Balatoni Konzílium: spekulációktól veszélyeztetett a balatoni táj és szőlő (fotókkal)

Az ingatlanspekulációval veszélyeztetett balatoni szőlők sorsa volt a témája az első alkalommal megtartott Balatoni Konzíliumnak. A résztvevők a megoldást egyebek mellett a balatoni szőlőterületek árának reális szinten tartásában, a Balaton- törvény módosításában és a szőlőterületeken való építkezés adminisztratív korlátozásában látják – derült ki a résztvevők hirbalaton.hu-hoz eljuttatott közleményéből.

P1500647

 

Mintegy ötvenen gyűltek össze Csopakon, a Jásdi pincénél – borászok, érdekvédelmi szervezetek, önkormányzatok és a Földművelésügyi Minisztérium képviselői – akik mielőbbi cselekvést sürgettek a balatoni táj védelmében.

A Csopaki Kódex, a Balatoni Kör, a Rizling Generáció és az Északipart Magazin azért tartotta fontosnak elindítani a beszélgetés- és vitasorozatot, mert úgy érzik, hogy a hagyományos szőlőtermő területeken egyre többen szeretnének nyaralót, medencés villákat építeni, veszélyeztetve ezzel a balatoni szőlőterületeket. A Balaton jövőéért aggódók szerint minél több ház lesz a szőlőhegyeken, annál kisebb lesz az itteni összingatlanvagyon értéke és jelentősen csökken a turisztikai vonzereje. Sajtóközleményükben azt írják, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás céljával éppen ellentétes gyakorlat alakult ki, amely a telek-spekulánsoknak és nyaralóépítőknek kedvez a táj értékeit megőrző gazdálkodók helyett.

 

A problémát a következőkben látják a konzílium kezdeményezői:

A mezőgazdasági szőlőterületekre az érvényes szabályozás szerint a helyben gazdálkodóknak elővásárlási joguk van. Ez azonban a gyakorlatban az idegenforgalmi szempontból értékes területeken nem tud érvényesülni. A telekspekuláns vagy panorámás építési telket kereső vevő sokszoros árat kínál az ilyen ingatlanokért, ennyiért szőlőművelésre képtelenség megvenni, mert soha nem térülne meg. És végül sajnos azé lesz, aki többet ad érte: az építtetőé – a törvény szándékával ellentétben. A törvény alapján a megyei agrárkamara mellett működő földbizottságokat azért hozták létre, hogy döntsenek arról, hogy egy vételárat reálisnak tartanak-e – és ennek alapján van jogosítványuk megvétózni, ha egy adásvételt aránytalanul drágának tartanak, de ezzel hatalmi vagy haveri alapon sokszor nem élnek. Amikor pedig vétóznak, akkor a bíróság a vevő kérésére minden alkalommal hatályon kívül helyei ezt a döntést, és jóváhagyja az irreálisan magas áron történő adásvételt. Így épülhet a villa (ami papíron gazdasági épület, mellette a medence pedig tűzivíz-tároló), aztán lehet kivágni a szőlőt, aztán már nem szól senki érte, nem büntet, nem szankcionál.

Mint jelezték, a dolognak van politikai vetülete is: kinek az érdekében járjon el az önkormányzat? Nyilván a szőlősgazdákéban, hogy az ő kezükben maradjon a föld. De például Balatonfüreden van 15 ilyen gazda, az ő érdekükben kell konfrontálódni és politikailag amortizálódni, miközben a másik oldalon sok száz-ezer ellenérdekelt van, aki el akar adni. Ha ebben az önkormányzatok nem kapnak támogatást, akkor esélytelen a küzdelem.

A zártkertekben az érvényes szabályozás szerint (amely év végéig van érvényben, de ez már egy meghosszabbított határidő) a szőlőkivágáshoz a tulajdonosnak csak bejelentési kötelezettsége van, ezután szintén egyszerű bejelentéssel kivonathatja a területet a művelési ágból, így ott többé nem kell szőlőt művelni. Az állam ennek a lehetőségnek a megteremtésével lemondott ezekről a területekről. Bár a kivonás építési jogot nem keletkeztet, egyszerű megoldással nyaraló is építhető ezekbe az egykori szőlőkbe. Ha nincs szőlő, a tulajdonos engedélyt kér új szőlő telepítésére, amit automatikusan megkap, törvényesen gazdasági épületet emel rá (ami épp alkalmas nyaralónak), majd kivágja a szőlőt, bejelenti, átminősíttet, és minden a rendben. Csak a szőlő fogy, és épületből lesz egyre több. Ez azért különösen nagy gond, mert pl. a Fekete hegyen (ez a Káli-medence legértékesebb bortermelő vidéke) a történelmi szőlőterület 120 hektárjából 100 hektár zárkert. Ez ma még nincs beépítve, megmenthető lenne, ha nem így működne a rendszer. De például Sümegen a valaha legértékesebb területek, amelyek szintén zártkertek voltak, mára teljesen beépültek. Jelenleg Csopakon vannak a legnagyobb veszélyben a zártkertek. Ezért itt a helyi vezetés védetté nyilvánította a szőlőt, és ennek alapján komolyan bírságol, ha nem műveli a tulajdonos. De ezt egy egyéves, aztán még egy évre meghosszabbított rendelettel az állam felülírja, így természetkárosítást engedélyez, a bíróság pedig rendszeresen megerősíti ezt.

Birtokközpontok – A mai gyakorlat az, hogy a leendő villaépítő vesz pár hektár szőlőt egy balatoni borvidék legértéktelenebb részén, csak azért, hogy a szintén birtokában lévő, parthoz közeli, turisztikailag is értékes fél hektáron (mondjuk Tihanyban), birtok központot létesíthessen. Erre ugyanis sokkal megengedőbb építési lehetőségek vonatkoznak, nagyobb villát építhet, kisebb területen.

A Balatoni Konzílium kezdeményezői a szakmával és az önkormányzatokkal közösen kidolgozott törvényekben látják a megoldást. Szerintük olyan rendszerre van szükség, amellyel reális szintre (szőlő és bortermelésből kigazdálkodható jövedelemmel arányos értékűre) lehet lenyomni a szőlőterületek árát. Törvényi szabályozást sürgetnek, hogy ne a kilátás és egyéb szempontok határozzák meg a vételárat, hanem kizárólag a szőlő- és bortermelés jövedelmezősége. Így a bíróság sem ítélhetne a spekuláció javára. Közleményükben külön kiemelik, hogy a javaslat mögé valamennyi parlamenti pártnak határozottan be kellene állni, máshogy nem megvalósítható, hiszen fontos szavazórétegek érdekeit sérti.

A spekulánsok számára azért értékesek ezek a területek, mert van rajtuk épület vagy lehet rájuk építeni, tehát meg kell vizsgálni, hogy ezt nem érdemes-e adminisztratívan korlátozni. De ezzel leértékelődnének ezek a földek, az államnak pedig kártalanítani kellene a tulajdonosokat. Megoldás lehetne az is, ha az állam határozottan szankcionálná a jogi kiskapukkal visszaélőket, és kötelezné őket a szőlőművelésre. Jó példa lehet Csopak modellje is.

A Balaton törvény módosításával ez megakadályozható lenne, de helyi szinten is lehetne megfelelő szabályokat hozni. Balatonfüreden például csak az építhet a parthoz közel birtok központot, akinek ott legalább 3 hektár szőlője van. Másik megoldás: feltétel lehetne, hogy az érintett cég milyen valós gazdasági tevékenységet folytat (például ha elad 50 ezer palack bort évente).

P1500649

P1500653

(fotók: hirbalaton.hu)