Czeglédy Ákos 26 évig vezette az észak-balatoni, többféle díjat elnyert Paloznakot, előtte négy évig volt ugyanitt önkormányzati képviselő. Szerették, így az elmúlt évtizedekben egyszer akadt csak kihívója, az se sok eséllyel. A legutóbbi választásokon nem legyőzték, hanem ő döntött úgy, hogy elég. Szó sincs megkeseredettségről. Boldog nyugalomban tölti napjait, Jókai-összest olvas, szaunát épít. A HírBalatonnal megosztotta történetét, tapasztalatait, véleményét Paloznakról és a balatoni önkormányzatiságról, amit 3 részben közlünk.
A Csopak és Alsóörs között található Paloznak az első balatoni település, amely Hild díjat kapott. A Balaton-felvidék hagyományos településszerkezetének megőrzéséről, és a jazzfesztiváljáról híres. Ipara nincs, a lakosság egy része igyekszik a turizmusból és a szőlő-, bortermelésből megélni, vagy ingázik a közeli városokba. Közvetlen tópartja alig van, az is nádassal övezett, természetvédelmi terület.
A nagy balatoni építkezési láznak gátat vetve itt vezettek be először egész települést érintő építkezési moratóriumot, amely településvédelmi eszközzel azóta már több tókörnyéki település is élt és él (legutóbb Balatonalmádi). Jól szerepelt a virágosítási versenyeken: 2010-ben Magyarország legvirágosabb faluja lett, majd Magyarországot képviselte az Entente Florale európai környezetszépítő versenyen, tavaly pedig elnyerte a Magyarországi falumegújítási díjat.
Czeglédy Ákos, aki 1998 és 2024 között volt független polgármestere a falunak, gyerekkora nyarait Paloznakon töltötte a családi nyaralóban, majd ide tért vissza családot alapítani. A magyar-történelem szakos tanári diploma megszerzése után pár évig Csopakon tanított, aztán jöttek az önkormányzatnál ledolgozott évtizedek. Feleségével, aki a fővárosba ingázó egyetemi tanár, három gyereket neveltek fel.
*
Mikor megérkeztünk a településre, hogy interjút készítsünk a volt polgármesterrel, és szóba elegyedtünk az első szembejövő falubelivel, megkérdeztük, tudja-e mivel foglalkozik most a volt polgármester.
– Hát Jókai-összest olvas – válaszolta tágra nyílt szemekkel a férfi, mintha ezt mindenkinek tudnia kellene.
Középen Czeglédi Ákos volt polgármester, miután átvette a Magyarországi falumegújítási díjat Nagy István agrárminisztertől (jobbról) és Dukai Miklós államtitkártól (balról) (Fotó: paloznaki önkormányzat)
***
Interjú Czeglédy Ákossal – 1. rész:
Miből lett eleged?
– Ó, hát fél éve mindenki ezt kérdezi. Nem lett elegem, engem most is érdekel az önkormányzás, a Balaton, de olyan aktív szerepet már nem szeretnék vállalni, mint eddig. A legjobb barátom meghalt a Covid alatt, és akkor szembesültem azzal, hogy lassan hatvan éves vagyok, és még annyi mindent szeretnék csinálni.
Túl sok időt vesz el a polgármesterség?
– Hát minden idejét elveszi annak, aki szívvel, odaadással csinálja, akár kicsi, akár nagy egy település. Mert bárhova mész, úgy nézel szét, hogy keresed mi a teendő, és mindig lesz, aki megszólít. Ha például elmentünk a játszótérre, akkor nem törődhettem csak a gyerekeimmel, mert mellém ült valaki, és elkezdte mondani a nyűgét-baját. Ez egy 24 órás munka, amit csak akkor lehet letenni, ha elutazol. Évente egy-másfél hét jutott nyaralásra.
Hogy-hogy nem sokaltál be előbb?
– Abszolút szerettem polgármesternek lenni. Én szerettem ezt csinálni, szeretem az embereket. Javarészt értelmes emberekkel volt dolgom, bár akadtak kirívó esetek is. Hát az önkormányzati érdek nem mindig esett egybe az egyéni érdekekkel, de előbb-utóbb sikerült kompromisszumra jutni.
Hányan élnek Paloznakon, és mennyi a nyaraló?
– Körülbelül 600 az állandó lakos, ennek a fele-harmada aktív, aki eljár rendezvényekre, vagy veszi a fáradságot, hogy elmondja a véleményét, baját, e-mailt írjon, telefonáljon. Körülbelül ugyanennyi aktív nyaralótulajdonosunk van, akik részt vesznek a közösségi életben, vagy hallatják a hangjukat. Aztán van 1000-1200 passzív nyaraló, illetve ingatlantulajdonos, akiknek nincs igazán kapcsolata a helyi emberekkel, a közélettel, szóval a településsel.
Mi volt a legszebb része ennek a 30 évnek?
– Tulajdonképen az októberi búcsúbulim, de azért mert egy rendkívül kedves, felemelő meglepetésre sikeredett. Én is szerettem volta rendezni egy búcsúpartit, de aztán kiderült, mások rendeznek nekem. Van egy erős 25-35 éves fiatal csapat paloznaki és csopaki fiúkból-lányokból, akik aktívabban vesznek részt a közösségi életben, ők szervezték a búcsúztatásomat az új polgármesterrel, aki maga is fiatal. Aztán még sokan csapódtak hozzájuk és hát több mint százan lettünk.
Volt polgármesterként mire vagy a legbüszkébb?
