festőművész, grafikus növendéke lett. – Az idősödő mester, bár rezignáltan beszélt a táblaképfestészet jelenéről, világlátott, egyetemes kultúrájú pedagógusként nem- csak a mesterség alapjaira tanította növendékeit, de a festészetről, a művészetről való gondolkodás univerzumába is bevezette őket – ismertette Kopócsy Anna. Kitért arra is, hogy Molnár Eszter művészetére jelentős hatást gyakorolt nemrégiben elhunyt férje, Meszlényi János szobrászművész.

Mint mondta, egyikőjük életműve sem érthető a másik nélkül. – Elég, ha Eszter plasztikus, reliefszerű festményeire és Janó festői-képszerű domborműveire gondolunk. Kettőjük életközösségébe kívülálló nehezen pillanthatott be, de mindannyian tudtuk és éreztük, hogy nagyon mély és szoros elköteleződésről van szó, mely a szerelmen és a szereteten kívül feltételezett egy sorsközösséget is – tette hozzá a művészettörténész.

Az Ábrahámhegyen most kiállított – és július 23-ig megtekinthető – művek többsége papíralapú munka, fekete-fehér tollrajz, illetve színes pasztell és akvarell. Főként a nyolcvanas évekből valók. Ahogy Kopócsy Anna fogalmazott, témaválasztásuk leginkább a Balatonhoz kötődik, de ott nem a víz önmagában, hanem a viszonyaiban, szűkebb-távolabbi környezetében mutatkozik. A hegy és a víz együtt, a lepusztult présházak, elhagyatott szőlőtáblák érdeklik a művészt.

Molnár Eszter motívumait nemcsak a Balaton-felvidék, hanem konkrétan Balatonszepezd szolgáltatja, ahol csecsemőkorától nyaralt és élt. Számos házfalat, kaput, rakott kőkerítést mára csak az ő művei őriznek, sőt, a faluban régen élt, mindenki által ismert, egykor élt idős emberek is megjelennek a képeken, akikre ma még néhányan emlékeznek, de eljön az idő, amikor már csak ezek a művek őrzik emléküket.