120 km/h sebességgel a jégen – ilyen a jégvitorlázás (welovebalaton.hu)

Tombol a tél a Balatonon. Aki meglátogatja a befagyott tavat, találkozhat kisebb-nagyobb jégvitorlás csapatokkal, akik, ha a szellő egy kicsit is lengedezni kezd, elképesztő sebességgel száguldoztak fel s alá a tó közepén. A welovebalaton.hu Pataki Attila Istvánt, a magyar DN Jégvitorlás Osztályszövetség nemzeti titkárát faggatta a jégvitorlázásról.

 

WLB: Igen szoros kapcsolatban vagy a jéggel és jégvitorlázással. Hogyan kezdődött ez a történet?

Pataki Attila István: Régi balatoni család sarjaként a felmenőim már régóta szelik a befagyott tó jegét. Nagypapám a füredi hajógyárban dolgozott, a teleket pedig jégvitorlázással töltötte, így édesapámat is hamar magával ragadta a jeges száguldás, nekik köszönhetően pedig én már talán a génjeimmel kaptam ennek a sportnak a szeretetét.

WLB: Mielőtt tovább mennénk a sztorizásban, beszéljünk először magáról a jégvitorlásról: mi az a DN és mit kell tudnunk róla?

Pataki Attila István: A DN a világ legelterjedtebb és legismertebb jégvitorlás típusa. Amerikából indult, 1936-37 telén a michigani Detroit News újság írt ki egy pályázatot egy bárki által könnyen elkészíthető téli sporteszközre, és ez lett a nyertes pályamű. Az újság kezdőbetűiből ered a neve is: DN. Gyakorlatilag, kisebb modifikációkkal ugyan, de ez a jégvitorlás osztály azóta is létezik. Vannak ugyan gyártók, de a szerkezet nem túl bonyolult, teljesen nyilvános a tervrajza, így ma is bárki saját maga elkészítheti. Sok saját építésű DN kerül elő ilyen jeges teleken a garázsokból.

WLB: Tehát Amerikából indult a jégvitorlázás?

Pataki Attila István: Nem, érdekes módon Hollandiából indult a 16-17. században, ekkor volt az úgynevezett „kis jégkorszak”. Ebből az időből holland festők képein már fellelhetők jégvitorlások. Már Jules Verne 80 nap alatt a föld körül című regényében is szerepel a jégvitorlázás. Hollandiából a telepesekkel került át Amerikába, majd később itt kapott új lendületet az egész sport.

WLB: És mikor jutott el Magyarországra? Gondolom, a Balatonon kezdődött a hazai jégvitorlázás története.

Pataki Attila István: Igen, igen, abszolút! Egyes források már az 1800-as évek közepétől beszámolnak jégvitorlásokról a tó jegén. Kedvelt szórakozása volt ez akkor a nemes uraknak. Angliából és Hollandiából a hajóskapitányok hozták haza a jégvitorlázás hírét, tervrajzait, amiket aztán itthon meg is építettek.

WLB:  A DN tehát 80 éves. Mikor alakult meg a hazai DN-osztály?

Pataki Attila István: Az első DN-eket relative korán, már az 1960-as években megépítették itthon is. A nagyapám a Füredi hajógyárban dolgozott akkor, az elsők között volt DN-je neki is, később alapítótagja lett a szövetségnek. 1976-ban alakult a Magyar DN-osztály, tavaly decemberben ünnepeltük a 40 éves jubileumunkat. Ezen az ünnepi közgyűlésen választottak meg a magyar DN Jégvitorlás Osztályszövetség nemzeti titkárává. Édesapámtól vettem át a stafétabotot, aki több év alelnökséget követően nemrégiben lett a nemzetközi osztályszövetség (IDNIYRA) európai elnöke.

WLB: Most, hogy végre jó jég van a Balatonon is, mindenhonnan előkerültek a jégvitorlások. Hány járgány lehet szerinted Magyarországon?

Pataki Attila István: Az osztálynak hivatalosan 26 tagja van, emellett rengeteg az olyan jégvitorlás, ami csak hobbi célból lapul a garázsokban. Én olyan 60 körülire tenném a jelenlegi hajók számát.

WLB: Láttuk, milyen gyorsan képesek menni ezek a vitorlások. Ha sebesség, akkor nyilván vannak versenyek is.

Pataki Attila István: Jól gondolod, szeretünk versenyezni! Mint általában minden sportágban, nemzeti, kontinens és világbajnokságok egyaránt vannak. Utóbbit páratlan években az észak-amerikai kontinensen, páros években valahol Európában tartják. A versenyek egy kijelölt pályán szél felőli és szél alatti jelek kerülésével, több körben zajlanak. A pálya kijelölése komoly tudomány, a meghatározott hosszúság, szélirány és számos egyéb paraméterek együtt állása mellett kell megtalálni a legjobb helyszínt. Egy versenyt általában 7-10 futamra írnak ki. Az nyer, akinek összesítettben a legkevesebb pontja van. Egy-egy nemzetközi versenyen 200-300 DN is részt vehet, 50-es blokkokban indítva a futamokat. 2004-ben a Balaton adott otthont az ifi világ- valamint a felnőtt világ- és Európa-bajnokságoknak. Nekem is ez volt az első versenyem.