– Hogy vannak olyan közösségi helyek Paloznakon, ahol össze lehet jönni. A település erőssége a közösségi élet, és ebből fakadóan a rendszeres programok. Az se véletlen, hogy a virágosítási versenyeken olyan jól szerepeltünk.
– Volt egy utcaalakítás Paloznakon, számomra az volt a polgármesterség non plusz ultrája, a legnagyobb kihívása. 1978-ban, még a tanácsi rendszerben indult az első próbálkozás az ügyben. Előttem többeknek beletörött a bicskája. 58 tulajdonossal kellett megegyezni, akiknek a kisebb hányada persze szorgalmazta a dolgot, de akadtak köztük olyanok, akik azt se tudták, hogy nekik ingatlanjuk van Paloznakon. Többen ellenálltak, mondván mi hasznuk nekik ebből. Végül a Vadrózsa nevet kapta a megszülető utca, merthogy előtte itt végeláthatatlan bozótos volt, javarészt vadrózsából. Nagy menet volt. Úgy érzem azóta is, ez már valami, hogy ezt meg tudtuk csinálni.
– A másik, talán ennél is nagyobb dolog a polgármesterségem alatt, az a fiatalok pártfogása volt. Nem bizonyult mindig könnyűnek, de kulcsszerepe lett abban, hogy Paloznakon ma van egy jó közösségi élet.
Mert, mit tettetek a fiataljaitokért?
– Biztosítottunk nekik egy helyet, és hagytuk őket. Ahol most a Venyige-porta van, meg könyvtár, meg közösségi ház. A Fő utcán a volt iskolaépületünkben. Megkaptuk használatra az egyháztól 2000-ben, cserébe a felújításért. Pár évre rá kialakítottunk benne egy klubszobát a fiataloknak, gyönyörűen felújítva. Ez aztán a nagy közösségteremtő ereje mellett nagy problémákat is okozott. Egyebek mellett akkor volt a vízipipa őrület. A szülők balhéztak, hogy mi mindent csinálnak ott a gyerekeik. Amolyan szülői értekezleteket kellett tartani, ami kicsit úgy nézett ki, hogy a polgármester próbálta a szüleiktől megvédeni a gyerekeiket. Győzködtem őket, mint pedagógus, hogy ha nem engedjük a gyerekeket itt vízipipázni, akkor majd a bokrokban fognak, ha nem adunk nekik egy helyet itt Paloznakon, akkor elmennek valahova messzebbre, ahol végképp nem tudjuk mit csinálnak, és haza se tudnak jönni este. Azzal érveltem, ha rosszalkodnak is, inkább itthon rosszalkodjanak!
Voltak konkrét balhék?
– Már az első szilveszteri bulin leamortizálták a felújított termet. A petárdáktól felgyulladt a függöny. Mostanában vallják be, hogy még miket csináltak. De nemcsak én, hanem testületileg is kiáltunk mellettük, és azt mondtuk oké, felgyújtottátok a függönyt, akkor varrjatok vagy varrassatok újat, és fessétek ki a falakat. Megcsinálták, így aztán működött. Ha valamit tönkretettek, nekik kellett helyrehozni. Kezdetben olyan tucatnyian voltak helyi gyerekek, akikhez aztán csapódtak még barátok, barátnők. Amikor nagyobbak, gimnazisták lettek, akkor közösségi programokat szerveztek. Segítettünk nekik pályázni.
Szóval jól bántatok a fiataljaitokkal és ez most meghálálja magát..
– Igen, igen. Kaptak idővel egy pinceklubot, ahol már nyugodtan bulizhattak. Ott a helyiségbe sok kárt már nem tudtak tenni, a hang is bent maradt volna, ha nem járnak ki cigizni. A nagy zaj miatt a szomszéd rendre kihívta a rendőrséget. Egy idő után mondtam nekik, hogy menjenek el Emma nénihez, jelentsék be neki előre, hogy pénteken buli lesz, vigyenek virágot, meg bonbont és beszélgessenek vele. Meg is fogadták. Aztán mesélték, hogy Emma néni arról sztorizott nekik, milyen bulizós lány volt, annakidején hajnalban mentek haza a felsőörsi bálból.. Onnan kezdve nem volt probléma. A rendőröknél is igyekeztünk elsimítani a dolgokat. Tehát nem a tiltás volt az módszerünk.
Manapság is így zajlik a faluban a fiatalok élete?
– Bár ott van a helyiség, most is mehetnének, de a mostani generáció nem igényli. Akkor összejött ez a csapat. Lehet, hogy tíz vagy harminc év múlva jön össze a következő.
Ez a csapat ma is létezik?
– Ők szervezték meg másokkal együtt a búcsúbulimat a tájház udvarán. Ott kaptam meg a Jókai összest. A falu féltucatnyi civil szervezete dobta össze, száz kötetből áll, plusz a két kötetes Jókai-szótár hozzá, ha valamit nem értenék. Már az ötödik kötetnél tartok. Szeretem. Az összeset ki fogom olvasni. Nagyon jó humora van, nagyon jók a történetei.
Az utódodat te nevelted, választottad ki?
– Annyit tettem, hogy korán, időben elkezdtem mondani, nem fogok újra indulni, de kezdetben nem hittek nekem. Aztán utód-ügyben beszéltem pár emberrel, akiknek szerintem az eszük és a szívük is megvolt ehhez a feladathoz, de mind azt mondták, hogy nem hülyék ők, egy ilyen munkát elvállalni.
***
Az interjú 2. része ITT olvasható.
Az interjú 3. része ITT olvasható.