A Balaton környezetvédelmi sikertörténet

A Balaton volt a fő témája annak a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett konferenciának, amely a Víztudományi Program első eredményeit volt hivatott bemutatni. 

A program elsődleges  célja egy olyan interdiszciplináris kutatási terv összeállítása, amely megvalósulása esetén biztosíthatja a szükséges tudást a fenntartható vízgazdálkodáshoz, kiterjesztve a teljes hidrológiai ciklusra, azaz a légköri, felszíni és felszín alatti vizekre, az élővilágukra, és a társadalmi-gazdasági szerepükre – olvasható a MTA honlapján a konferencián elhangzottak összefoglalója.

A tó időjárása

A tó időjárását alapvetően meghatározza, hogy három fő éghajlati öv találkozásánál fekszik: keletről a kontinentális, nyugatról az óceáni, délről pedig a mediterrán területekre jellemző cirkulációs viszonyok fejtik ki hatásukat – hangzott el a Balaton sajátos légköri cirkulációjának modellezéséről szóló előadásban. Bozó László, az MTA rendes tagja, Horváth Ákos kandidátus és Nagy Attila, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársának kutatása során olyan nagy tér- és időbeli felbontású számítógépes modelleket alkalmaztak, amelyek a balatoni légköri cirkuláció finomszerkezetét is képesek leírni. Ilyen jelenségek a tavi és parti szél napi változásai, a jellemző természetes szélcsatornák kialakulása, vagy a jellegzetesen alakuló felhőzet, csapadék. A kutatás bemutatásából kiderült: a komplex rendszer operatív működése jelentős részben a szükséges szuperszámítógépes kapacitáson múlik.

Vízállás és vízmozgás

A Balaton vízszintje folyamatosan változik. A napról napra legfeljebb 1-2 cm változást okozó, éves periódusú vízkészlet-változás, a legfeljebb néhány órás szél keltette tólengés és a néhány másodperc periódusú hullámzás együtt határozzák meg a parton kialakuló vízszinteket – hangzott el. Ezen három összetevő jellemző kitérése ugyanúgy a néhány deciméteres nagyságrendbe esik. Míg a vízkészletváltozás lassúsága miatt a napi átlagvízszint a tó körül azonos, a szél keltette gyors vízmozgásban és az ebből következő vízszintingadozásban jelentős területi egyenlőtlenségek figyelhetők meg.
A kutatók meteorológiai adatokból kiindulva, hidrológiai és hidrodinamikai modellezéssel meghatározták a mértékadó vízszintek területi statisztikai eloszlását. Ezek az adatok segíthetnek majd annak előrejelzésében, hogy a várható vízszintemelkedés mely területeket fenyeget elöntéssel a Balatonnál a jövőben.

A Balaton ökológiai állapota

A tó vízminőségét a túlzott mértékben elszaporodó algák rontották, mely a megnövekedett növényi tápanyagterhelés következménye – jellemezte a Balaton helyzetét Vörös Lajos, az MTA ÖK Limnológiai Intézet kutatója.  A Balaton eutrofizálódása során nem következett be ökológiai katasztrófa, de jelentős hatással volt a tófenék élőlényközösségeire, a planktonikus algák közül pedig a vízminőséget legkárosabban befolyásoló kékalgák elszaporodásának kedvezett. A kutatások igazolták, hogy ennek a folyamatnak a visszafordításában fontos szerepe van a  foszfornak. A vízminőség javulásával a tó ökoszisztéma szolgáltatásainak értéke összességében jelentős mértékben nőtt, miközben haleltartó képessége szükségszerűen csökkent. Mindezzel együtt az eutrofizáció visszafordítása környezetvédelmi sikertörténet – mondta Vörös Lajos.

Józsa János összegzése szerint az elmúlt három hónap során végzett, Balaton-témájú kutatások friss adatok alapján, a lehető legkorszerűbb elemző módszerekkel készültek, és azt bizonyítják, hogy a kutatócsoportok hálózatos formában hozzáadott értéket képviselnek. „Nyilvánvaló, hogy a Balaton, mint kutatási téma kikényszeríti az interdiszciplináris megközelítést” – tette hozzá.

(07:35)