WLB: Mekkora sebességgel mentek? Mi a rekord?

Pataki Attila István: A rekord 120-130 km/h körül van, versenyeken is simán mennek 90-100 km/h sebességgel. Nekem is e körül lehet a leggyorsabb futamom.

WLB: Hogy lehet ezeket a versenyeket tervezni? Van olyan tó, ahol üzembiztos, versenyre alkalmas a jég?

Pataki Attila István: Általában az időpont a fix és a helyszín változhat. Ha több opció is van, akkor ahol a legmegfelelőbb a jég és az időjárási körülmények, ott rendezik meg végül a versenyt. Idén például február végén a csehországi lipnói víztározó a tervezett helyszín az EB-re. Ha ott nem lenne jó a jég, a Balatontól Svédországig bármi szóba jöhet. Megesik, hogy egy-egy futam között is 1000 kilométereket utazunk. 2010-ben történt például, hogy bár máshová volt meghirdetve a verseny, a Balatonon kötött ki a csapat. Megvolt a megnyitó, majd a verseny első napján virradóra leesett a hó. Ekkor mindenki szépen összecsomagolta a felszerelését és a 200 hajó konvojban továbbállt, végül a Fertő tavon, Mörbischben kötött ki a társaság. Mostanában egyébként a Bajkál tó az egyik legkedveltebb, üzembiztos célpont. Áprilisban rendezik a BajkalIce Sailing Week versenysorozatot, amikor ott még mindig 1 m vastag a jég.

WLB: Hogyan állapítják meg, hogy mi az alkalmas jég? Milyen az ideális jég?

Pataki Attila István: Hát, ennek nagyon komoly tudománya van. Bár a 8-10 cm-es jégre már bátran rá lehet menni, minimum 15-20 cm vastagnak kell lennie ahhoz, hogy biztonsággal versenyt tarthassunk rajta. Édesapámmal régóta járjuk a jegeket Európa szerte hivatalból. Már két héttel a bajnokság kitűzött dátuma előtt elindulunk és felmérjük a jeget a lehetséges versenyterepeken. Meg kell fúrni a jeget, megmérni a vastagságát és felmérni a minőségét a teljes versenyterületen. Az ideális jég nyilván minél vastagabb, átlátszó és sima. Ez az úgynevezett Black Ice. De nem elég, ha csak a jég jó, párosulnia kell ahhoz a megfelelő szélerősségnek is. Ha durvább vagy hó fedte a jég felülete, erősebb szél kell, ha teljesen sima, már gyengébb szélben is indíthatnak futamokat. 2017. január elején, több év után, magyar bajnokságot lehetett rendezni, amelynek a Tisza tó adott otthont. Ott 30 csomós befújások is voltak. Na, az már embert próbáló volt, nagyon észnél kellett lenni. Ez egy gyönyörű sport, de ekkora sebesség mellett, pláne hidegben olykor már sok tud lenni. Hiába az adrenalinfröccs, van, hogy nem bírod sokáig. Voltak, akik ki is álltak.

WLB:  A nagy sebesség azért nagy veszélyeket is hordoz magában. Mi a kötelező biztonsági felszerelés?

Pataki Attila István: Alapvető előírás, hogy a bukósisak kötelező. Akár állvédős is. Plusz magánál a jégvitorlásnál is vannak olyan tervezett biztonsági-műszaki megoldások, amiket ildomos megcsinálni. A versenypályák úgy kerülnek kijelölésre, hogy azok a lehető legbiztonságosabbak legyenek, veszélyes rianások, lékek nem keresztezik az utat, a helyszín térképe pedig a felmérés után teljes részletességgel felrajzolásra kerül. Ez egy gyors sport, vannak balesetek. Többek között ezért van kötelező felelősségbiztosításunk versenyekre. Emberi figyelmetlenség, egy-egy kiálló jégdarab, vagy széles rianás, vékony jég a rianás mentén megfoghatja a korcsolyát és akkor kirepülhetsz.

WLB: Kik a legsikeresebb hazai versenyzők?

Pataki Attila István: Hamrák Péter sporttársunk jelenleg 21. a világranglistán. Ő 2013-ban 3. lett az Európa-bajnokságon, de kiemelném még Hegyi Marci idei magyar bajnokot és Stubits Dávidot is.

WLB: Lesznek még versenyek az idén? Terveztek jeges programokat?

Pataki Attila István: Hosszú évek után két hete meg tudtuk rendezni a Tisza-tavon a magyar bajnokságot és készülünk a februári EB-re! A profi versenyek mellett, most igyekszünk minél több olyan eseményt szervezni, ami megmozgatja a jégvitorlázó közösséget. Jó lenne ha most pár évig minden télen ilyen jó jég lenne… Következő megmozdulásként, a 1937-es „első igazi jégvitorlás versenyt” felelevenítve, ismét megrendezzük a Balatoni Jégnapokat Füreden, január 21. és 29 között. Jégvitorlás oktatás, versenyek, fakutyák, korizás, séta a Balaton jegén. A néhai eseményről itt látható egy rövid híradó tudósítás.

/A welovebalaton.hu fotókkal is illusztrált cikke itt olvasható./

(10:04)